Email

Fehérvári Huszárok Egyesülete

 

 

 

Hozzáadás a kedvencekhez

KEZDŐLAPRA

EGYESÜLETÜNKRŐL

DOKUMENTUMOK

TAGJAINK

HÍREK - PROGRAMOK

SAJTÓHÍREK

FOTÓK

VIDEÓK

HUSZÁR TÖRTÉNELEM

A 10-es HUSZÁROK

Ruházat - Felszerelés

A Fehérvári Huszárok Napja-Limanova 1914

Fráter Lóránd emlékezete

Pákozd-sukorói csata emlékezete

LINKEK

KAPCSOLAT

 

Frissítés: 2015. 02. 16.

 

 

Design: Typo Print Stúdió

 

 

Sajtóhírek

 
 
 
Megjelenés dátuma: 2015. 01. 07.
Szerző: Snoj Péter
 

Tettekkel tudunk bizonyítani

 

A tavalyi év egyik legérdekesebb vállalkozása a limanovai huszár-emlékportya volt. A Magyar Honvédség nyolc aktív és tartalékos állományú katonája lóháton teljesítette azt az útvonalat, amelyet száz évvel korábban szolgált huszárelődeik jártak be a galíciai frontra menet. Az út viszontagságairól és a kapott érzelmi többletről Ádám Barnabás ezredessel, a portya parancsnokával beszélgettünk.

 

A Magyar Honvédségen belül egyedülállónak számított a vállalkozás, hogy megemlékezés és tisztelgés céljából a mai katonák az egy évszázaddal ezelőtti frontharcok területére lóháton jussanak el. Több mint hatszáz kilométert tettek meg csaknem három hét alatt, sokszor zuhogó esőben vagy épp fák leszakadó ágai között.

 

 

Korábbi példa, hagyomány nem lévén, egy teljesen frissen szerveződött csapat élére állt Ádám Barnabás ezredes, aki egyébként az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka.

„Sokat köszönhetek az emlékportyának. Többek között azt is, hogy beleláthattam, miként is szerveződhetett a régi hadsereg. Új voltam az embereknek, idegenek voltunk egymás számára. De mindig, mindenhol alárendelték magukat a vezetésemnek és tisztelettel, szeretettel viseltettek felém” − mondta az ezredes, hozzátéve: az út során igazán megértette azokat a régi katonanótákat, amikben a katonák parancsnokaikról és azok gondoskodásáról énekelnek.

 

 

Mint elárulta: az emlékportya során mindvégig az ő felelőssége volt az emberei ellátása és elszállásoltatása. Ahogy ma már tudjuk, a katonák nem véletlenül bíztak feltétel nélkül parancsnokukban, hiszen a két és fél hetes utat sikeresen teljesítették, és mindig volt hol megpihenni. „Nagy megtiszteltetés volt számomra a parancsnokuknak lenni” − fogalmazott Ádám Barnabás.

A kihívás során nemcsak barátságok szövődtek, de rengeteg élményt és megható pillanatot is átéltek a lovasok. „Amint elindultunk, a civil társadalom mögénk állt és mindvégig támogatott bennünket” – emlékezett az ezredes. Ezt jól bizonyítja az a „hősök koszorúja” is, amelyet a huszárok a kezdetektől fogva őriztek egészen a lengyelországi Limanováig. Minden településen, ahol megálltak, a koszorú egy-egy díszszalaggal, zászlócskával gazdagodott. „Az út végére valóságos bokrétacsokor lett a koszorú, amit végül, tisztelegve a hősök előtt, elhelyezhettünk Limanovában.”

 

 

„Az emlékportya során az egyik legjobb érzés a megnyugvás volt. Mikor este minden lovat elláttunk, az embereimnek vacsorát és fekhelyet tudhattam, és már láttam előre a következő három nap menetét, jöhetett a megnyugvás” − mondta az ezredes, akinek még ennél is nagyobb és meghatóbb élményt jelentett, ahogy a civilek valóságos időutazásban részesítették őt és embereit. Mint mondta, az ilyen érzéseket a tervezésnél nem lehet előre sejteni, ezek meglepetésként érik az embert.

„Tisztelték a teljesítményünket és kézről kézre adtak tovább minket. Néhányan megkönnyezték jöttünket, gyerekek rohantak utánunk. A Felvidéken úgy köszöntöttek, hogy »jönnek a huszárok, a mi huszárjaink!«” − fogalmazott Ádám ezredes, aki szerint mindvégig jó emberek kezében voltak, s mint mondta, külön örül annak, hogy bebizonyíthatták: a mai katonák igenis képesek ugyanarra a teljesítményre, mint azok a hősök, akikre ma emlékezünk.

 

 

Persze, ha van csúcs, akkor lennie kell mélypontnak is. Az emlékportya során ez a Pilisben érte a lovasokat. Már a várpalotai elinduláskor is zuhogott az eső, és nem is nagyon állt el a magyarországi szakaszon, sőt egy idő után ónos eső kezdett esni, ami rádermedt a fákra. Ekkor érték el a Pilisen átvezető szakaszt. A csendet csak a lovak haladása és a közelben-távolban le-leszakadó faágak és törzsek zavarták meg. „Nem volt más lehetőség, tovább lovagoltunk, mert még az is jobb, mint egy helyben állni és várni, hogy mi lesz” − elevenítette fel azokat az órákat az ezredes, hozzátéve: szerencsére sérülés nélkül megúszták az egész utat, ám az időjárás mindvégig nagy kihívás volt. „Egyedül az időjárás volt az, ami a tervezéskor is, és a gyakorlatban is nagy gondokat okozott. Ruháink, csizmáink szinte az első naptól kezdve áztak, és az út végéig nem is nagyon tudtak kiszáradni” − mondta az emlékportya parancsnoka.

Az ezredes hozzátette : a portyát megelőző kiképzésnek köszönhetően minden kellemetlenségen felül tudtak kerekedni. A limanovai huszár-emlékportya elérte célját. A hősök koszorúja – rajta számtalan település szalagjával – eljutott a huszárok emlékhelyére. „Tettekkel tudunk bizonyítani elődeink előtt. Úgy érzem, ez sikerült. Végig olyan érzésem volt, mintha valaki vezetett volna, mintha valakik előttünk lovagoltak volna, mutatva a helyes irányt. Hiszem, hogy a huszár hősök velünk voltak utunk során” − értékelte az utat Ádám Barnabás ezredes.

 

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 12. 11.
Szerző: szerkesztőség
 

Fehérvári Huszárok Napja - emlékezés a limanovai csata hőseire

 

A „Hősök, áldozatok és mindennapok” konferencia délelőtti plenáris ülését követően került sor a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományos megemlékezésére a Városház téren. Pátzay Pál 1939-ben felavatott lovasszobra körül számos érdeklődő gyűlt össze, hogy a meghívottakkal együtt adózzon a 10-es huszárok emlékének.

 

 

Zilahy Lajos „Katonatemetés” című költeménye hangzott el Mátyus Istvánné előadásában, majd dr. Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója idézte fel a 10-es huszárok emlékét és a limanowai csatát. Nem a hősök siratása, hanem hősiességük ünneplése a fontos. – hangsúlyozta köszöntőjében.

 

 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a limanovai volt az, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte és a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet a háromszázezres seregből már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 

Az esemény koszorúzásokkal folytatódott. Együtt helyezett el koszorút a szobor talapzatánál Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Önkormányzat elnöke és dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a Kodolányi János Főiskola, a Fehérvári Huszárok Egyesülete és a katonai hagyományokat ápoló civil szervezetek tagjai.

 
 

 
 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 12. 11.
Szerző: szerkesztőség
 

Emlékezés a hősökre

 

Egész napos programsorozattal emlékeztek meg Székesfehérváron az I. Világháború kitörésének századik évfordulójáról. Délelőtt Hősök, áldozatok és mindennapok - Székesfehérvár, Magyarország és a Nagy Háború címmel tartottak tudományos konferenciát a Városházán, délben pedig a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományos megemlékezésére került sor. A programok a Szent Imre Templomban érnek véget, ahol Mozart Requiem című művét hallhatta a közönség.

 

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 12. 09. Szerző: szerkesztőség
 

A Fehérvári Huszárok Egyesülete koszorúzási ünnepsége

 

December 11-én, csütörtökön 12.00 órakor a Fehérvári Huszárok Egyesülete koszorúzási ünnepséget tart a 10. cs. és kir. közös Huszárezred emlékszobránál. Visszaemlékeznek a 100 éve, 1914. december 11-ei Limanowai győzelemre, ahol a magyar katonák helytállása alapvetően hozzájárult az egész hadművelet végső sikeréhez.

 

 

Fénykép: Simon Erika

 

 
   
Megjelenés dátuma: 2014. 12. 08.
Szerző: szerkesztőség
 

Megemlékezés az I. világháború századik évfordulójáról

 

Konferencia, katonai tiszteletadás és templomi koncert szerepel a programban. 

Egész napos programsorozattal emlékeznek meg az I. világháború kitörésének századik évfordulójáról december 11-én, csütörtökön Székesfehérváron. A rendezvény a Nagy Háború eseményeit és hatásait bemutató tudományos konferenciával kezdődik a Városházán, majd délben a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományos megemlékezésével folytatódik a Városház téren, végül este 6 órakor Mozart egyik legismertebb művét, a „Requiem”-et hallhatja a közönség a Szent Imre templomban. A részleteket sajtótájékoztatón ismertette dr. Cser-Palkovics András polgármester, Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese és Ampli Ferenc, a Fehérvári Huszárok Egyesületének elnöke.

 

Az I. világháborúban 1914-től 1918-ig összesen több mint 15 millió ember halt meg. A Nagy Háború kitörésének 100. évfordulója alkalmából december 11-én, csütörtökön Székesfehérváron egész napos programsorozattal tisztelegnek a katonahősök és a polgári áldozatok emléke előtt, valamint a legújabb kutatások tükrében bemutatják a háború eseményeit, azok hatását helyi, regionális és országos tekintetben egyaránt. Ez a nap egyben a Fehérvári Huszárok Emléknapja is. 1914 decemberében a lengyelországi Limanowa mellett zajlott le a világháború egyik legvéresebb összecsapása, a limanowai csata, ahol az orosz csapatok visszaszorításában döntő szerepe volt a magyar lovasságnak.

Székesfehérvár polgármestere, dr. Cser-Palkovics András a sajtótájékoztatón köszönetét fejezte ki a közreműködőknek, akik szakértelmükkel, tudásukkal, szervezőkészségükkel és elkötelezettségükkel hozzájárulnak a programsorozat lebonyolításához. Mint mondta, Székesfehérváron többéves hagyománya van a december 11-i megemlékezésnek, melyet ezúttal egy egész napos programba ágyaztak. A városvezető kiemelte: így mutatjuk meg, hogy Fehérvár nemcsak szavakban, hanem a tettekben is katonaváros, ezért közös felelősségünk és feladatunk, hogy emlékezzünk. Szeretettel várják az eseményekre mindazon érdeklődőket, akik ismerik és tisztelik Székesfehérvár történelmét, és megbecsüléssel adóznak a katonahősök előtt, akik életüket adták a nemzet szabadságáért.

Az I. világháború után szinte minden magyar településen emlékművet állítottak a hősök tiszteletére. Székesfehérváron is több emlékmű őrzi a városi huszárezred vitézségét – hangsúlyozta Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, majd elmondta: a mi nemzedékünk nagyapái, dédapái harcoltak az első világháborúban. Mi vagyunk azok, akik még ismerhették a harcokból hazatért hősöket, így a mi kötelességünk, hogy az emlékezés fonala ne szakadjon meg. Vargha Tamás arra bíztatta a fiatalokat, hogy jöjjenek el a programokra, tudjanak meg minél többet a nagy háborúról, és őrizzék tovább az emlékezés kötelességét.

A csütörtöki rendezvények 09.00 órakor a Városházán, a „Hősök, áldozatok és mindennapok – Székesfehérvár, Magyarország és a Nagy Háború” című tudományos konferenciával kezdődnek. A program a Kodolányi János Főiskola szervezésében, Székesfehérvár Önkormányzata, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Szent István Király Múzeum, a Városi Levéltár és Kutatóintézet, a Magyar Történelmi Társulat és az MTA VEAB Történettudományi Szakbizottsága közreműködésével valósul meg. Dr. Vizi László Tamás, a főiskola oktatási rektorhelyettese elmondta: a konferencia törekvése, hogy ráirányítsa a magyar társadalom és szűkebb értelemben Székesfehérvár és a megye közönségének figyelmét az első világháború szereplőire, diplomáciájára, hátterére. A legújabb kutatások tükrében országos és helyi szaktekintélyek mutatják be az első világháború eseménysorozatát és mindazokat a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat, amelyek jellemezték az adott időszakot, elősegítve ezzel a korszakról kialakuló közös európai gondolkodást, így állítva méltó emléket a nagy világégés hőseinek és áldozatainak. Az előadók a helytörténeti, regionális és országos jellegű események mellett elsődlegesen Székesfehérvár városára és a háborús hátországra koncentrálnak. A konferencia keretében délelőtt plenáris ülés zajlik a Városházán, délután pedig szekcióüléseken folytatódik a tudományos munka a Hiemer-házban.

A Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományos megemlékezése és koszorúzása 12.00 órakor kezdődik a Városház téren, a 10-es huszárok emlékművénél. Ampli Ferenc, az egyesület parancsnoka elmondta: megalakulásuk óta a 48-as huszárok egyenruháját viselik, de a december 11-i centenáriumi ünnepségre elkészül az 1892-es mintájú öltözetük, amilyet a Fehérváron állomásozó huszárok viseltek. A limanowai csata 100. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség a déli harangszó után a huszárok bevonulásával kezdődik, majd a Himnusz elhangzása után kerül sor a megemlékezésre és a koszorúzásra. A rendezvény másnapján a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagjai Limanowába utaznak, és december 14-én részt vesznek a lengyelországi városban rendezett központi ünnepségen.

A centenáriumi programsorozat csütörtökön este 18.00 órakor a Szent Imre templomban ér véget, ahol Mozart „Requiem” című zeneművét hallhatja a közönség az Alba Regia Szimfonikus Zenekar előadásában. Közreműködnek továbbá: Kertesi Ingrid, Meláth Andrea, Mukk József és Jekl László szólisták, az Alba Regia Vegyeskar és a Primavera Vegyeskar.
 

 

 
 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 12. 01.
Szerző: Zeller Zoltán
 

Muhr Othmár ezredes, a limanovai győző

 

1914. december 11-én, a Jabłoniec-hágó visszafoglalásáért indított hajnali támadást Muhr Othmár huszár ezredes, a cs és kir. 9. Nádasdy-huszárezred parancsnoka vezette. A bátor huszártiszt emléke napjainkban is elevenen él Lengyelországban, Sopronban pedig - a cs. és kir. 9. huszárezred egykori állomáshelyén – a helyi huszár hagyományőrző csoport, illetve a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum őrzi a huszárok emlékét. De ki is volt Muhr Othmár ezredes?

 

 

A limanovai csata hőse 1860-ban született Kassán. 1886-ban lépett a 9-es huszárezred kötelékébe, egyéb alakulatnál nem szolgált. A Nádasdy-huszárok állomáshelye 1884-től Sopronban volt; a Nagy Háború kitöréséig az alakulat a város életének része lett. 1900-ban Muhr Othmárt Szarajevóba vezényelték. Szerető családja ide is elkísérte, öt gyermeke közül kettő itt született. A háború kitörésekor a 9-es huszárokat a balkáni frontszakaszról vezényelték át Galíciába. Muhr Othmár ezredest 1914. november 26-án nevezték ki az ezred parancsnokának, a tisztséget december 8-án, a jabłonieci támadás előtt néhány nappal vette át. Igazi csapattiszt volt, emberei tisztelték és feltétel nélkül követték. 1914. december 11-én, a hajnali órákban személyesen vezette lóról szállt huszárjait az időközben elesett Jabłoniec-hágó visszafoglalására. „Előre fiúk! Éljen a király!” – így buzdította embereit a hős katonatiszt, aki néhány pillanattal később halálosan megsebesült. A huszárok még szeretett ezredparancsnokuk hősi halálát követően sem futamodtak meg; tudták, hogy ha meghátrálnak, akkor elesett parancsnokuk áldozata hullik porba. Muhr Othmár ezredest a győzelem helyszínén temették el, hősi halált halt huszárjai mellé.

 

 

A jabłonieci hősi temetőben emelt emlékművén ez áll:

„1914. december 11–12-én ezredes urukkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére”

Az elesett huszárok végső nyughelyeként szolgáló jabłonieci 368. sz. I. világháborús katonai temető napjainkban is a legszebb nyugat-galíciai katonai temetők egyike. Átfogó felújítása a Honvédelmi Minisztérium és a Kis-Lengyelországi Vajdasági Hivatal jóvoltából valósult meg 2014 folyamán.

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 11. 17.
Szerző: HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály
 

A limanovai csata magyar katonái

 

1914. december 9-11. között a Limanova környéki harci helyzet rendkívül kiélezett volt. E napokban a város melletti Jabłoniec-magaslat ellenőrzése volt a diadal kulcsa; az itteni állásokat mindenképpen tartani kellett az iderendelt erősítések beérkezéséig. Limanova elvesztése esetén a körzetben védelemre berendezkedett cs. és kir. alakulatok, ez által a Krakkó környéki osztrák-magyar frontvonal helyzete kritikussá válhatott volna.

 

December 11-én, a hajnali órákban a cs. és kir. 9., 10. és 13. huszárezredek alakulatai kapták feladatul a Jabłoniec-magaslat megerősítését, illetve a frontvonalban lévő bajtársak felváltását. Hajnali 5 órakor a huszárok lóról szállva, Muhr Othmár ezredes vezetésével indultak a Jabłoniecen lévő állások felé, melyeket azonban az éj leple alatt, részben elfoglalt az ellenség. A magaslaton elterülő nyírfaerdő szélénél a huszárokat már az orosz fegyverek tüze fogadta. Ekkor hangzott el Muhr ezredes parancsa: „Előre fiúk! Éljen a király!”.

 

 

Halálos közelharc kezdődött, amelyben a rohamozó huszárok félelmet nem ismerve kerekedtek felül a túlerőben lévő ellenségen. A küzdelem hevében Muhr ezredes is halálosan megsebesült; látva szeretett parancsnokuk hősi halálát, a huszárok kettőzött erővel küzdöttek tovább. A Jabłoniec megtartásáért vívott közelharc rövid volt, de rendkívül pusztító. A lőfegyverek töltésére már nem maradt idő; a katonák nagyobb hasznát vették a puskatusnak és bármilyen egyéb fegyvernek, ami kezük ügyébe akadt. Reggel 6 órára a magaslat a huszároké lett, de a küzdelemnek még nem volt vége; december 11-én délután 3 óráig (a saját erősítés beérkezéséig) az oroszok 4 gyalogezreddel, összesen tizenötször (!) próbálták visszaszerezni a magaslatot – sikertelenül.

A Jabłoniecet védő alakulatok ezzel végleg feltartóztatták az orosz gőzhengert, így nyerve értelmet a néhány órával korábban hősi halált halt bajtársak vitézségének.

 
 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 11. 11.
Szerző: HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály
 

Közeleg a limanovai csata századik évfordulója

 

Az 1914. november 28. és december 18. közötti limanovai csata a Nagy Háború keleti frontjának egyik fontos ütközet-sorozata volt, melynek győzelmes befejezése elhárította az Osztrák-Magyar Monarchia mögöttes területeit fenyegető orosz betörés veszélyét.

 

A diadal kivívása elsősorban magyar alakulatok érdeme volt, de a harcokban közreműködtek a Monarchiával szövetséges, Józef Piłsudski marsall vezette Lengyel Légió csapatai is. A lengyel katonák a szülőföldjükön vívott háborút a lengyel függetlenség kivívásának fontos előzményeként tartják számon.

 

 

Ennek köszönhetően, az elesett osztrák-magyar katonákat napjainkban is hősként tisztelik Lengyelországban, így kaphatta a limanovai csatában hősi halált halt Muhr Othmár ezredes, a cs. és kir. 9. gróf Nádasdy huszárezred parancsnoka a „Lengyelország Megmentője” titulust.

 

 

A Krakkótól délkeletre, 60 kilométerre fekvő Limanova városa 2014 decemberében nagyszabású centenáriumi megemlékezéssel és kulturális rendezvényekkel állít emléket a csata hőseinek.

 

 
 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2014. 04. 03.
Szerző: Kovács Zoltán
 

Vetélkedő a Nagy Háborúról

 

Száz évvel ezelőtt volt egy híres és dicsőséges csata a lengyelországi Limanowa mellett, ahol az osztrák−magyar csapatok - köztük a fehérvári huszárok - megállították az orosz előretörést. Idén erre a csatára egy országos középiskolai vetélkedősorozattal emlékezünk - mondta a verseny ünnepélyes meghirdetésén Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára Székesfehérváron, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság dísztermében április 3-án, csütörtökön.

 
 

Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka és Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára

 

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM), Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Szent István Király Múzeum által szervezett vetélkedő első körében az interneten, online vetélkedőkön csapnak majd össze az iskolák csapatai. A második kör a megyei forduló lesz, a döntőt pedig december 11-én, a csata évfordulóján rendezik meg Székesfehérváron.

 

 

A versenyen 15 középiskola diákjai vesznek részt

 
A versenyre való felkészülést a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum történelmi témájú könyvcsomaggal segíti, ezekből kaptak 15 középiskola diákjai, hogy minden részletét megismerhessék a száz évvel ezelőtti történelmi eseményeknek.
 

 

A diákok a HM HIM által összeállított könyvcsomagból készülhetnek fel a versenyre

 
 

 
 

Megjelenés dátuma: 2013. 12. 11. Szerző: szerkesztőség
 

A limanovai csata hőseire emlékeztek a Fehérvári Huszárok napján

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanovai csata 99. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanovában. Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a Városház terén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár, Fejér megye, a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.

 

 

A Fehérvári Huszárok Egyesülete immár tizennegyedik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását.

 

 

A csatára megemlékező ünnepségen a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere és Pleizer Lajos a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke.

 

 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2012. 12. 11.
Szerző: szerkesztőség
 

Fehérvári Huszárok Napja - emlékezés a limanovai csata hőseire

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanovai csata 98. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanowa-ban. Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a város Főterén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár és Fejér megye, a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett..

 
 
 

A Fehérvári Huszárok Egyesülete immár tizenharmadik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását. A csatára megemlékező ünnepségen a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere és Pleizer Lajos a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke.

 
 

A város alpolgármestere megemlékező beszédében kiemelte, hogy minden kor a múlt példaképei után neveli jövője nemzedékeit. "Nekünk – magyaroknak és fehérváriaknak – ilyen követendő példát nyújtanak a fehérvári, 10-es huszárok. Pátzay Pál csodálatos szobra a sajátos létformát, a huszár katonákét jelképezi, megláthatjuk benne – minden fölösleges sallang nélkül – életük három nélkülözhetetlen elemét: az embert, a lovat, és a fegyvert. E három kellett csupán ahhoz, hogy a fegyvernemből legenda legyen, a huszár szó helyet kapjon a világ nyelveiben, a fehérvári legényekről dal szülessen, és hogy tisztelő követőik még ma is, csaknem háromszáz év múltán is büszkén feszítsenek nyergeikben!" - mondta ünnepi beszédében Székesfehérvár alpolgármestere.

 
 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 09. 28. Szerző: Tihanyi Tamás
 

Sukoró, ahol megtervezték a győzelmet

 

Ökumenikus megemlékezés és ima helyszíne volt pénteken a templom, amely része a magyar történelemnek.

 

 

A hagyományőrző csoportok sem hagyják, hogy elfelejtsük a hőseinket. Ima a sukorói templomban (Fotó: Pati-Nagy Bence)

 

- A mai nap jelen és múlt találkozása, ünnep és emlékezés, hazánk és a honvédség történelmének, katonai hagyományainak megtestesülése. Köszönöm, hogy eljöttek ide, a sukorói templomba, amelynek külső homlokzatán, a kapu fölött tábla fogadja az erre járót: "Ebben a templomban folyt le az a haditanács, amely Kossuth Lajos honvédseregének első győzelmes csatáját előkészítette". A tábla felirata nem csak erre az eseményre, hanem egy olyan korszakra is. emlékezteti a ma élőket, amely a magyar történelem kiemelkedő időszaka volt - mondta Domján László vezérőrnagy.

Az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka arra emlékeztetett: - Több, mint másfél évszázad elteltével ismét igény és törekvés a haza védelmének össztársadalmi szintre emelése, nemzeti ügyként való kezelése. E cél érdekében részt veszünk az ifjúság hazafias nevelésében és oktatásában, keressük és kutatjuk a társadalmi csoportokkal, szervezetekkel való együttműködés lehetőségeit, méltó módon őrizzük és ápoljuk örökölt és teremtett értékeinket, hagyományainkat. A haza iránt érzett szeretet, tisztelet és tenni akarás ezért ma is a társadalom létének és fennmaradásának alapja.

 

 
   
Megjelenés dátuma: 2012. 09. 08.
Szerző: szerkesztőség
 

Hintók fogadása a Szent István téren

 

Verseny kulturális programokkal, kiállítással fűszerezve.

 

A Székesfehérvári Lovassport Egyesület öt éve szervezi meg a megyei "C" kategóriás fogathajtó versenyeket a fogatsport népszerűsítése és a hagyományok ápolása érdekében.
 

 

 

A verseny 12. fordulóját - a hagyományokhoz híven - Székesfehérváron rendezték meg. A megye mintegy tíz településéről érkezett nevezés, így a maroshegyi Vásártéren 16 fogat mérette meg magát. A hintók Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének meghívására a verseny megkezdése előtt felvonultak a Megyeháza elé. A versenyzőket a Megyeháza előtt dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Vargha Tamás közgyűlési elnök és Lázár Vilmos fogathajtó világbajnok köszöntötte.

 

 

A polgármester köszöntőjében arról is beszélt, hogy a lóhoz, lovassportokhoz és ezek kultúrájához különös viszonya van a magyar embereknek. A fogathajtó bajnokságnak a belvárosban rendezett felvonulása nagyon szép hagyományindító kezdeményezés és bízik annak folytatásában.

 

 

Lázár Vilmos fogathajtó világbajnok elmondta, a lovas sportág sikerét –azon túl, hogy lovas nemzet vagyunk - a magyar infrastruktúra adja. A sportoló köszönetet mondott a verseny szervezésében nyújtott támogatásért az önkormányzatoknak és a lovassport szövetségnek.
Vargha Tamás köszöntőjében elmondta, hogy a ló kultusza nem csak a lovas sportok, a ló-és fogathajtó versenyek világában éledt újra, hanem megihlette a művészeket is. A Szent István Király Múzeum gyűjteményéből a Megyeháza aulájában nyílt kiállítás "Ló és Lovasa" címmel, amelyet szeptember 14-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.

 

 

Az ünnepi felvonulást követően a Vásártéren Törő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg a Fejér megyei "C" kategóriás kettesfogathajtó bajnokság 12. fordulóját. Az érdeklődőket az izgalmas versenyek mellett egésznap kulturális programokkal várták. Az eredményhirdetést követően a díjakat Varga Gábor országgyűlési képviselő, Cece polgármestere, a megyeszékhely önkormányzati képviselői, valamint a megyei lovassport szövetség vezetői adták át.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2012. 09. 08.
Szerző: Vakler Lajos
 

Fogathajtás Fehérváron

 

A Fejér megyei "C" kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 12. fordulóját hagyományosan Székesfehérváron rendezték szombaton.

 

 
 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 09. 08.
Szerző: V. Varga József
 

Fogathajtás: eldől a bajnoki cím sorsa

 

A fogathajtókat a megyeházánál köszöntik, majd a Vásártéren kezdetét veszi az idei szezon záró fordulója. Eldől az egyéni bajnoki cím sorsa, és csapatban is bajnokot hirdetnek.

 

A Fejér megyei C-kategóriás kettesfogathajtó bajnokság 12. fordulóját szombaton 10 órától a Vásártéren rendezik meg. A bajnokság idényzáró fordulója roppant izgalmas versenyt tartogat, hiszen jelenleg az első és a második helyezett hajtó között 5 pont, a harmadik és a negyedik helyezett versenyző között csupán 1 pont a különbség. Amint Pleizer Józseftől, a Fejér Megyei Lovassport Szövetség fogathajtó szakágának vezetőjétől megtudtuk: szombaton a hintók rendőri felvezetéssel és huszárok által kísérve a megyeházához hajtatnak.

 

 

Vida Károly (b) és Taligás Menyhért a bajnoki címért hajt -
Paudits Bélát, a Fejér Megyei Lovassport Szövetség elnökét fogják közre (Fotó: V. Varga József)

 

A Fejér megyei C-kategóriás kettesfogathajtó bajnokság 12. fordulóját szombaton 10 órától a Vásártéren rendezik meg. A bajnokság idényzáró fordulója roppant izgalmas versenyt tartogat, hiszen jelenleg az első és a második helyezett hajtó között 5 pont, a harmadik és a negyedik helyezett versenyző között csupán 1 pont a különbség. Amint Pleizer Józseftől, a Fejér Megyei Lovassport Szövetség fogathajtó szakágának vezetőjétől megtudtuk: szombaton a hintók rendőri felvezetéssel és huszárok által kísérve a megyeházához hajtatnak.

 

 

A hintókat legutóbb Pátkán huszárok vezették fel - így lesz ez most is

 

A versenyzőket Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Lázár Vilmos, a Magyar Lovassport Szövetség elnöke, hétszeres fogathajtó világbajnok köszönti. A megyei bajnokság állása a záró forduló előtt: 1. Vida Károly (Káloz, 149 pont), 2. Taligás Menyhért (Sárbogárd, 144), 3. ifjú Ihász Béla (Seregélyes, 123), 4. Semjén Attila (Káloz, 122), 5. Tóth Roxána (Sárbogárd, 102), 6. Kiss Olga (Nagylók, 101 pont).

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 09. 06.
Szerző: szerkesztőség
 

Megyekorzó és megyei fogathajtó bajnokság

 

A Fejér megyei „C” kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 12. fordulóját - hagyományosan - Székesfehérváron rendezik meg. A megye mintegy 10 településéről érkezett nevezés, így szeptember 8-án a Vásártéren várhatóan 20 fogat méreti meg magát. A program reggel a Megyeháza előtt indul: oda vonulnak fel a versenyben résztvevők záró fordulója. Eldől az egyéni bajnoki cím sorsa, és csapatban is bajnokot hirdetnek.

 

A Fejér megyei "C" kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 10. fordulóját Kálozon rendezték meg, a 11. fordulót pedig Seregélyesen. A Székesfehérvári Lovassport Egyesület 5 éve rendez megyei "C" kategóriás fogathajtó versenyeket a fogatsport népszerűsítése, a hagyományok ápolása, a versenyzési lehetőség biztosítása céljából. A verseny 12. fordulóját – a hagyományoknak megfelelően – Székesfehérváron rendezik meg. A megye mintegy 10 településéről érkezett nevezés, így a maroshegyi Vásártéren várhatóan 20 fogat méreti meg magát szeptember 8-án, szombaton.

"2006-ban találkoztam először Pleizer Józseffel, azóta dolgozunk a közösen a lovassport hagyományainak megőrzésén és azon, hogy a fehérvári forduló, ami egyébként a bajnokság döntője, minél több érdeklődőt vonzzon. Székesfehérvár Önkormányzata és Maroshegy önkormányzati képviselőjeként én magam személyesen is évek óta segítem a Fejér megyei "C" kategóriás kettes fogathajtó bajnokság fehérvári fordulójának megrendezését. Az idei évben is jelentős támogatást kaptak, több képviselő felajánlásából a szervezők" – mondta el Brájer Éva az eseményről tartott sajtótájékoztatón. "Mindig nagy öröm számomra, ha benépesül Vásártér. A fogathajtó bajnokság jelentős esemény, hiszen a szórakoztató, kulturális műsorok mellett a kilátogatók megismerhetik a magyar lovas hagyományokat. Maroshegyen egyébként még mindig sok háznál tartanak lovakat, sőt lovarda is működik" – emelte ki az alpolgármester, a versenynek otthont adó városrész önkormányzati képviselője.

A székesfehérvári a Fejér megyei "C" kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 12. fordulója lesz, ami egyúttal a döntő is. A versenynap menetét Pleizer József, a Fejér Megyei Lovassport Szövetség Fogathajtó Szakágának vezetője, a Székesfehérvári Lovassport Egyesület elnöke ismertette a sajtótájékoztató résztvevőivel. "Székesfehérváron már hagyománya van a fehérvári fogathajtásnak, hiszen 5 éve van C kategóriás a Vásártéren, de kisebb versenyeket már egy évtizede szervez az egyesület. A szombati verseny első hat helyezettje továbbjut a regionális döntőbe és onnan négy fogat kerülhet az országos döntőbe."

Mint mondta, nagyon színvonalas a Fejér megyei bajnokság, ugyanis évről évre több megyei versenyző jut el az országos döntőbe. Kiemelte a vadászhajtást, ami a nézők egyik kedvence, hiszen nagyon látványos. A futam délután három körül kezdődik, majd az egész éves eredményt is kihirdetik.

A hintók Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének meghívására a verseny megkezdése előtt, 8.30 órakor felvonulnak a Megyeháza elé. A Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Fehérvári Mazsorett Együttes és a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvós Zenekar felvezetésével a Vásártérről a Csíkvári út - Széchenyi út - Kuruc sarok - Szent István tér útvonalon vonulnak a fogatok, így érkeznek majd meg a Megyeháza elé.

 

 

A felvonuló fogatokat Vargha Tamás közgyűlési elnök, Cser-Palkovics András polgármester és Lázár Vilmos fogathajtó világbajnok köszönti. Ezt követően 8.55 órától Ló és lovasa címmel nyílik kiállítás a Megyeháza aulájában. A Fejér Megyei Önkormányzat a kiállítást a Fejér Megyei Múzeumegyesülettel közösen szervezte, a Szent István Király Múzeum Gyűjteményének részét képező 13 alkotás szeptember 14-ig tekinthető meg a hivatal nyitvatartási idejében.

A Szent István téri programok zárásaként a fogatok 9 óra 10 perckor indulnak a Megyeházától, a Szent István tér - Balatoni út - Maroshegyi körforgalom - Csíkvári út érintésével a Vásártérre, ahol a lovas programok mellett mintegy húsz árus kínálja helyi portékáit a Fejér Termék Program keretén belül, amely a hétvégén rendhagyó módon a közönségnek sportos oldaláról mutatkozik be. A vásáron kívül megannyi kulturális programmal is várják a vendégeket.

A Megyekorzó kiállítói a Vásártéren:

Vincze Mátyás – papírmerítő
Élet Egyesület – tudatos élet szórólapok
Szabadi Péter – méz
Bodzsár Nóra – kézműves ékszerek
Alkothatok Egyesület – hagyományos technikával készült ajándéktárgyak
Fazekas Ferenc – étrend kiegészítő
Szabóné Rácz Andrea – folttechnikával készült ajándéktárgyak
Török Gergő – sajt
Galler Lívia – gyöngyékszerek
Kulcsár Balázs – szörp
Tischler Angelika – lekvár, szörp
König Nóra – könyvkötő
Táci pálinka
Nagy Róbert – sajt
Legeza József – lekvár
Kovács Szilvia – szörp
Szmola Edina – kerámia
Horváthné Zsuzsa – gyöngy
Sáfrán András Pincészet-Csákberény
Alba Mineral – Székesfehérvár

A színpadon fellép az Alba Regia Néptáncegyüttes Guba csoportja, Rovó Tamás Megadance produkciója és a Maroshegyi Nyugdíjasklub.

 
Megjelenés dátuma: 2012. 09. 05.
Szerző: szerkesztőség
 

Fogathajtás és Megyekorzó szombaton Székesfehérváron

 

A Fejér megyei "C" kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 12. fordulóját - hagyományosan - Székesfehérváron rendezik meg. A megye mintegy 10 településéről érkezett nevezés, így szeptember 8-án a Vásártéren várhatóan 20 fogat méreti meg magát. A program reggel a Megyeháza előtt indul, hiszen oda vonulnak fel a versenyben résztvevők és Megyekorzó is zajlik aznap. A szombati programokat sajtótájékoztatón ismertették.

 

 

A Fejér megyei "C" kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 10. fordulóját Kálozon rendezték meg, a 11. fordulót pedig Seregélyesen. A Székesfehérvári Lovassport Egyesület 5 éve rendez megyei „C” kategóriás fogathajtó versenyeket a fogatsport népszerűsítése, a hagyományok ápolása, a versenyzési lehetőség biztosítása céljából.

 

 

"2006-ban találkoztam először Pleizer Józseffel, azóta dolgozunk a közösen a lovassport hagyományainak megőrzésén és azon, hogy a fehérvári forduló, ami egyébként a bajnokság döntője, minél több érdeklődőt vonzzon. Székesfehérvár Önkormányzata és Maroshegy önkormányzati képviselőjeként én magam személyesen is évek óta segítem a Fejér megyei "C” kategóriás kettes fogathajtó bajnokság fehérvári fordulójának megrendezését. Az idei évben is jelentős támogatást kaptak, több képviselő felajánlásából a szervezők." - mondta el Brájer Éva. "Mindig nagy öröm számomra, ha benépesül Vásártér. A fogathajtó bajnokság jelentős esemény, hiszen a szórakoztató, kulturális műsorok mellett a kilátogatók megismerhetik a magyar lovas hagyományokat. Maroshegyen egyébként még mindig sok háznál tartanak lovakat, sőt lovarda is működik." - emelte ki az alpolgármester, a versenynek otthont adó városrész önkormányzati képviselője.

 

 

A székesfehérvári a Fejér megyei "C” kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 12. fordulója lesz, ami egyúttal a döntő is. A versenynap menetét Pleizer József, a Fejér Megyei Lovassport Szövetség Fogathajtó Szakágának vezetője, a Székesfehérvári Lovassport Egyesület elnöke ismertette a sajtótájékoztató résztvevőivel. "Székesfehérváron már hagyománya van a fehérvári fogathajtásnak, hiszen 5 éve van C kategóriás a Vásártéren, de kisebb versenyeket már egy évtizede szervez az egyesület. A szombati verseny első hat helyezettje továbbjut a regionális döntőbe és onnan négy fogat kerülhet az országos döntőbe. Mint mondta nagyon színvonalas a Fejér megyei bajnokság, ugyanis évről évre több megyei versenyző jut el az országos döntőbe. Kiemelte a vadászhajtást, ami a nézők egyik kedvence, hiszen nagyon látványos. A futam délután három körül kezdődik, majd az egész éves eredményt is kihirdetik. Megköszönte a megye és a város támogatását."

A hintók Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének meghívására a verseny megkezdése előtt, 8.30-kor felvonulnak a Megyeháza elé. A Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Fehérvári Mazsorett Együttes és a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvós Zenekar felvezetésével a Vásártérről a Csíkvári út - Széchenyi út - Kuruc sarok - Szent István tér útvonalon vonulnak a fogatok, így érkeznek majd meg a Megyeháza elé. A lovassporttal a megyei termelői és alkotói tevékenység népszerűsítésén túlmenően „Sport Fejér Terméket” ajánlunk a szombati Megyekorzón a fehérváriak figyelmébe, hangsúlyozva a program sokszínűségét. A vásáron kívül megannyi kulturális programmal várjuk a vendégeket. Nagyon izgalmas versenynek lehetünk majd tanúi, hiszen ketten is nagyon esélyesek a bajnokság megnyerésére." - mondta Vargha Tamás.

 

 

A felvonuló fogatokat Vargha Tamás közgyűlési elnök, dr. Cser-Palkovics András polgármester és Lázár Vilmos fogathajtó világbajnok köszönti. Ezt követően 8.55 órától Ló és lovasa címmel nyílik kiállítás a Megyeháza aulájában. A Fejér Megyei Önkormányzat a kiállítást a Fejér Megyei Múzeumegyesülettel közösen szervezte, a Szent István Király Múzeum Gyűjteményének részét képező 13 alkotás szeptember 8-14-ig tekinthető meg a Hivatal nyitva tartási idejében.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2012. 06. 08.
Szerző: szerkesztőség
 

Történelmi diorámát avattak a névadó hősi halálára emlékezve a Vasvári Általános Iskolában

 

Új történelmi terepasztalt avattak a Vasvári Pál Általános Iskolában. A dioráma Vasvári Pál és hős katonáinak kalotaszegi halálát mutatja be a diákoknak. Az avató ünnepséget követően, a délelőtt második felében Levente Péter utólagos gyermeknapi ajándékként szórakoztatta az iskola egész közösségét. Lackó Gábor igazgató a terepasztal avatása alkalmából az intézmény kitüntetését nyújtotta át Brájer Éva alpolgármesternek.

 

 

A funtineli fennsíknál Vasvári Pál és közel 400 honvédtársa 1849 júliusában a szabadságharc egyik csatájában hősi halált halt. Ekkor Vasvári még a 23. életévét sem töltötte be. Lackó Gábor igazgató tragikusnak nevezte, hogy éppen annak az őrnagynak kellett ilyen halált szenvedni a románokkal szemben, aki így írt: „a nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni, nem pedig egymás romjain.”

 

 

Az igazgató ünnepi beszédében kiemelte, hogy Vasvári egész élete során a hazafiság és hűség zászlaját vitte. Az iskola új diorámája Vasvári hősi halálát örökíti meg ólomkatonákkal és kis terepasztallal, a történelem kicsinyített másával. Az alkotás a Vasvári szobor és a kalotaszegi sír mellől hozott néhány maroknyi megszentelt föld között kapott helyet az intézmény aulájában.

 

 

Az avató ünnepséget követően Lackó Gábor igazgató a Vasvári Pál Általános Iskola kitüntetését nyújtotta át Brájer Éva alpolgármesternek.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2012. 06. 08.
Szerző: Szerkesztőség
 

Történelmi terepasztalt  a Vasváriban

 

Új történelmi terepasztalt avattak a Vasvári Pál Általános Iskolában. A dioráma Vasvári Pál és hős katonáinak kalotaszegi halálát mutatja be a diákoknak. Az alkotás a Vasvári szobor és a kalotaszegi sír mellől hozott néhány maroknyi megszentelt föld között kapott helyet az intézmény aulájában.

 

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2012. 06. 08.
Szerző: Szerkesztőség
 

Történelmi diorámát avattak a Vasvári Iskolában

 

Új történelmi terepasztalt avattak a Vasvári Pál Általános Iskolában. A dioráma Vasvári Pál és hős katonáinak kalotaszegi halálát mutatja be a diákoknak. Az avató ünnepséget követően Levente Péter szórakoztatta az iskola közösségét.

 

 

A funtineli fennsíknál Vasvári Pál és közel 400 honvédtársa 1849 júliusában a szabadságharc egyik csatájában hősi halált halt. Ekkor Vasvári még a 23. életévét sem töltötte be. Lackó Gábor igazgató tragikusnak nevezte, hogy éppen annak az őrnagynak kellett ilyen halált szenvedni a románokkal szemben, aki így írt: "a nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni, nem pedig egymás romjain." Az igazgató ünnepi beszédében kiemelte, hogy Vasvári egész élete során a hazafiság és hűség zászlaját vitte. Az iskola új diorámája Vasvári hősi halálát örökíti meg ólomkatonákkal és kis terepasztallal, a történelem kicsinyített másával. Az alkotás a Vasvári szobor és a kalotaszegi sír mellől hozott néhány maroknyi megszentelt föld között kapott helyet az intézmény aulájában. A avató ünnepséget követően Lackó Gábor igazgató a Vasvári Pál Általános Iskola kitüntetését nyújtotta át Brájer Éva alpolgármesternek.

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 06. 08. Szerző: : fmh.hu
 

Diorámát avattak a Vasvári iskolában

 

Pénteken délelőtt avatták föl az új történelmi terepasztalt a Vasvári Pál Általános Iskolában.

 

 

A dioráma Vasvári Pál és hős katonáinak kalotaszegi halálát mutatja be. Az ünnepségen Brájer Éva alpolgármester is tiszteletét tette (Fotó: Pati-Nagy Bence)

 

 

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 03. 19.
Szerző: Nagy Zoltán Péter
 

Nem a falevél, a fa vagyunk

 

Március 15. huszáros ünnep, hát kiugrottam a lovak, a magyar lovak, a huszárlovak gondozójához, Endresz Jánoshoz. Látogatásom több volt kiruccanásnál a kisfaludi lovastanyára: tanulság, lecke volt.

 

Mitől lesz egy ló huszárló?

A magyar lovak a huszárlovak. A poroszok is innen hordták őket. Az én kedvencem egy kisbéri félvér. Kemény, szívós, bátor, sokat bír menni. Ilyenek a huszárlovak.
De az nem úgy volt, hogy a magyarok egyszer csak huszárok lettek, hiszen mindig is azok voltak, már a honfoglalás idején is. A zsinóros-mentés huszárok fénykora Mária Terézia idején kezdődött, de Bulcsú vezér is olyan túrákat tett a lován, amit Hannibál az elefántjaival képtelen lett volna megtenni. Bulcsú elszaladt Gibraltárig, de látta, hogy ott csak majmok vannak, aztán visszajött a szép magyar nőkhöz.

 

Máshogy kell ezeket a lovakat megülni?

Nem a megülés az érdekes, hanem ahogy futnak. Ezeknek a lovaknak nem ring a hátuk vágta közben, ezért tudnak pontosabban íjazni, lőni vagy éppen szablyát forgatni, akik rajtuk ülnek. Vágta közben nem változik a hát magassága, így kényelmesen lehet hátrafelé nyilazni.
Sokan mondják, hogy magyar ló már nincs is, mert kipusztult, de szerintem a génjeik továbböröklődtek. Ezek a félvérek minden fajtánál jobbak a nagy túrákhoz.

Hány lovat adott március 15-ére, a huszárfelvonulásra?

Nem tudom, de a javát én tartom. Vannak fiatalok, akiknek nincs erre pénzük, idejük. Egyetemre járnak, helyük se nagyon lenne, így aztán én foglalkozom a lovaikkal.

Merre járt lóháton?

Voltam én Párizsban, Máriapócson, Csíksomlyón, Prágában, Rómában, Lengyelföldön. A lengyel utam, Livanovából volt a leghosszabb. Bizony akkor több lóval voltunk a barátaimmal, s ez az enyém úgy jött vissza, ahogy megvasalva elment. A többiek patkója megkopott, mert húzták sokat a lábukat, lefogytak, nehezen bírták. Ez a ló meg megjött velem Lengyelországból, lepucoltam, átnyergeltem, aztán mentünk parádézni a városba, utána meg jártunk a turistákkal. Ez egy igazi huszárló! Ráadásul a hazai vidéket megismerve majd kiszaggatta a kezemet, úgy sietett.

Otthon vannak a lovai?

Szeretik járni a világot, de itt otthon vannak, akárcsak a magyar. Mondhatják nekünk hőbörgő politikusok, hogy menjünk neki a világnak, hagyjuk itt a magyar földet, de minket nem a szél sodort ide, mint egy falevelet. Mi a fa vagyunk, ideszülettünk, mélyen vannak a gyökereink.

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 03. 19.
Szerző: László-Takács Krisztina
 

"Huszár leszek..." - a családok március tizenötödikéje

 

Lassan ébredt a város. Reggel háromnegyed kilenckor még kevesen voltak a Piac térrel szembeni füves területen. Aztán a márciusi nap, a nemzeti ébredés ünnepe végül tömegeket vonzott a lovashuszárok bemutatójára.

 

A Fehérvári Huszárok Egyesületének bemutatójával kezdődött az ünnepségsorozat

 

A 10-esek nem ejtettek foglyokat: aki akart, lovukra ülhetett, jelentkező pedig akadt bőven. Egészen apró huszárjelöltek nőttek a tömeg fölé, büszke szülők néztek fel bátor utódaikra. A lovasbemutató emelkedett hangulatot varázsolt: volt, aki a csillogó kardokat csodálta, volt, aki a vágtató paripákat dicsérte, és volt, aki a harci jelenetet várta.

 

Aztán valamivel később a belvárosban vásárba hívták a népet: volt mutatványos előadás, járták a néptáncosok, kipakoltak a kofák, és megjelentek a márciusi ifjak, hogy a tömegbe kiabálják: Talpra magyar!

 

Több ezren látogattak el a belvárosba

 

 

Ampli Ferenc, a Fehérvári Huszárok Egyesületének vezetője:

Az igazi huszár bátran harcol, szereti a hazáját, barát a bajban, barát az örömben, a lovát társként szereti és tiszteli, megóvja és nem hagyja el. Ezt a viselkedést, ezt az életformát adjuk át a gyermekeknek, akik ilyenkor huszárnyeregbe pattanva a magasból nézhetik a világot

 

 

Balogh Tünde:

 

Vidéken lakunk, általában ott megyünk el a helyi ünnepségre, de most eljöttünk Fehérvárra, mert sok érdekes dolog van. A belvárosi rendhagyó műsoron átélhetjük újra a forradalmat. Hazaszeretet, magyarság - ezeket jó érzés kimondani, jó érzés másoktól hallani, annyira, hogy az ember elérzékenyül. Jó együtt énekelni a Himnuszt, meghallgatni a Nemzeti dalt.

 

 

Balogh Barnabás:
 

Szeretem a régi dolgokat, érdekelnek a régi történetek, szokások. Ritkán látok efféle bemutatókat, pedig nagyon tetszenek. Lóra, igaz, nem ültem, de nagyon szép és okos állatnak tartom. Az igazi huszár példakép, mert nem alkuszik, sosem adja fel magát, szembenéz az ellenséggel.

 

 

Gyarmati Lili:
 

Már lovagoltam kétszer is, de most is felültem a huszár bácsi lovára, mert nagyon jó lovagolni. Az igazi huszárnak kék ruhája van, zöld a csákója, valamelyik bajuszt hord, és mindegyiknek van kardja. Amikor megtámadtak, akkor ők védtek meg minket, mert nagyon bátrak.

 

 

Vinkler Bence:
 

Ahhoz is bátorság kell, hogy felüljünk a lóra.
A huszárok ennél is bátrabbak, mert nem félnek a harctól. Ha nagyobb lennék, én is huszárnak állnék.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2012. 03. 17.
Szerző: szerkesztőség
 

Nyeregbe!

 

Több mint másfél évszázaddal a Szabadságharcunkat követően még mindig aktuális ez a vezényszó, csak természetesen módosult tartalommal. Az ünnep hangulata és a szép tavaszi időjárás nagyon sok látogatót csalt ki március 15-én is a Mészeg-hegyre, a Katonai Emlékparkba.

 

 

Voltak, akik egy-egy szál virággal, vagy papírzászlócskával érkeztek, voltak, akik a hadtörténelmünk kiemelkedő fontosságú helyszínén sétálgatva, nézelődve emlékeztek a dicső múltra, a 164 évvel ezelőtti eseményekre.

 

 

No és, hogy mitől aktuális napjainkban is a „Nyeregbe!” gondolat? Erre akkor kapunk választ, ha körülnézünk az Emlékparkban. A Fehérvári Huszárok lovaik nyergébe pattanva tettek tisztelgő látogatást nálunk, sokan kerékpárok nyergét választották, sokan pedig a gyors motorcsodák nyeregébe ültek.

 

 

Bármivel is érkeztek nagyon jó volt látni, hogy március 15. szellemisége, az ünnep tisztelete sokakat késztetett arra, hogy a Nemzeti Emlékhellyé minősített Katonai Emlékparkban emlékezzenek a történelemformáló hőseinkre.

 

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 03. 15.
Szerző: Vakler Lajos
 

Huszárok a ligetben

 

Lovasbemutatóra várták a családokat és az érdeklődőket az ünnep délelőttjén a Fehérvári Huszárok. A Petőfi parkban a díszegyenruhába öltözött hagyományőrzők közreműködésével a lovaglást is kipróbálhatták a gyerekek.

 

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 03. 15.
Szerző: -
 

Fehérvári Huszárok bemutatója 2012. március 15-én

 

Egy forradalom, amire máig büszkék lehetünk - több ezren ünnepeltek a belvárosban  Fejér Megye és Székesfehérvár Önkormányzata idén is közösen készült a nemzeti ünnepre, mely közgyűléssel indult a Megyeházán, majd a Városház téri műsor és a köszöntők után a Fekete Sas Szállónál....

 

 

...Miközben a Megyeházán ünnepi közgyűlésen adták át az élet különböző területein kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeknek a Fejér Megyei Közgyűlés által odaítélt elismeréseket, a gyermekeknek lovasbemutatót szervezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Petőfi szobor melletti parkban.

 

 
Megjelenés dátuma: 2012. 01. 11. Szerző: : (bkl)
 

Egy vesztes csata hőse

 

Megemlékezés az ütközet 163. évfordulóján. Bár elvesztettük a település határában zajló csatát, az ütközetben egy huszártiszt olyan hősi tettet hajtott végre, ami méltó a megörökítésre - hangzott el az évfordulós megemlékezésen.

 

1992 óta szervez megemlékezést minden év december 30-án a helyi városvédő egyesület a Homoki temetőben a móri csata évfordulóján.

A megemlékezéseknek 1999 óta résztvevői a Fehérvári Huszárok hagyományőrző lovasai - elevenítette fel az előzményeket lapunknak Manner József, a civil szervezet elnöke. Nem volt ez másképp a tavalyi év végén, a móri csata 163. évfordulóján sem. A megemlékezésre egybegyűlteket Fenyves Péter polgármester köszöntötte, az ünnepi beszédet Kleinné Horváth Magdolna tartotta.

A Perczel Mór és Jellasics tábornok seregei között 1848. december 30-án lezajlott ütközetben a magyarok vereséget szenvedtek, aminek következtében az országgyűlés Debrecenbe tette át a székhelyét.

Huszár tisztelgése a kopjafánál (A szerző fotója)

 

Az ütközet egyik hőse Kun Béla volt. A 19 éves fiú nem mindennapi hősiességről tett tanúbizonyságot azzal, hogy le-vágta a Wallmoden vértesezred termetre óriás őrnagyát - derült ki a beszédből. Lenne mit nyomozni a hős huszárral kapcsolatban, s jó lenne emléket állítani Móron az alakjának! - indítványozta a szónok.

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 28.
Szerző:  Rózsafi János
 

Fehérvári huszárok a limanovai csatában

 

Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért közhasznú alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-án megrendezett Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata.

 

Az előadás címe egy huszárnótából vett részlet. Egy olyan nótából, amely még ma is gyakran felcsendül lakodalmakban vagy akár baráti nótázások során. Különösen azokon a településeken, amelyek egykor a székesfehérvári császári és királyi 10. (Vilmos) huszárezred hadkiegészítő területén találhatók, így a Fejér megyei Adonyban is, ahol születtem. A büszke, daliás huszároknak már csak az emlékük maradt meg, de a róluk született nóta még ma is felhangzik néha.

 

 

Fehérvári huszárok egy csoportja a frontra indulás előtt
(Forrás: a szerző gyűjteményéből)

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 12.
Szerző: Nagy Háború szerkesztőség
 

Előadóest Limanováról az ELTE Egyetemi Könyvtárában

 

Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért közhasznú alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-án megrendezett Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata.

 

A limanovai csata 97. évfordulójához kapcsolódóan 2011. december 8-án 17 órától került sor a blog és az alapítványunk által szervezett A limanovai csata, az elfeledett „magyar győzelem” című előadóestünkre az ELTE Egyetemi Könyvtárának dísztermében. Az „Esik az eső, ázik a heveder” című katonadal zenéjére készített vetítéssel igyekeztünk megalapozni az est hangulatát, majd köszöntőjében Pintér Tamás, a blog szerkesztője beszélt az elmúlt másfél év célkitűzéseinek a megvalósulásáról és jövőbeni terveinkről, közöttük a limanovai csata kutatásával kapcsolatos elképzeléseinkről.

 

 

Első előadónk, Pollmann Ferenc először igyekezett választ adni a csatával kapcsolatban az est címében megfogalmazott jelzők és állítások használatának indokaira, majd az összecsapáshoz vezető haditervekről, s ezek végrehajtásáról adott áttekintést..

 

 

Az őt követő Ságvári György az osztrák-magyar haderő második legnépesebb fegyverneméről, a lovasságról és ezen belül a huszáralakulatok szervezeti rendszeréről, felszereléséről, s ennek a háború alatt bekövetkező változásairól beszélt a hallgatóságnak.

Harmadik előadónk, Rózsafi János a csatában résztvevő fehérvári 10-es közös huszárezred történetét és az ütközetben játszott szerepét mutatta be korabeli fotókkal, levéltári dokumentum részletekkel, térképekkel, s az események jobb megértését szolgáló, mai Google alkalmazások felhasználásával készített saját vázlatokkal gazdagon illusztrált előadásában, amelynek segítségével percről percre megelevenedtek a Jabloniec magaslaton és környékén 97 éve zajlott események.

 

 

Utolsó előadóként Szőts Zoltán Oszkár a Limanova-kultusz kialakulásának a kezdeteiről beszélt négy korabeli lap 1914. decemberi lapszámainak az áttekintése alapján, külön is kitérve neves írónk, Molnár Ferenc tevékenységére.

Az előadások között korabeli forrásszemelvények felolvasásával idéztük meg a csata eseményeit és a korszak hangulatát. Az est végén lehetőség volt kérdésekre, hozzászólásokra is. Ennek során a rendezvényre ellátogató soproni Nádasdy- és a fehérvári huszár hagyományőrzők képviselői is felszólaltak és röviden ismertették a csata emlékének ápolásáért végzett eddigi tevékenységüket. Az esten szintén résztvevő Muhr Albert is felszólalt, aki Muhr Othmárnak, a soproni huszárok csata során hősi halált halt parancsnokának az unokája, s kiemelte, hogy Lengyelországban napjainkban is rendszeresen megemlékeznek a csata évfordulójáról.

A rendezvény az est egyik ötletadója, Rangel István barátunk, a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény vezetője által hozott borok (amit itt is köszönünk!) és az általunk biztosított sós és édes sütemények melletti kötetlen beszélgetéssel zárult, kölcsönösen egyet értve abban, hogy az érintett települések bevonásával folytatni szükséges a csata történetének és jelentőségének a feltárását, valamint bemutatását.

 

 

A rendezvény résztvevői számára az elhangzott előadások összefoglalását tartalmazó kis brosúrát állítottunk össze, ami utólag a blogról is letölthető.

Köszönjük az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatójának, Dr. Szögi László úrnak, hogy a tavalyi Doberdó-estünket követően ismét rendelkezésünkre bocsátotta a díszterem patinás helyiségét, s a könyvtár munkatársainak a szervezésben, az est sikeres lebonyolításában, valamint a brosúra megjelentetésében nyújtott önzetlen segítségét!

 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 12.
Szerző: -
 

Fehérvári Huszárok Napja

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanowai csata 97. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanowában.

 

Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a város Főterén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár és Fejér megye, a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.
Az életben maradtak 1937-ben adták össze a pénzt a Városház téren állítandó emlékműre, amelyet aztán 1939. december 9-én avattak fel. Az ünnepség keretén belül a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Törő Gábor a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke.
Az egyesület immár tizenkettedik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását.
A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 12.
Szerző: -
 

Évforduló - Fehérvári Huszárok Napja

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanowai csata 97. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanowában.

 

Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a város Főterén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár és Fejér megye, a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.
Az életben maradtak 1937-ben adták össze a pénzt a Városház téren állítandó emlékműre, amelyet aztán 1939. december 9-én avattak fel. Az ünnepség keretén belül a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Törő Gábor a Fejér MEgyei Közgyűlés alelnöke.

Az egyesület immár tizenkettedik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását.

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 12.
Szerző: Bácskai Gergely
 

Fehérvári Huszárok Napja

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanowai csata 97. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanowában. Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a város Főterén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár és Fejér megye, a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.

 

Az életben maradtak 1937-ben adták össze a pénzt a Városház téren állítandó emlékműre, amelyet aztán 1939. december 9-én avattak fel.

 

 

Az ünnepség keretén belül a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Törő Gábor a Fejér MEgyei Közgyűlés alelnöke.

 

 

Az egyesület immár tizenkettedik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal.

 

 

A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását.

 

 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között.

 

 

A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze.

 

 

A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 

Fotók: Bácskai Gergely

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 11.
Szerző: László-Takács Krisztina
 

Fehérvári Huszárok Napja

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanowai csata 97. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. Az ünnepség végén a város, a megye, a honvédség és a hagyományőrző huszárok képviselői koszorúztak az egykori huszárok emlékét őrző lovasszobornál.

 

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 11.
Szerző: -
 

Fehérvári Huszárok Napja - a limanowai csata 97. évfordulójára emlékeztek

 

December 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a limanowai csata 97. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanowában. Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a város Főterén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár és Fejér megye, a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.

 

 

 Az életben maradtak 1937-ben adták össze a pénzt a Városház téren állítandó emlékműre, amelyet aztán 1939. december 9-én avattak fel. Az ünnepség keretén belül a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Törő Gábor a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke.

 

 

 Az egyesület immár tizenkettedik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását.

 

 

 A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 11. Szerző: : szerkesztőség
 

Hős huszárokra emlékeztek

 

Az 1914 novemberében-decemberében zajló limanovai csatában hősiesen harcoló fehérvári huszárokra emlékeztek vasárnap délben a 10-es huszárok Városház téri szobránál.

 

 A fehérvári huszárok azért váltak a hősiesség és a kitartás példájává, mert 1914 december 11-én fergeteges csatában, lóról leszállva, szurony nélküli karabéllyal, ásóval és puszta kézzel küzdve megállították a túlerőben lévő orosz rohamot és a Kárpátok mögé szorították vissza az ellenséget.

Mint Töpler László, a Fehérvári Huszárok Egyesületének alapító tagja és a III. Béla Lovagrend magisztere a koszorúzás előtt tartott beszédében elmondta, azon dolgoznak, hogy a tízes huszárok szobránál sikerüljön egy emléktáblára összegyűjteni a hősi halált halt huszárok neveit, mint ahogy arra itt korábban is emlékeztetett egy tábla. Töpler László felhívta a megemlékezésen részt vevők figyelmét a szobor rossz állapotára is, mint mondta, nem szabad hagynunk, hogy így legyen.

A hősi huszárok emléke előtt tisztelegve koszorút helyezett el a városi közgyűlés nevében Cser-Palkovics András polgármester, a megyei közgyűlés nevében pedig Törő Gábor alelnök. A Magyar Honvédésg Összhaderőmei Parancsonkságának nevében pedig Huszár János dandártábornok helyezte el a megemlékezés koszorúját. Ugyancsak koszorúzott a Honvéd hagyományörző Egyesüloet, a Krajcáros Alapítvány, a Magyar Királyi Kardforgatók rendje, a Ferdinánd Huszárezred, a Fehérvári Huszárok Egyesületének nevében pedig Ampli Ferenc.

 

   
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 11. Szerző: : Házi Péter
 

Hős huszárokra emlékeztek

 

Az 1914 novemberében-decemberében zajló limanovai csatában hősiesen harcoló fehérvári huszárokra emlékeztek vasárnap délben a 10-es huszárok Városház téri szobránál.

 

 

 A fehérvári huszárok azért váltak a hősiesség és a kitartás példájává, mert 1914 december 11-én fergeteges csatában, lóról leszállva, szurony nélküli karabéllyal, ásóval és puszta kézzel küzdve megállították a túlerőben lévő orosz rohamot és a Kárpátok mögé szorították vissza az ellenséget. Mint Töpler László, a Fehérvári Huszárok Egyesületének alapító tagja és a III. Béla Lovagrend magisztere a koszorúzás előtt tartott beszédében elmondta, azon dolgoznak, hogy a tízes huszárok szobránál sikerüljön egy emléktáblára összegyűjteni a hősi halált halt huszárok neveit, mint ahogy arra itt korábban is emlékeztetett egy tábla. Töpler László felhívta a megemlékezésen részt vevők figyelmét a szobor rossz állapotára is, mint mondta, nem szabad hagynunk, hogy így legyen.

 

 

Fotók: Nagy Norbert

 

 A hősi huszárok emléke előtt tisztelegve koszorút helyezett el a városi közgyűlés nevében Cser-Palkovics András polgármester, a megyei közgyűlés nevében pedig Törő Gábor alelnök. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának nevében pedig Huszár János dandártábornok helyezte el a megemlékezés koszorúját. Ugyancsak koszorúzott a Honvéd hagyományőrző Egyesület, a Krajcáros Alapítvány, a Magyar Királyi Kardforgatók rendje, a Ferdinánd Huszárezred. A Fehérvári Huszárok Egyesületének nevében pedig Ampli Ferenc koszorúzott.

 

 KÉPGALÉRIA a megemlékezésről

 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 09.
Szerző: -
 

A fehérvári huszárok

 

Az alakulat a Székesfehérváron 1891 és 1892 között az akkori időszak egyik legkorszerűbb lovassági laktanyájába beköltöztetett 10. császári és királyi huszárezred tisztikara és három százada volt.

 

1892. október 23-án került sor a fehérvári huszárok laktanyájának ünnepélyes átadására, amely országos hírű esemény volt. Az átadáson megjelent József Károly Lajos főherceg, tábornok, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka is, aki névadója lett az új kaszárnyának. A 25 épületből álló komplexum 1900 elejére alakult ki, s több lóistállót, kocsiszínt és fedett lovardát is magába foglalt. Jellegzetes monarchia korabeli téglaoszlopos, vasrácsos kerítés vette körül. Tolna, Somogy, Baranya megyéből sorozták a legénységet, a legtöbbet azonban Fejér megyéből. Emléküket Székesfehérvár két szoborral is megörökítette. Az ezredben teljesített szolgálatot egy erdélyi földbirtokos családból származó, nótás kedvű hadnagy, Fráter Lóránd, a híres nótafa is. Ő írta és zenésítette meg többek közt az országszerte ismert híres huszárnótát.

A városban állomásozott még a 17. honvéd gyalogezred, a 69. gyalogezred és a 24. vadász zászlóalj. A 10. huszárezred nem sokáig állomásozott Székesfehérváron, s hadügyminisztérium 1896-ban áthelyezte Nyíregyházára. Távozásukat követően, Klagenfurtból a kizárólag német anyanyelvű 12. ulánus ezredparancsnokság és két osztálya került Székesfehérvárra, mely 1912. március 1-ig állomásozott ott. Három hét múlva a 13. császári és királyi huszárezred, a "Jászkun" költözött oda. A korabeli sajtó megható szavakkal köszöntötte abból az okból, hogy nyolcévi galíciai tartózkodás után ismét Magyarország földjén lépkedtek a magyar huszárlovak. Útjukon a város lakossága virágot szórt eléjük.

 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 04.
Szerző: Nagy Háború szerkesztőség
 

A limanovai csatáról és az 1914-1915-ös orosz frontról az Ősök terében és a Magyar Nemzetben

 

A Hír Tv Ősök tere című műsorának aktuális vendégei az alapítványunk és a Nagy Háború Blog által szervezett Limanova-est előadói, Pollmann Ferenc és Ságvári György voltak. A műsor Békés Márton által írt ajánlója elolvasható a Magyar Nemzet 2011. december 3-ai Hétvégi Magazinjában.

 

 

A műsor a következő időpontokban tekinthető meg a Hír Tv-ben:

2011. december 4., vasárnap 13:30
2011. december 7., szerda 16:05
2011. december 8., csütörtök 11:30

A műsor vendégeivel olvasóink találkozhatnak a következő blogos rendezvényünkön, a Limanova-esten, 2011. december 8-án, csütörtökön 17 órakor az ELTE Egyetemi Könyvtárának dísztermében..

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2011. 12. 03.
Szerző: szerkesztőség
 

Magyarok a keleti fronton, 1914–1916

 

1914 nyarától az Osztrák–Magyar Monarchia tartja fel a vészesen közeledő orosz gőzhengert. A galíciai csatákat sorra nyeri a túlerőben lévő cári hadsereg. A téli ellentámadás végre győzelmet erőszakol ki Limanowánál: a magyar huszárok közelharcban gyűrik le a kolosszust. Przemysl erődjét öt hónapon keresztül tartják a honvédek és népfölkelők. 1915 tavaszán Gorlicénél tör át a központi hatalmak hadserege. A sikersorozatnak a Bruszilov-offenzíva vet véget. Túlerő ellen – magyarok az orosz fronton.

Vendégek:
Polmann Ferenc hadtörténész, Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Ságvári György történész-muzeológus

 

 
 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 03. 15.
Szerző: -
 

A márciusi ifjak ma is itt élnek közöttünk - több ezren ünnepeltek a belvárosban

 

Az idei március 15-i ünnepségre több ezren látogattak el a fehérvári belvárosba. A zsúfolásig megtelt Városház téren a nézők is úgy érezhették, mintha részesei lettek volna a 48-as forradalom eseményeinek. Ünnepi beszédében Székesfehérvár polgármestere arról beszélt, hogy Március 15-e a fiatalok ünnepe és mindig születnek új márciusi ifjak, akik mernek nagyot álmodni és úgy tudnak szólni, hogy szavaik meghallgatásra találjanak.

 

 A Városház téren kézművesek, táncosok, énekesek várták az ünneplőket, akik akár szereplőként is bekapcsolódhattak a rendezvénybe. A műsort követően a lovas huszárok és a katonazenekar bevonult a Városház térre. Székesfehérvár Megyei Jogú Város és a Fejér Megyei Önkormányzat közös ünnepségén fiatal színjátszók közreműködésével követhettük az 1848 március 15-én történt eseményeket, majd a történelmi zászlók bevonulása és a Fehérvári Huszárok tiszteletadását követően az ünneplők együtt énekelték el a Himnuszt. Ezt követően 9.30-10.00 óra között a Fehérvári Huszárok lovasbemutatójára került sor az Petőfi tér melletti parkban.

 

 

 
 
 
 
 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 03. 14.
Szerző: -
 

"Kossuth lova.." - Az V. Evangélikus Népzenei Találkozót Balatonszárszón tartották - Képriport!

(a cikk kivonatosan vonatkozó mértékben közölve)

 

Balatonszárszó - "Kossuth lova.." címmel immáron ötödik alkalommal tartották meg az Evangélikus Népzenei Találkozót. 2011-ben is a népdal, népzene és hagyományőrzés kedvelőit és művelőit várták a Balaton partjára.

 

A találkozó témái a katonaélet és a hozzá kapcsolódó népdalok (Kossuth-nóták) és hagyományok voltak.

 

Páli Csaba hagyományőrző huszár alezredes, a Fehérvári Huszárok Egyesülettől a huszáréletről, viseletről tartott előadást. Fotó: Végh Szabolcs

 
 

 
Megjelenés dátuma: 2011. 03. 14.
Szerző: -
 

Székesfehérvár ünnepel

 

Még a Nap is fényesebben süt, mintha a tél is elmenekült volna. 163 évvel ezelőtt nyirkos, hideg idő volt, de forrt az ország, s levegőhöz jutott egy nép. Fehérvár most ünnepli a ’48-as forradalom emlékét. Végre megélhettük, hogy nem egyszerűen protokolláris szónoklatokká alacsonyodik le az az ünnep, ami történelmet idéz, de talán mégsem osztja meg a nemzetet. Mert ’48 mindenkinek forradalom volt. Forradalom, méghozzá fényes, méghozzá magyar.

 

 

A szabadság éhe tört fel, és söpört el láncot, rabigát. Ez a hangulat költözik be Fehérvár belvárosába, rázza fel a városlakókat, kölcsönöz forradalmi hangulatot, fest mosolyt járókelők arcára. A város többszörösen is ünnepel: a történelmi emlékek közénk költöznek, de a város sportolói is nyomot hagytak, mert újra szépen cseng a Fehérvár szó. A ferencvárosiakat otthonukban öt góllal regulázták meg a fehérvári huszárok. Hát ünnepelj Székesfehérvár!

 

 

 Az ünnep fiatalok csókjává szelídül, s talán összefutnak a rég’ nem látott ismerősök is, hogy együtt töltsék a kokárdás napot.

 
 

 

 

Megjelenés dátuma: 2011. 03. 13. Szerző: Miskei Anita
 

Sudár termetű csuhéhuszárok

 

A Malom utcai Táncházban Megjöttek a fehérvári huszárok címmel rendeztek szombaton gyermekjátszót, valamint kézműves foglalkozást.

 

 Közeledik március 15-e, így ezúttal csuhé huszárokat készítünk a gyerekekkel - mesélte Gelencsér Juli, a program irányítója a foglalkozás előtti percekben. Egy darabot el is készített, így a gyerekek az első pillanattól láthatták, milyen is egy huszár. Gelencsér Juli elárulta, az előkészületek bizony sokkal hosszabb ideig tartottak, mint a huszár elkészítése. Fűrészelt, farigcsált, darabolt, így tulajdonképpen csak össze kellett illeszteniük a gyerekeknek a darabkákat.
A kukoricaszárból készített huszárt a gyerekek a délután folyamán szüleikkel közösen készítették, Juli pedig vezényelte a munkát.

 

 

Egy apró fiúcska huszár helyett lovacskát készített volna, mire Juli elárulta, igyekszik mindig a rendezvényekhez passzoló kézműves foglalkozásokat tartani. Történelmünk egy darabkájával ismerkedhettek meg a gyerekek. Melyben nem csak a kukoricaszárból készített huszár segített, hanem az a katona is, aki a Fehérvári Huszárok Egyesületéből érkezett, tarsolyában sok érdekes történettel. Mialatt a gyerekek szorgos ujjacskái dolgoztak, s a szülők segítettek, addig a Galiba zenekar szórakoztatta őket.

 
 

 

 

Megjelenés dátuma: 2011. 02. 11. Szerző: J. Mező Éva
 

Megvalósuló álmok Iszkaszentgyörgyön  (kivonatosan közölve)

Ide épített akáckerítést

 

Lehetőség és fejlődés. A faluban élők számára ez a megtartó erő. Sok fiatal él itt, akik nemcsak ragaszkodnak településükhöz, de tesznek is a gyarapodásért.

 

 Ampli Ferenc, a Fehérvári Huszárok parancsnoka tőzsgyökeres iszkaszentgyörgyi. Édesapja idevalósi, ő is itt született. Itt vannak barátai, akikkel óvodába, iskolába járt. A huszárok parancsnokát természetesen életvitele is ide köti: istállója, lovai, a szabadság végtelen szeretete, amit csak itt élhet meg, a káprázatos Bakony-alján.

 

Ampli Ferenc a tanyáján tanítja-oktatja az új huszár-jelölteket

 

- Nem lehet továbbállni. Az ember elkészíti kis akácfa kerítését, és attól kezdve az a hely őt oda mindig visszavárja. Ettől vagyunk mi nem mindennapi emberek, mert ilyen érzésekkel élünk. Egy költő rímekbe foglalhatná, egy festő megfesthetné, mitől szép a falu. Én nem tudom szavakba önteni, csak felmegyek a Piramitára és elnézek Fehérvár irányába. Előttem a Mezőföld, felettem süt a nap. Semmi mással össze nem hasonlítható érzés. Természetesen sokan vannak ezzel ugyanígy, hogy itt nemcsak átutazni, hanem élni is jó. Mert az itt élő emberek barátságosak, befogadóak, egymást tisztelik, ezért költöznek egyre többen a falunkba.

 
 

 

 

Megjelenés dátuma: 2010. 12. 30.
Szerző:   Lukács Károly
 

Hősökre emlékezve

 

Az 1848. december végi móri csata 162. évfordulójáról emlékezett meg csütörtökön koszorúzással a Móri Városvédő- és Szépítő Egyesület, és a Fehérvári Huszárok a Homoki temetőben.

 

A csata részleteit Hunorfi István, az egyesület alelnöke ismertette a temetőbe kilátogatókkal.
- Hősnek senki sem születik, az lesz a hős, aki adott helyzetben feláldozza életét.
A múlt értékei nélkül nem tudunk szebb jövőt építeni - ecsetelte köszöntőjében.
Perczel Mór 6500 fős serege a túlerőben lévő osztrák, Jellasics vezette hadtesttel vívta csatáját. Az ütközet emlékére 1992-ben készített kopjafát 2000-ben helyezték el a temetőben, a csatában elesett huszárok tömegsírjánál.

 

Hunorfi István részletesen ismertette a móri csatát a kopjafánál (Fotó: Pati-Nagy Bence)

 

 

 

Megjelenés dátuma: 2010. 12. 13.
Szerző:  Tihanyi Tamás
 

Régi dicsőségünk nyomai

 

Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok, szól a nóta

A trianoni béke után, létszámban megfogyatkozva még 1924-ig állomásoztak Fehérváron a legendás, nótában is megénekelt tízes huszárok. Rájuk emlékeztek.

 

 Tizennegyedik alkalommal lovagoltak szombaton délben a Városház téri koszorúzás helyszínére a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományőrzői. hogy tisztelegjenek elődeik nagyszerbsége, hősiessége és áldozat-vállalása előtt. Pátzay Pál szobránál minden évben ilyenkor idézik fel a legendás fehérvári huszárok harcait az első világháború egyik legvéresebb csataterén, a galíciai Limanovánál, ahol nyomasztó orosz túlerőt állítottak meg a gyalogosan küzdő tízesek.
Páli Csaba hagyományőrző huszár alezredes beszédében ezeket a napokat elevenítette fel, s szólt a szobor fel-avatásának körülményeiről is: 1939 decemberében - egy másik világégés hajnalán - a még élő veterán huszárok jelenlétében, feszülő egyenruhások sorfala előtt koszorúzták meg először a szobrot. Ma már nem lehet közöttünk tanúja a galíciai harcoknak, ám éppen ezért különösen fontos, hogy megőrizzük emléküket. hangsúlyozta a szónok. A Fehérvári Huszárok Egyesülete

 

 

A koszorúzási ünnepség szombaton (felső képen), s a szoboravatás veterán, öreghuszár résztvevői 1939-ben (alsó, archív képen). Az egyenruha már kissé feszül rajtuk, de a tartás még a régi.
FOTÓ: PATI-NAGY BENCE

 

 

2008-ban a mai Lengyelország területén fekvő csendes kisvárosban, Limanovában, az ottani katonai temetőben is lerótta kegyeletét (az útról lapunk annak idején helyszíni riportban számolt he). De nem csak ott ontotta vérét az 1741-ben alapított ezred katonája: a lovasokat például Görgey először 1848. december I8-án vetette he Mosonnál.
Tegnap eredetileg Hende Csaba honvédelmi minisztert is várták a rendezvényre, ő mondta volna az ünnepi beszédet, de a politikus végül közlekedési gondok miatt nem tudott megérkezni, a minisztérium koszorrúját ezért a honvédség egyik tábornoka helyezte el a talapzatnál. Koszorúztak Székesfehérvár, Fejér megye. a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, valamint több hagyományőrző civil szervezet vezetői, képviselői is.

Legalább néhány percre, néhány megható pillanatra sokan ütegálltak á karácsonyi ünnepek előtti megszokott nyüzsgésben elmerülő székesfehérváriak és a megye-székhelyre látogatók közül, hogy egy letűnt korra, egy régen volt csatára és háborúra, de emellett talán egy ma is roppant szükséges és időszerű eszmére - az áldozatkész, férfias hazaszeretetre és tenni akarásra gondoljanak.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 12. 11.
Szerző: Nagy Zoltán Péter
 

Fehérvári Huszárok emlékeztek a limanovai csatára

 

A Fehérvári Huszárok 1914. december 12-én, hajnalra aratták - másik két lovasezreddel közösen - egyik legfényesebb győzelmüket Galiciában, a Felvidék és Lengyelország határán a túlerőben levő orosz hadsereg ellen. E győzelem tiszteletére rendeztek koszorúzási megemlékezést a Páczay Pál-féle lovasszobornál.

 

 Videó megtekintése

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 12. 11.
Szerző: Bácskai Gergely
 

Fehérvári Huszárok emlékeztek a limanovai csatára

 

December 11-én, szombaton a Fehérvári Huszárok Napján a limanowói csata 96. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok...

 

 Videó megtekintése

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 12. 11.
Szerző: 
 

Fehérvári Huszárok Napja - a 10-es huszárok szobránál emlékeztek a csatára

 

December 11-én, szombaton a Fehérvári Huszárok Napján a limanowói csata 96. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház...

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 12. 11.
Szerző: Kálmánfi Gábor
 

Hős huszárok emlékezete

 

A Fehérvári Huszárok Egyesülete koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott december 11-én, - a Fehérvári Huszárok Napján -, Székesfehérváron, a 10-es huszárok emlékművénél.

 

 Az egyesület immár tizennegyedik alkalommal emlékezett meg a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanowai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal.
A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során a nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett, de végül sikerült megállítani az oroszok előrenyomulását.

Az életben maradtak 1937-ben adták össze a pénzt a Városház téren állítandó emlékműre, amelyet aztán 1939. december 9-én avattak fel. Az ünnepség keretén belül a szobor talapzatánál koszorút helyezett el többek között dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Fucsku Sándor dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke, és Szombati Zoltán mérnök ezredes, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnoka.

Honlapjuk tanúsága szerint az 1997-ben alakult, Fehérvári Huszárok Egyesülete a huszárság történelmi és kulturális értékeinek bemutatását tűzte ki célul. Tevékenységével igyekszik bekapcsolódni a magyarság értékmegőrző és értékteremtő anyagi-szellemi építkezésébe is.

 

KÉPGALÉRIA az ünnepségről

 

 

 

Megjelenés dátuma: 2010. 12. 11.
Szerző:  Tihanyi Tamás
 

Véres ütközetre, elődeik hősiességére emlékeztek a fehérvári huszárok

 

Tizennegyedik alkalommal lovagoltak szombaton délben a Városház téri koszorúzás színhelyére a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományőrzői, hogy tisztelegjenek elődeik nagyszerűsége, hősiessége és áldozatvállalása előtt.

 

 Pátzay Pál huszárszobránál minden évben ilyenkor idézik fel a legendás fehérvári 10-es huszárok harcait az első világháború egyik legvéresebb csataterén, a galíciai Limanovában, ahol nyomasztó orosz túlerőt állítottak meg a gyalogosan küzdő tizesek. Páli Csaba hagyományőrző huszártiszt beszédében ezeket a napokat elevenítette fel, s szólt a szobor felavatásának körülményeiről is: 1939 decemberében, egy másik világégés hajnalán a még élő veterán fehérvári huszárok jelenlétében, feszülő egyenruhás sorfala előtt koszorúzták meg első ízben a szobrot. Természetesen ma már nem lehet közöttünk tanúja a galíciai harcoknak, ám éppen ezért különösen fontos, hogy megőrizzük emléküket, hangsúlyozta a szónok.

 

 

 A Fehérvári Huszárok Egyesülete 2008-ban a mai Lengyelország területén fekvő csendes kisvárosban, Limanovában, az ottani katonai temetőben is lerótta kegyeletét: az útról lapunk annak idején helyszíni riportban számolt be. Tegnap eredetileg Hende Csaba honvédelmi minisztert is várták a rendezvényre, ő mondta volna az ünnepi beszédet, de a politikus végül közlekedési okok miatt nem tudott megérkezni, a minisztérium koszorúját a honvédség egyik tábornoka helyezte el. Koszorúztak a város, a megye, az Összhaderőnemi Parancsnokság, valamint több hagyományőrző civil szervezet vezetői, képviselői is. Néhány percre, néhány megható pillanara sokan megálltak a karácsony előtti nyüzsgésben elmerülő fehérváriak közül, hogy egy letűnt korra, egy régen volt csatára, egy ma is roppant szükséges és időszerű eszmére, az áldozatkész, férfias hazaszeretetre gondoljanak.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 12. 11.
Szerző: Szerkesztőségi cikk
 

Fehérvári Huszárok Napja - a 10-es huszárok szobránál emlékeztek a csatára

 

December 11-én, szombaton a Fehérvári Huszárok Napján a limanowói csata 96. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanowában. Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a város Főterén, melynek talapzatánál a huszárok mellett Székesfehérvár és Fejér megye továbbá a honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.

 

 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a leglátványosabb ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette. Az életben maradt tiszttársak 1937-ben adták össze a pénzt az emlékműre, amelyet Pátzay Pál készített el. Az emlékművet 1939. december 9-én avatták fel: ekkor tartotta az ezred a szokásos évi összejövetelét a limanovai csata évfordulóján.

 

 

KÉPGALÉRIA az ünnepségről

 

 
Megjelenés dátuma: 2010. 10. 09.
Szerző:  szerkesztőség
 

Magyar Huszárokkal közösen emlékeztünk meg az aradi vértanúkról Nagycenken

 

A Magyar Huszár Járőrök a Nemzetközi Huszárportya végállomásaként érkeztek meg Nagycenkre, hogy a Legnagyobb Magyar előtt tisztelegjenek.
Az aradi 13 tábornok közül 5 volt huszár!

 

 

A Huszárportya vezetője, Ádám Barnabás alezredes, járőrparancsnok elbeszélését nagy figyelemmel hallgatták a gyermekek, sőt még a huszárcsákókat is a fejükre tehették.

 

  

 

Ádám alezredes úr beszámolt a közel 3.600 km-es út szépségeiről, és arról is, hogy különbözõ nehézségekkel - és természetesen az időjárás viszontagságaival is - meg kellett küzdeniük. Július 15-én indultak a portugáliai Lisszabonból, és Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Szlovénia érintésével érkeztek meg Magyarországra.

Küldetésüknek több célja is volt. A magyar huszár hagyományokat, jellegzetességeket átvéve 34 országban vannak 150-200 év elteltével is huszár alakulatok - a NATO-ban közel 20 -, de sajnos Magyarországon jelenleg nincs! Ezt a huszárcsapatok közötti "láthatatlan kapcsolatot" tették így láthatóvá, érzékelhetővé az említett országok felkeresésével.

Útvonalukat úgy választották meg, hogy minél több katonai csata helyszínét is felkereshessék, az ott hősi halált halt katonákra, huszárokra emlékezve. Tettükkel felhívták a külföldiek figyelmét a magyar katonai hagyományokra és remek teljesítőképességükre is, továbbá csatlakoztak a Széchenyi Emlékévhez is.

A Nemzetközi Huszárportya minden egyes tagja több külföldi NATO békefenntartó-helyszínen is szolgált: Afganisztánban, Irakban, Boszniában, Koszovóban. A csapat további tagjai: Bignics Mike Pál hadnagy, Janicska Zsolt zászlós-logisztikai parancsnok és Kiss József zászlós.

 

 

Az élménybeszámoló után a huszárok koszorút helyeztek el Gróf Széchenyi István szobrának talapzatánál, majd a Széchenyi Mauzóleumban főhajtással tisztelegtek a Legnagyobb Magyar sírboltja előtt.

A huszárok kiemelkedő teljesítményéhez és a küldetésükben megfogalmazott céljukhoz gratulálunk!

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 10. 09.
Szerző:  Tihanyi Tamás
 

Szép lány hozta haza idegenből

 

Nyolcvanöt nap és csaknem 3500 kilométer: számokban így lehet röviden rögzíteni a teljesítményt, amely Ádám Barnabás és társai nevéhez fűződik. A nemzetközi huszárportya során két huszártiszt (és két segítő) azért lovagolt hazáig Portugáliából, hogy népszerűsítse a fegyvernemet, és büszkén emlékeztessen annak fényes történelmi szerepére.

 

 Beszéljünk teljesítményéről először a számok nyelvén. Úgy tudom, meghökkentő kilométereket tettek meg.
- Magunk után hagytunk 3412 kilométert. Öt országban, Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Szlovéniában lovagoltunk és eközben húsz különböző programban vettünk részt.
- Hogyan kezdődött?
- Tartottak egy hivatalos búcsúztatót július 17-én a NATO Összhaderőnemi Tapasztalatgyűjtési és Információelemző Központjában, ahol négy évig dolgoztam. Ez a katonai szervezet egyébként a NATO-parancsnokság közvetlen alárendeltségében tevékenykedik. Ez a magyarázata annak, miért Portugáliából indult a portya: ugyanis 2007-ben egy dán huszártábornok lett ennek a katonai szervezetnek a parancsnoka.

 

 

Ádám Barnabás útja során katona- és lovassági iskolákban, szenthelyeken és egykori csatatereken is járt csapatával

 

- Hagyományőrző huszártábornokról beszél?
- Nem, hiszen vannak még ma is aktív huszárok.
- Mondjon erről valamit, mert szerintem sokan felkapják a fejüket erre a 21. században!
- El kell hinnie, húszhoz közeli a huszárezredek száma ma a NATO-ban. Például a hollandoknak négy, a franciáknak három ilyen alakulatuk van, és lehet sorolni...
- Nyilván nem lovakkal harcolnak már, ugye?
- Persze hogy nem, de hagyományőrzésből azért van lovuk bőven. Nem lovakkal, hanem harcjárművekkel mennek csatába. Lovagoltam például egy dán ezredben, amely a legmodernebb haditechnikai eszközökkel van felszerelve, egy századuk azonban lovasított, még mindig.
- Mire lehet büszke a magyar huszár még ma is?
- Harmincnégy ország adoptálta a magyar huszár öltözetét, harceljárását, lovaglási stílusát, kiképzési módszerét, mindent. Forradalmaink után az üldözés elől sok-sok magyar került külföldre, olyan katona, akiket rögtön elfogadtak azért, mert csinálni akartak valami hasonlót, mint ami a magyar lovasság. Rettegéssel ejtették ki a nevét például a napóleoni időkben is a magyar huszárnak, mert olyat tudott a csatában, amit senki más a világon.
- Mi volt ez? Virtus?
- Ma Afganisztánban, Irakban, Koszovóban a gyalogság műveli harcjárművekkel azokat a harceljárásokat, amiben a magyar huszár volt a legjobb. Sőt, fejlesztette tökélyre. Ilyen például a konvojkíséret, a járőrözés, az irányfelderítés és a váratlan, meglepetésszerű támadás. Ez mind-mind magyar találmány. Érdekes módon a külföldiek nagyon jól tudják azt is, hogy Kováts Mihály magyar huszárezredes alapította meg az amerikai lovasságot.
- Merre jártak a lovasportya során?
- Portugáliában meglátogattuk a tisztképzés fellegvárát, a lovasságot. Az országban mai napig nem avatnak fel olyan tisztet, aki nem tud vívni és lovagolni. Amikor négyszemközt erről beszélgettünk a tanszékvezető professzorral, meglepődött: miért éppen én kérdezek ilyet? Ha egy tiszt nem tud bánni egy lóval, hogyan tudna egy emberrel? Utunk során jártunk katona- és lovassági iskolákban, szenthelyeken és egykori csatatereken Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Szlovéniában. Voltunk a Bercsényi gróf által alapított francia ejtőernyős huszárezrednél, amely őrzi a tradíciókat, díszegyenruhájuk fantasztikusan hasonlít a magyar huszáregyenruhára. És magyarul is énekelnek. Szeptember 18-án léptük át a magyar határt, ahol fogadott minket többek között Fodor Lajos államtitkár.
- Bemutatná a csapatot?
- Igyekeztünk a régi hadrakelt huszárok életformáját követni, azaz teljes katonai rendben és fegyelemben jöttünk végig. Én képviseltem a Fehérvári Huszárok Egyesületét, illetve a Magyar Honvédséget. Járőrtársam a 62-es hódmezővásárhelyi lövészzászlóaljtól Bugnics Mike Pál hadnagy volt. Ő a 11-es székely huszárezred egyenruháját viselte az út során. A logisztikai biztosítást Janicska Zsolt zászlós és Kiss József nyugalmazott zászlós végezte, mindketten az 54. légtérellenőrző ezred tagjai. Ők biztosították a tábort, vártak étellel, amíg megérkeztünk a 40-45 kilométeres napi lovaglásból.
- A mai, 21. századi útviszonyok között nagyon sok gondjuk volt az úton?
- Sok múlott a lovakon. Két portugál félvért vettünk odakint, egy nyolc- és egy kilencéves kancát. Igyekeztünk őket kiképezni amennyire lehetséges volt, de ezt a munkát nem tudtuk befejezni, azaz mindenre nem lehetett felkészíteni a lovakat, ami útközben, a 3500 kilométer során előfordult. Kamionok dudáltak, haladtak el mellettünk szűk utakon, és ritkán tudtunk rendes talajon lovagolni. Adódtak veszélyes helyzetek is, sokszor az időjárás nehezítette a dolgunkat. Sok bajunk volt a szúnyogokkal és más vérszívókkal is, mert élénk érdeklődést mutattak ember és állat iránt egyformán.
- Azt hiszem, mindenképpen megérdemlik, ezért megkérdem: beszélne a lovakról?
- Az én lovam neve Széplány, aki egy 158 centis magasságú, szürke, kemény karakterű hölgy. Finoman fogalmazva be kellett törnöm, mert nem volt ember, aki lovagolt volna rajta. Lényegében, ha lehet így fogalmazni, összerázódtunk az út során. A másik ló Mimó névre hallgat, ő egy jó hosszútávfutó. Képes egy adott sebességet nagyon hosszú időn át folyamatosan tartani, így fantasztikus teljesítményeket várhattunk tőle. A lovak határozták meg minden esetben a menettávolságot, mert lehetett látni, mikor fáradtak el: egyik pillanatról a másikra megállt a ló, ezzel jelzett. Döntő részben zabbal etettük őket, éjszaka annyit ettek, amennyit akartak, nappal erre nem volt lehetőség.
- Hol folytatja a pályáját?
- A Honvéd Vezérkar hadműveleti és kiképzési főosztály felderítő osztályán. Korábban négy évet szolgáltam Fehérváron, a szárazföldi parancsnokság felderítő főnökségén. Sok minden köt a városhoz, barátaim, huszárbajtársaim és volt kollégáim is Fehérváron élnek. Jóformán nem ismerek senkit Budapesten, ezért kicsit félve megyek.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 06. 19.
Szerző: Nagy Ildikó
 

Vivát Huszár! Akadálypályán versengtek a lovas katonák

 

Harminc huszár táborozott a lovával a sárvári vár parkjában a múlt hétvégén: a Nádasdy Történelmi Fesztiválon rendezték meg a Vivát Huszár! elnevezésű minősítő tornát.

 

Akárcsak a nótában, a valóságban is megjöttek a fehérvári huszárok Sárvárra, a Nádasdy Történelmi Fesztiválra. Méghozzá nem csak a fehérváriak: jöttek lovas katonák Pápáról, Sopronból, Sümegről, és persze Szombathelyről.
A Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség immár negyedik alkalommal hirdette meg tagegyesületei számára a Vivát Huszár! minősítő tornát.

- Úgy döntöttünk, hogy Sárvár méltó és megfelelő hely a torna megrendezéséhez, ezért bejelentettük, hogy minden második évben a Nádasdy Történelmi Fesztivál programjaihoz csatlakozva rendezzük meg a szövetség minősítő tornáját - mondta el Székely Tibor, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke.

A hétvégén harminc lovas katona vert tábort a vár melletti parkban, a fesztiválozók nagy örömére. Már maga a tábori élet is látványos részét képezte a fesztiválnak, az igazi attrakció azonban az akadálypályán megrendezett torna volt. Szombaton az egyesületek csapatai mérték össze ügyességüket és tudásukat, vasárnap pedig egyénileg versengtek a huszárok.

Olyan látványos és izgalmas feladatokat kellett végrehajtaniuk, mint például a törökfej vágás, de a fekete kapun (egy fekete leplen) is át kellett kelniük lovukkal a huszároknak, akik szablyakezelésből is levizsgáztak a két nap folyamán.
A tornán résztvevő huszárok minősítést, az első három helyezett csapat pedig pénzjutalmat kapott a szövetségtől. A fehérvári huszárok végeztek az élen, egyéniben is az ő parancsnokuk győzedelmeskedett.

Megyénket a szombathelyi 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai képviselték a minősítő tornán. A szombathelyi csapat a harmadik helyen végzett. Major Albert, az egyesület elnöke elmondta: a lovak és a huszár egyenruhában feszítő lovasok egyaránt jól viselték a meleget. Némi izgalmat csak a vasárnap virradóra megérkező vihar okozott: a Nádasdy vár parkjában táborozó lovasok szinte vigyázz állásban töltötték az éjszakát.

A lovak ugyanis pánikolós állatok, de szerencsére ők is megváltásként értékelték a vihart követő lehűlést, így másnap már kellemesebb időjárási körülmények között teljesítettek az akadálypályán.

 

 
Megjelenés dátuma: 2010. 06. 05.
Szerző:
 

3500 kilométer hat országon keresztül - Július 15-én indul a Nemzetközi Huszár-portya

 

Nyolcvanöt nap és 3500 kilométer: számokban így lehetne jellemezni azt a tervet, amelyet Nemzetközi Huszár-portya néven szeretne megvalósítani egy Lisszabonból induló négytagú magyar huszár járőr. A két huszártisztből és az őket biztosító logisztikai részlegből álló csapat célja, hogy népszerűsítsék a fegyvernemet és megismertessék annak történelmi szerepét.

Nagy fába vágta a fejszéjét a Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztálya, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A két hagyományőrző szervezet – amelyeknek tagjai között számos hivatásos katona is megtalálható – Nemzetközi Huszár-portya néven szervezett egy projektet, amelynek célja, hogy felhívják a figyelmet a magyar huszárok történelmi szerepére és népszerűsítsék a huszár fegyvernemet. Kezdeményezésüket a HM karolta fel. Bemutatják a huszárok életmódját

 

Aháromezer-ötszáz kilométeres portya alig egy hónap múlva indul, és a tervek szerint 85 napon keresztül tart majd. A résztvevők hat országon keresztül lovagolva szeretnék a leghitelesebben bemutatni az egykoron hadra kelt magyar huszárok életmódját. Mint a rendezvény egyik szervezője, a magyar huszár járőr parancsnoka, ídám Barnabás alezredes, a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagja a honvedelem.hu-nak elmondta: a portya jó lehetőség arra is, hogy rávilágí­tson és megidézze a múlt hadtörténelmének egy kiváló, magyar eredetű könnyűlovassági fegyvernemét, a huszárságot, melynek örökségét oly különös tisztelettel őrzi a mai napig számos külföldi hadsereg.

- Kevesen tudják ugyanis, hogy mi, magyarok olyan fegyvernemet adtunk a történelemnek, amely átformálta a lovas hadviselés arculatát. Az elmúlt évszázadokban a magyar huszár fogalommá vált, a világ harmincnégy országának hadserege adoptálta a magyar huszárság harceljárásait, felszereléseit, öltözetét és katonaerkölcsi tulajdonságait. Szinte valamennyi európai államban magyar huszártisztek képezték ki a helyi nemzet fiait huszárokká és alapítottak alakulatokat. Sőt, még ma is húsz körül van azon aktív katonai alakulatok száma, amelyek a nevükben viselik a huszár szót és őrzik a tradíciókat. Így a huszárság, mint egy közös történelmi kapcsolódási pont láthatatlanul jelen van a NATO tagországok hadseregei között. Habár a lovon vívott harc fölött eljárt az idő, a magyar huszárság tökélyre fejlesztett harceljárásait a mai napig használják. Napjaink hadműveleteiben Irakban, Koszovóban és Afganisztánban igen kiemelt jelentőséggel bír az útvonal felderítés és biztosítás, a járőrözés, a konvoj-kíséret, a lesállás, a meglepetés-szerű rajtaütés - mondta Ádám alezredes, aki jelenleg NATO beosztásának utolsó napjait tölti Portugáliában, az Összhaderőnemi Elemző és Tapasztalatgyűjtő Központban (Joint Analysis and Lessons Learned Centre-JALLC), amely a NATO Transzformációs Parancsnokság alárendeltségében működik.

 

Mint megtudtuk, gyakorlatilag a külföldi vezénylés leteltének napján nyeregbe száll, hogy Bugdics Mike Pál hadnaggyal, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi 5/62-es zászlóaljának tisztjével - a Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának tagjával - keresztül lovagoljon fél Európán. A közel három hónapos úton a veszprémi légtérellenőrző ezred katonája, Janicska Zsolt zászlós, valamint egy nyugállományú zászlós, Kiss József alkotta huszár trén vagyis logisztikai részleg támogatja majd a lovasokat , akik három portugál félvér lovat fognak váltva lovagolni, ráadásul autentikus huszár-lószerszámzattal lesznek felszerelve.

Széchenyire emlékeznek

A portya - amelynek fővédnöke Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, védnökei között pedig ott van Fodor Lajos nyá. vezérezredes, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, a Magyar Huszár és Lovas-hagyományőrző Társaság Elnöke, Dr. Holló József nyá. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, illetve Székely Tibor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke - július 15-én kezdődik, és a történelem során, a különböző országok hadseregei által használt felvonulási útvonalakat követi. Így a portyázók meglátogatják az útvonalon található, ma is működő lovassági alakulatokat és azokon a csatahelyeken is tisztelgő látogatást tesznek, ahol - hadtörténelmi forrásokban dokumentáltan – huszár alakulatok harcoltak.

 

A szervezők a Nemzetközi Huszár-portyával meg kí­vánnak emlékezni gróf Széchenyi István, néhai huszárkapitány a legnagyobb magyar halálának 150 évfordulójáról. Ezért a háromezer-ötszáz kilométeres lovaglás Nagycenken, a Széchenyi-kastélyban fejeződik be, és e program része lesz a Széchenyi-emlékbizottság szervezte rendezvénysorozatnak is.

A Győr-Moson-Sopron megyei településre a tervek szerint a október 6-án érkezik meg, a hagyományőrzőkkel is megerősített portyázó csapat. Egyébként a portya utolsó napjának kiválasztása is tudatos volt, mivel a rendezők ezzel kívánnak megemlékezni az aradi vértanúk kivégzéséről. A vértanúink közül ugyanis öten huszár-tábornokok voltak - tette hozzá az alezredes.

Portugáliától Magyarországig

Ádám Barnabás elmondta azt is, hogy a Nemzetközi Huszár-portya Portugáliából, Lisszabon-Monsantoból indul a JALLC parancsnokának, Soneby tábornoknak az ünnepélyes búcsúztatója és a szimbolikus járőrparancsának vétele után és vág neki a csaknem három hónapos útnak. Az Ibériai-félsziget nyugati részén fekvő országban a portugál lovasság és a Luzitáno lovak tiszteletére portyáznak. Az első hat nap során tisztelgő látogatást tesznek Amadora-ban, a Portugál Katonai Akadémia lovassági kampuszán, ahol a tisztjelöltek a mai napig vívó és lovagló-kiképzést kapnak, valamint Queluz-ben, a „Escola Portuguesa de Arte Equestre” lovas iskolában. Ugyancsak meglátogatják Mafra-ban, a portugál hadsereg rekreációs és lovaskiképző központját, lovagolnak a Ribatejo vidékén, a Luzitáno lófajta őshazájában valamint istentiszteleten vesznek részt Fatimában a kegyhelyen.

 

Portugáliában, az 1808-1813 közötti, Félszigeti Háború hőseiről is megemlékeznek a Huszár-portya résztvevői. Egyebek mellett ellátogatnak Buí§aco-ba az 1810. szeptember 27-i csata emlékhelyére. Ugyancsak a Napoleon korabeli Félszigeti Háború huszárjai és hősi halottjai előtt tisztelegve helyezik el az emlékezés virágait Spanyolországban két csatahelyen és meglátogatják a Spanyol Szárazföldi haderő egyik lovassági alakulatát Valladolidban. Ezt követően az elesett hősök és a katonai zarándokok tiszteletére, a Szent Jakab zarándokútvonalon haladva érkeznek a franciaországi Lourdes-ba, ahol istentiszteleten vesznek részt, majd ellátogatnak a gróf Bercsényi Miklós által alapított 1. Ejtőernyős Huszárezredhez.

A régi korok hadjáratainak felvonulási útvonalát követve érkeznek meg a portyázók Olaszországba. Itt, a XVIII. és a XIX. században, az itáliai hadszíntéren harcolt huszárok tiszteletére koszorút helyeznek el az 1800. június 14-i Marengo-i, az 1796 május 10-i Lodi-i, az 1796 augusztus 5-i Castiglione-i, valamint az 1859. június 24-i Solferino-i csaták emlékhelyein. A XX. századi huszárok emlékére pedig meglátogatják Visintini-ben az isonzói csatában elhunyt hősök emlékének szentelt Magyar Kápolnát. Innen átlovagolnak Szlovéniába, ahol koszorút helyeznek el az Ismeretlen Katona sírjánál Gorjanskoban, a legnagyobb első világháborús katonai temetőben.

 

A tervek szerint Magyarországra Lentinél érkezik meg a Nemzetközi Huszár-portya. A magyarországi szakaszt Lentitől Nagycenkig a Magyar Huszárság örök dicsőségére lovagolják végig . Tisztelegnek és koszorúznak a Mészeg-hegyi Katonai Emlékhelyen, majd részt vesznek az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata újrajátszásában is, és innen indulnak Nagycenk felé.

Egyenruhában, tábori körülmények között

Ádám alezredestől megtudtuk: bajtársával együtt a portya során végig a XIX. század eleji huszárság jellegzetes egyenruháját, a 10. Vilmos huszárezred és 11. székely huszár ezred uniformisainak másolatát viselik majd, mí­g a logisztikai részleg állománya a rendszeresített gyakorló öltözetet. A portya során minden tábori éjszakázáshoz hagyományőrző huszár-tábort építenek, amelynek kialakítása és használata a portyázó csapatokra vonatkozó előírásoknak megfelelően történik. A trén, vagyis a logisztikai részleg feladata lesz a személyi málha, a tábori elhelyezési anyagok, az élelmezési ellátmány és eszközök, a lovak patkolásához szükséges szerszámok és patkók, az egészségügyi készlet, valamint a kommunikációs és dokumentációs eszközök szállítása.

 

 

A portyázók terveik között szerepel az is, hogy az internetes oldalakon online útinaplót írva rendszeresen tájékoztatják az olvasókat, de természetesen úgynevezett hagyományos portya-naplót is vezetnek, amelybe feljegyzik a velük történt eseményeket, és azt is, hogy menet közben kik csatlakoztak hozzájuk. A fővédnök ugyanis levélben kérte fel az érintett országok haderejének vezérkari főnökeit, hogy delegáljanak a magyar huszár járőrhöz képviselőket a lovassági alakulatoktól és e mellett szervezők még arra is számítanak, hogy minden országban helyi lovas hagyományőrzők is csatlakoznak menetükhöz.

 

 

Megfelelő szponzorok nélkül a Nemzetközi Huszár-portya sem jöhetne létre - hangsúlyozta a szervező -, a lovasokat egy lószállító utánfutóval felszerelt autó kíséri végig, melyet a HM EI RT biztosít. Hozzájárul még a portya sikeréhez a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, és számos cég is. - Kiemelten fontos szándékunk az is, hogy a portya befejezése után az adományokból visszamaradt teljes összeget szeretnénk felajánlani a Magyar Huszárság Múzeumának létrehozására, mely fontos szerepet játszhatna a hadtörténelmi ismeretterjesztésben - mondta Ádám Barnabás alezredes.

 

 

 
Megjelenés dátuma: : 2010.05.19.
Szerző: -
 

Huszárszobor avatása a Katonai Emlékparkban

 

2010. május 22-én, 11:00 órakor a Magyar Honvédelem Napja alkalmából felavatásra kerül a 10. Vilmos huszárezredet képviselő, életnagyságú huszár szobor, melyet a Katonai Emlékpark központi helyén állítunk fel.

 

2010. március 9-19. között az 1848-49. évi forradalom és szabadságharcban részt vevő 18 huszárezred előtt tisztelegve 18 életnagyságú, korhű egyenruhában megformázott huszárszobrot állítottak ki Budapest közterein.
A "Március 15. - Közös Tavaszunk" központi ünnepi programsorozat részeként bemutatott huszárszobor - kiállítást követően a Miniszterelnöki Hivatal - egy felhívás keretén belül - a történelmi kötődésű, és a huszár hagyományőrzés terén kiemelkedő munkát végző településeknek ajándékozta a 18 huszárszobrot tartós kiállításra. A beérkezett 21 pályázó közül Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely, valamint tizenhat magyarországi település állíthatja ki ezeket.
A huszárszobrok közül a 10. Vilmos huszárezredet képviselő huszár szobrát a Katonai Emlékpark Pákozd (KEMPP) nyerte el. A szobor felállítására és avatására a 2010. május 22-én, 11:00 órakor kerül sor a pákozdi Katonai Emlékparkban a Magyar Honvédelem Napja alkalmából.

 
 

 
Megjelenés: 2010. április. 07
Szerző: Tihanyi Tamás
 

Huszárszobor kerülhet Pákozdra

 

A Pákozdi Katonai Emlékparkba kerül egy azon tizennyolc huszárszobor közül, amely az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 162. évfordulója tiszteletére készült.

 

A tizennyolc életnagyságú alkotást több százezren látták eddig a főváros kilenc forgalmas pontján a Március 15. - Közös tavaszunk című rendezvénysorozat keretében. Az elhelyezésre a Miniszterelnöki Hivatal írt ki pályázatot, s erre huszonegy magyarországi és határon túli település és létesítmény mellett elsők között a pákozdi emlékpark jelentkezett. A 10-es huszárokra emlékeztető szobrot ünnepélyes külsőségek mellett avatják majd fel.

 

 
Megjelenés dátuma: 2010. 03. 16.
Szerző: NAGY ZOLTÁN PÉTER
 

Március 15.

 

Azért nem voltunk mi akkor sem olyan nagyon egybe, nem éppen az összetartás volt a jellemzőnk 1848-ban sem.

 

Aztán valahogy a Pilvaxtól a tanyákig egyszer csak egymásra találtak idegenek, néha a napi ellenfelek is. Volt valami szent dolog, ami segítséget kért. Nem volt más a neve: Haza. Magyarok, rácok, tótok, horvátok, lengyelek álltak honvédőnek, lettek kardforgatók, lovas katonák. Több mint másfél évszázada sem feledjük őket, a '48-as huszárokat. Jelképpé vált az a bátor sereg, amely először Jelasicsot zavarta Pákozdtól, hogy az Bécsig meg sem állt vert seregével.
A huszárok a nemzet szimbólumai voltak s azok talán ma is. Olyan egységet teremtettek, amit a mai napig szomjaz ez a föld, a vér és széthúzás áztatta Kárpát-medence.

 

A címlapon a Fehérvári Huszárok Egyesülete  parancsnokának portréja jelent meg.

(Fotó: Kiss László)

 

De jó is lenne huszárszívű emberek százaival, százezreivel találkozni, nap mint nap! Mennyivel kevesebb lenne a bánatunk, s talán a nagyvilág is irigyen nézne ránk, huszárszívű magyarokra.

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 03. 16.
Szerző: Lovász Lilla
 

Mit mutat a huszáregyenruha? A külsőn is meglátszott a hazaszeretet

 

Győznek vagy halnak a hazáért! A fehérvári 10-es huszárezred zászlaján olvasható e jelmondat, amely kifejezte azt a mély elszántságot, elkötelezettséget, mely a hazát és annak védelmét helyezte mindenek fölé.

 

A magyar huszár egész Európában híres volt, több nyugati ország vett hazánk lovasságáról példát - kezdi a régmúlt felidézését Csepin Péter, a hagyományőrző Fehérvári Huszárok Egyesületének tagja.
- Bár sokan másképp magyarázzák, a legvalószínűbb, hogy maga a huszár szó is magyar eredetű. A húsz jobbágytelek után kiállítandó egy lovas katona elnevezéséből származtatják. Az egyes magyarázatok, miszerint a latin cursor, azaz követ szóból alakult ki a huszár elnevezés, tévútra visznek, mivel lehetetlen, hogy például az olaszok saját huszárjaikat ne a latin kifejezéssel illessék. Ehelyett az olasz huszár máig ussaro: kétséget kizáróan a huszár olaszosodott változata.
A honfoglalás óta rendelkezik a magyarság könnyűlovassággal, mindig is az ő feladatuk volt az, amit ma a kommandósok végeznek: az erőszakos felderítés, az ellenségről való információszerzés, tudjuk meg Pétertől. Bár a huszárság fénykorát Mária Terézia idején élte, igen fontos szerepet játszott az 1848-as szabadságharcban. Ekkor ugyanis a magyar lovasságot teljes egészében a huszárok adták, minden feladatot ők láttak el. Így a dragonyosét, aki eredetileg a hadszíntérre lóval érkezett, ám ott gyalogosan harcolt, az ulásunét, azaz a lovon, hosszú dzsidával harcoló katonáét, valamint a vértes szerepét is ellátta, aki vértben, lóhátról hadakozott. A szabadságharc alatt volt rá először példa, hogy a nemzeti őrsereget adó huszárok egy tömbben, úgymond kengyel-kengyel mellett harcoltak, ezzel félemlítve meg az ellenséget, mégpedig sikerrel.

 

A Fehérvári Huszárok Egyesülete e nemes szívű, bátor katonáknak állít emléket

(Fotó: Lovász Lilla)

 

A magyar huszár egész Európában híres volt, több nyugati ország vett hazánk lovasságáról példát - kezdi a régmúlt felidézését Csepin Péter, a hagyományőrző Fehérvári Huszárok Egyesületének tagja.
- Bár sokan másképp magyarázzák, a legvalószínűbb, hogy maga a huszár szó is magyar eredetű. A húsz jobbágytelek után kiállítandó egy lovas katona elnevezéséből származtatják. Az egyes magyarázatok, miszerint a latin cursor, azaz követ szóból alakult ki a huszár elnevezés, tévútra visznek, mivel lehetetlen, hogy például az olaszok saját huszárjaikat ne a latin kifejezéssel illessék. Ehelyett az olasz huszár máig ussaro: kétséget kizáróan a huszár olaszosodott változata.
A honfoglalás óta rendelkezik a magyarság könnyűlovassággal, mindig is az ő feladatuk volt az, amit ma a kommandósok végeznek: az erőszakos felderítés, az ellenségről való információszerzés, tudjuk meg Pétertől. Bár a huszárság fénykorát Mária Terézia idején élte, igen fontos szerepet játszott az 1848-as szabadságharcban. Ekkor ugyanis a magyar lovasságot teljes egészében a huszárok adták, minden feladatot ők láttak el. Így a dragonyosét, aki eredetileg a hadszíntérre lóval érkezett, ám ott gyalogosan harcolt, az ulásunét, azaz a lovon, hosszú dzsidával harcoló katonáét, valamint a vértes szerepét is ellátta, aki vértben, lóhátról hadakozott. A szabadságharc alatt volt rá először példa, hogy a nemzeti őrsereget adó huszárok egy tömbben, úgymond kengyel-kengyel mellett harcoltak, ezzel félemlítve meg az ellenséget, mégpedig sikerrel.

 

A huszárok voltak a régi idő kommandósai: felderítettek, információt szereztek, harcoltak (Fotó: Lovász Lilla)

 

A magyar huszár egész Európában híres volt, több nyugati ország vett hazánk lovasságáról példát - kezdi a régmúlt felidézését Csepin Péter, a hagyományőrző Fehérvári Huszárok Egyesületének tagja.
- Bár sokan másképp magyarázzák, a legvalószínűbb, hogy maga a huszár szó is magyar eredetű. A húsz jobbágytelek után kiállítandó egy lovas katona elnevezéséből származtatják. Az egyes magyarázatok, miszerint a latin cursor, azaz követ szóból alakult ki a huszár elnevezés, tévútra visznek, mivel lehetetlen, hogy például az olaszok saját huszárjaikat ne a latin kifejezéssel illessék. Ehelyett az olasz huszár máig ussaro: kétséget kizáróan a huszár olaszosodott változata.
A honfoglalás óta rendelkezik a magyarság könnyűlovassággal, mindig is az ő feladatuk volt az, amit ma a kommandósok végeznek: az erőszakos felderítés, az ellenségről való információszerzés, tudjuk meg Pétertől. Bár a huszárság fénykorát Mária Terézia idején élte, igen fontos szerepet játszott az 1848-as szabadságharcban. Ekkor ugyanis a magyar lovasságot teljes egészében a huszárok adták, minden feladatot ők láttak el. Így a dragonyosét, aki eredetileg a hadszíntérre lóval érkezett, ám ott gyalogosan harcolt, az ulásunét, azaz a lovon, hosszú dzsidával harcoló katonáét, valamint a vértes szerepét is ellátta, aki vértben, lóhátról hadakozott. A szabadságharc alatt volt rá először példa, hogy a nemzeti őrsereget adó huszárok egy tömbben, úgymond kengyel-kengyel mellett harcoltak, ezzel félemlítve meg az ellenséget, mégpedig sikerrel.

 

A huszárság fénykorát nem a negyvennyolcas időkben élte.

Képünkön végvári vitéz öltözetben Csepin Péter (Fotó: Lovász Lilla)

 

- Huszárnak lenni nagy megbecsültséget jelentett a magyar történelemben - mondja Endresz János, a hagyományőrzők huszárkapitánya, lovassági szemlélője. - Zsoldot, ellátást kaptak, de nem ez számított igazán. Aki a katonai szolgálatból hazatért, komoly ember lett. Kapott földet, volt hitele, a nők is szívesebben álltak vele szóba. Sőt, aki elkerülte a katonaságot, azt nem is vették emberszámba a menyecskék, még a Horthy-korszakban sem, nemhogy akkoriban. Aki huszárnak ment, bejárhatta Európát, világlátott ember lett belőle, ami nagy dolognak számított egy kis faluban. Olyan is volt, aki már házas emberként vonult be, mégpedig azért, hogy ellássa a családját. Az otthoniak pénzt kaptak, amíg a ház ura a távolban harcolt.
A huszárok kiképzése folyamatos volt, mindennap gyakorlatoztak. Az 1848 előtti időkben még tizenkét évre toborozták a fiatalokat.
- Huszárnak az mehetett, aki meg tudta ülni a lovat. Ez nem volt ritka, hiszen egy falusi embertől nem állt távol a lovaglás tudománya, annak idején sok településen volt ménes, s a gyerekek önkéntelenül is magukba szívták a lovas ismereteket. A kiképzés során így csak csiszolni kellett a tudást. A huszárt megtanították, hogyan kell a lovon vívni, harcolni, az állatot úgy irányítani, hogy a csatatéren együtt mozogjon a többivel, s a legapróbb parancsra a pillanat tört része alatt cselekedjen. A csikósokból váltak persze a legjobb huszárok, ők olyan tudással rendelkeztek, hogy bármit el tudtak érni egy olyan lónál is, amit a csata előtt fogtak ki a szekérből.
A lovas mellett a lovat is rendszeresen tanították, naponta lovardai képzést kaptak, tudjuk meg Endresztől.
A legjobb a csikós ló volt, hiszen azt már a gazdája betanította: nem kis dolog, hogy egy füttyentésre az állat a csikóshoz futott, akkor is, ha az homlokegyenest az ellenkező irányba hívta, mint amerre a ménes vágtázott. Azért lehettek a huszárok sikeresek, mert annyira együtt tudott működni ló és lovasa, hogy bármilyen gyors vágtában képes volt a tökéletes mozgásra.
Mindehhez megfelelő lószerszám és persze öltözék is kellett. A lovakat - ellentétben sok nyugati ország nehézlovasságával -, minél könnyebben szerszámozták fel. Az egyenruhának hasonlóan könnyűnek kellett lennie, hogy ne nehezítse az állatot.

 

- A huszárok csizmában, sarkantyúval, szűk nadrágban lovagoltak. Felsőöltözetük egy dolmányból és egy mentéből állt. Az egyenruha színe változó volt a szabadságharc idején is, hiszen régen a lovas alakulatokat a nemesek állították föl, s ők határozták meg, milyen színt viseljenek a katonák - meséli a világoskék egyenruhás ifj. Szabó László, a fehérváriak egyike.
- Ez a hagyomány a reguláris huszárezredeknél is megmaradt, az ezredtulajdonos döntött az egyenruha színéről. A 18. és 19. században, így a szabadságharc idején az volt a divat, hogy minél pompásabban vonuljanak fel a katonák a harctéren. Már távolról meg lehetett állapítani, melyik alakulat hol áll, mert különbözőképpen festettek.
- A legfontosabb talán a csákó színe volt, hiszen a csata kavalkádjában, a porban ez látszott a legjobban, s ez segített a vezénylő tiszteknek az irányításban. Mi, a Fehérvári Huszárok a 10. huszárezred színét viseljük. Ősünk a Beleznay huszárezred volt, amelyet nemes Beleznay János állított föl Mária Terézia trónrakerülésének idején.
Már akkor világoskék volt a dolmány és a nadrág, és ez hagyományként megmaradt a 19. század végéig.
- Az egyenruhát kiegészíti még a tarsoly, amelynek díszítése szintén jelképet hordozott, az enyémen például egy F betű jelenti I. Ferenc nevét - mutatja az oldalán, a kard mellett lógó ékes tartozékot Szabó László. Eredetileg az iratokat, okmányokat hordták itt, illetve a hírvivők ebben szállították a hadparancsokat. Később inkább csak dísz lett, de ma sem utolsó, hogy van miben tárolni a papírzsebkendőt és a jogosítványt.

A dolmány zsinórozása - bár a huszárok fontos ismertetőjegye -, nem csupán esztétikai célokat szolgált: sűrű varrása miatt egy-egy nagyobb kardcsapást is kivédhetett.
- Azon a dományon, amit mi viselünk sárga-fekete a zsinór színe, amely a Habsburg császári családra utal. Ám a Kossuth-időkben újonnan felállított huszárezredek viseletét nemzeti színű díszítéssel látták el. A zsinórokat sárga-feketéről piros-fehér-zöldre cserélték, a csákóra a császári színek helyett nemzeti tollforgót, rózsát helyeztek el, a kardbojt szintén a magyar trikolort hordozta.
A külsőn is meglátszott tehát a szívből jövő hazaszeretet, ami csatába hívta őket.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 03. 15.
Szerző: fmh.hu
 

Huszárbemutató az ünnepen

 

A Fehérvári Huszárok Egyesületének bemutatóját nézhették meg az érdeklődők hétfőn délelőtt a Piac téren.

 

A lovakat, a szép egyenruhákat közelről is meg lehetett csodálni, a gyerekek legnagyobb örömére (Fotó: Pati-Nagy Bence)

 

A kilenc lovas különböző gyakorlatokat mutatott be lóháton, a népes közönség örömére. A daliás legények látványa méltó előkészülete volt a város és a megye közös ünnepségének, amely 11 órakor kezdődött a Petőfi-szobornál.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2009. 12. 12.
Szerző: Demeter Ferenc
 
 

Megjöttek a fehérvári huszárok...

 

... de nem este, hanem pontosan a déli harangszóra érkeztek meg Székesfehérvár főterére. A tíz fehérvári huszár a 10. Huszárezred tiszteletére tartott ünnepség főszereplője volt: tizenharmadik alkalommal jöttek a hagyományőrzők az emlékmű elé, hogy megemlékezzenek az életüket a hazáért vívott harcokban elvesztő huszárokról.

 

 

Az ünnepi beszédet Dr. Demeter Zsuzsanna, a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója tartotta, aki megemlékezésében felelevenítette a fehérvári huszárok megalakulásának és a további történetének legfontosabb állomásait.

Többek között elmondta: a 10-es Huszárezred elődjét 1741-ben Beleznay János ezredes kezdeményezésére, Hadik András parancsnoksága alatt állították fel. A város a huszárezrednek sokáig nem tudott állandó laktanyai elhelyezést biztosítani. Az ezred lovassági laktanyáját csak 1892. október 9-én adták át, ennek az ünnepélyes megnyitására eljött a névadó, József főherceg is és az egyes leírások szerint az ezred csak ezt követően lett igazán fehérvári huszár ezreddé. Az ezred, a megkülönböztető 10-es sorszámot az 1700-as évek végén, Mészáros János altábornagy parancsnoksága idején kapta meg. „Fehérvári huszárnak lenni fogalom volt. Nem nagyon volt tanácsos velük csak úgy gyalogosan, azaz segítség és fegyver nélkül vitába szállni.” A huszárok tetteit napjainkban reálisan, a hadi cselekedeteiken keresztül, a történelemben játszott szerepük alapján ítélhetjük meg. A történelemből ismert, hogy a fehérvári ezredek, a 17-es és a 69-es honvédezredek, valamint a 10-es huszárok a legsúlyosabb csatáikat az I. világháborúban vívták.

 

 

A történelmi megemlékezések szerint a 10. Huszárezredet az I. világháború kitörését követően először szerb, majd orosz hadszíntéren vetették be. A fehérvári ezred, 1914 novemberében az orosz csapatok ellen felvonuló szövetséges csapatok kötelékében volt. November végétől a limanovói hadművelet nagy veszteségeket okozott a két harcoló félnek. A csatát végül, a december elejére kibontakozó nagyszabású kézitusa döntötte el. Ebben a csatában hősiesen harcoltak a huszárok, de nagy veszteségeket szenvedtek és végül december 11-én véglegesen visszaverték az orosz betörési kísérletet. Ezt a napot a győzelem tiszteletére a Fehérvári Huszárezred Napjává nyilvánították. A huszáraink 1916-ban már Erdélyben a Gyimesi szorosban harcoltak és akadályozták meg a román csapatok betörését.

 

 

A szónok emlékeztette a jelenlévőket: a csata emlékére az első álló huszárszobrot 1925. december 25-én Székesfehérváron, a Megyeház téren avatták fel. A szobor Kallós Ede alkotása volt és az emlékművet Prohászka Ottokár megyés püspök szentelte fel. Ettől kezdve a szobor környéke lett a huszárok rendszeres csapatgyűlésének a helyszíne. Így volt ez 1935. május 17-én is, amikor a város, az I. világháború egyik legendás tábornokának, Mackensen vezértábornagynak, a 10. huszár ezrednél tett, székesfehérvári látogatását ünnepelte. A látogatás nevezetes emlék maradt a fehérvári huszár ezredben szolgáló Hübner-család életében is. Ugyanis ezen a napon született meg Hübner százados kisfia, akinek a keresztapaságát az idős Mackensen tábornagy elvállalta. Ez az ember most Amerikából azért jött ide, hogy együtt ünnepelhesse a huszárokkal az ezred napját.

 

 

Az igazgató asszony beszédének következő részében elmondta: a 10-es huszárok a régi szobor helyett új emléket akartak állítani az ezredüknek. Pátzay Pál lovas szobra a katonák megrendelésére, 1937-re készült el. A szobrot, egyéb problémák miatt végül 1939. december 9-én a Városháza melletti téren ünnepélyes keretek között állították fel. Az emlékművet Csitáry Emil polgármester avatta fel, aki a szobor avatón a következőket hangsúlyozta: a székesfehérváriak nem csak a tízes huszárok emléke előtt tisztelegnek, hanem a világ minden táján szétszórt, korhadó fakeresztek és jeltelen sírok előtt is. A gondolatot, hogy az emlékmegőrzésben a cél nem elsődlegesen a hősök siratása, hanem hősiességük ünneplése, tulajdonképpen az akkori katonák fogalmazták meg.

Az ünnepi beszéd végén az igazgató asszony kérte a jelenlévőket: ápoljuk a jövőben is a huszárok és a magyar katonák emlékét. „Nagyon szép példája ennek a hagyományápolásnak ez nap is és nagyon jó dolog az, hogy a fehérvári huszárok 2008-ban már a limanovoi csata helyszínén tiszteleghettek az elesett huszár bajtársaik előtt és a megemlékezést követően a huszárok tíz nap alatt lovagoltak vissza Székesfehérvárra. Vannak még feladataink a műemlékek felkutatásában és a hagyományápolásban, és ehhez mindenki segítségére szükség van”, hangsúlyozta az igazgató asszony.

Az ünnepi beszédet követően a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet. Az önkormányzat nevében Viniczai Tibor, Székesfehérvár alpolgármestere helyezte el a megemlékezés virágait és koszorúztak még a huszárok, katonák és a külföldi hagyományőrzők.

Az ünnepség a lovas huszárok díszelgésével fejeződött be.

 

 
 

 
Megjelenés dátuma: 2009. 12. 11.
Szerző: -
 
 

A hősökre emlékeztek a Fehérvári Huszárok Napján

 

2009 december 11-én a Fehérvári Huszárok Napján a Limanovói csata 95. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. A koszorúzásra a 10. huszárezred első világháborús halottainak emléket állító Pátzai Pál lovas szobránál, a 10-es huszárok emlékművénél került sor.



 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a legnevezetesebb ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette. Az életben maradt tiszttársak 1937-ben adták össze a pénzt az emlékműre, amelyet Pátzay Pál készített el. Az emlékművet 1939. december 9-én avatták fel: ekkor tartotta az ezred a szokásos évi összejövetelét a limanovai csata évfordulóján.

 

 
Megjelenés dátuma: 2009. 09. 27.
Szerző: -
 
 

A pákozdi csata 161. évfordulójára emlékeztek

 

A pákozdi csata évfordulóján megrendezett ünnepségen Tömböl László, vezérkari főnök arról szólt, hogy Pákozd mára a haza, a haladás és az idegen uralom alóli függetlenedési törekvések jelképévé vált. A rendezvényen elhangzott, hogy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör nemzeti történelmi emlékhellyé szeretnék nyilváníttatni a pákozdi katonai emlékhelyet.

Az egész napos ünnepségsorozat Gyuricza Béla, az 1999-ben elhunyt országgyűlési képviselő, a HTBK örökös elnöke emléktáblájának megkoszorúzásával vette kezdetét, majd huszár- és katonai hagyományőrző bemutatót tartottak.

Minden elesett katona hősnek járó tiszteletet érdemel: Pákozdon az 1848. szeptemberi csata hősei előtt tisztelegve emlékezzünk a hazáért küzdő minden magyar katonára - kérte többezres hallgatóságát a katonai emlékhelyen rendezett ünnepségen Warvasovszky Tihamér, a HTBK elnöke. Székesfehérvár polgármestere is kifejtette: az elmúlt 161 évben sokféle elemzést és értelmezést nyert már a csata, amelyet rendre átszőtt az aktualitás. A nemzetnek kell, hogy legyenek olyan emlékhelyei, ahol a látogató elgondolkodhat népünk történetéről, ahol végiggondolhatja, mi történt - mondta Warvasovszky Tihamér.

Tömböl László, vezérkari főnök ünnepi beszédében arról szólt, hogy Pákozd mára a haza, a haladás és az idegen uralom alóli függetlenedési törekvések jelképévé vált. Mint mondta, a történelmi sorsjátékban Magyarországnak mindig az adatott meg, hogy forradalmi átalakulási folyamatait függetlenségi harccal volt kénytelen összekötni. Pákozd az erkölcsi fölény jelképe is, hiszen a hitükben, meggyőződésükben megerősödött honvédek és az önkéntes nemzetőrök sorra visszaverték a támadó erőket - emelte ki.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2008. 12. 12
Szerző: Márkus Hilda
 

Megjöttek a fehérvári huszárok...

 

Bizonyára kevesen tudják, hogy mi is történt 1914. december 11-én Limanownál? Ha igazam van, s nem tudjátok, akkor elmesélem. Tegnap én is a helyszínen voltam, s felelevenítettem gondolataimat.

 
 

Mackensen parancsoksága alatt a tízes fehérvári és a tizenegyes szombathelyi huszárok vállvetve vívták a Monacrhia egyik legnagyobb csatáját. Krakkó felett a Visztula területén működő hadseregeink a németekkel együtt megállapították ugyan az orosz gőzhengert, de a gőzhengernek vissza is kellett gurulnia, az a Visztulától délra, a Kárpátok lábainál vívott limanowai csata eredményének tudható be.

December 11-én Limanownál fellángolt és tetőpontjára emelkedett a küzdelem, a harc. Az oroszok maguk is ott keresték a döntést és végső erőfeszítéseket tettek, megrohanták a lovasokat. Ország-világ tudja, hogy a magyar huszár milyen önfeláldozó vitézséggel, hosszantartó, ember, ember elleni vad, tomboló kézitusában, milyen véráldozattal verte vissza az oroszok sokszorosan nagyobb erővel intézett tömegtámadásait. Egyszer csak a közelben ismét betört az orosz, és nagy erővel foglalt el a huszárok árkából egy jó darabot. Erre Márton szakaszvezető huszonnégy emberét összeszedve, egy ellentámadásra induló huszárcsapathoz csatlakozott, és személyes példájával buzdítva, bátorítva embereit mindent elsöprő rohamra ösztönözte őket.

Tegnap e nagy roham győzelmére emlékeztek városunkban a mai huszárok. Öröm volt nézni, ahogy amúgy huszárosan megülték lovaikat, s koszorúzták meg a Városháztéren az emlékművűket. Emlékezésükben kitértek arra, hogy idén végigjárták azt az utat Lengyelországba - természetesen lóháton - amit nagy elődeik is megtettek, s ahol a győzelmet aratták.

 

 

Városunk büszke huszáraira! Pátzay Pál méltó alkotása méltó helyen van nálunk! A szobor talapzatán ez olvasható: A magyar erő és vitézség jelképe vagyok! A tízes huszárok dicső múltjának és hősi halottainak emlékére emelt a bajtársi kegyelet, az ezred szelleme, mely örökké él. Ha elmegyünk e szobor előtt, nem csak a tízes huszárok emléke előtt
tisztelgünk, hanem a világ minden táján szétszórt, korhadó fakeresztek és jeltelen sírok előtt is.

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2008. 12. 11.
Szerző: Szerkesztőség
 

Fehérvári Huszárok Napja - emlékezés a hősökre a 10-es huszárok szobránál

 

December 11-én, a Fehérvári Huszárok Napján a Limanovai csata 94. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. A koszorúzásra a 10. huszárezred első világháborús halottainak emléket állító Pátzai Pál lovas szobránál, a 10-es huszárok emlékművénél került sor.

 

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a legjelentősebb ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer hős ünnepelhette.

 

 

Az életben maradt tiszttársak 1937-ben adták össze a pénzt az emlékműre, amelyet Pátzay Pál készített el. Az emlékművet 1939. december 9-én avatták fel: ekkor tartotta az ezred a szokásos évi összejövetelét a limanovai csata évfordulóján.

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2008. 06. 25.
Szerző: Tihanyi Tamás, Lovász Lilla
 

Megjöttek a Fehérvári Huszárok - Limanowában emlékeztek az I. Világháborús hősökre

 

Kedden délután érkeztek haza Limanowából a Fehérvári Huszárok mintegy 10 napos emléktúrájukról. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le az osztrák és orosz hadsereg között a Lengyelország területén lévő Limanowában. A huszárokat a Városház téren Warvasovszky Tihamér polgármester fogadta. A hagyományőrző egyesület szervezésében több száz kilométert tettek meg lovon az első világháborús magyar honvédek tiszteletére.

 
 

 
 

 
 
Megjelenés dátuma: 2008. 09. 27.
Szerző: -
 

Foley nagykövet felkereste a pákozdi csata helyszínét

 

2008. szeptember 27-én Foley nagykövet és Robert Duggleby ezredes, katonai attasé felkeresték a híres magyar huszárokat Pákozdon. Pákozd a magyar honvédsereg és a Magyarországra betörő horvát csapatok közötti 1848-as csata helyszíne, ahol a magyarok megfutamították a horvát támadókat.

 
 

Az eseményen Tömböl László altábornagy, a Magyar Honvédség összhaderőnemi parancsnoka látta vendégül a Nagykövetet. A vendégek az 1848-49-es szabadságharc emlékművéhez hajtattak, a teljes harci díszbe öltözött lovas huszárok kíséretében. Az emlékműnél Foley nagykövet koszorút helyezett el a csatában elesett hősök emlékére. Ezt követően a Nagykövet megtekintette a Huszár Múzeumot, majd megkoszorúzta a Magyar Békefenntartók Emlékhelyét, melyet a világ különböző békefenntartó misszióiban életüket vesztett magyar katonák tiszteletére emeltek.

A koszorúzás után a huszárok bemutatták a Nagykövetnek lenyűgöző lovagló- és harci tudományukat, példátlan ügyességről téve tanúbizonyságot. A huszárok egyedülálló történelmi hagyományai és vitézsége előtt tisztelegve, a Nagykövet személyes harci szalagzászlót ajándékozott az egység zászlóvivőjének.

Tömböl altábornagy ezt követően bemutatta Nagykövetnek a Magyar Békefenntartók Emlékhelyét és Múzeumát. A látogatás a huszárok részvételével tartott fogadással ért véget.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2008. június 17.
Szerző: Tihanyi Tamás, Lovász Lilla
 

Kemény ököl, szótlan hűség

 

Limanowa - Lovon teszik meg az utat egészen hazáig a 10-es huszárok első világháborús ütközetének színhelyéről a fehérvári hagyományőrzők. Vasárnap megható megemlékezést tartottak a hősi temetőben a lengyel vendéglátókkal.

 
 

A fény áttör a zöld levélsátoron, nekiütközik a feketére festett kereszteknek, végigsimít a zöld emléktáblákon és a nemzeti színű szalagokon, és neveket világít meg. Magyar neveket a messzi Galíciában, Lengyelországban, a limanowai temetőkertben, az egykori véres ütközet helyszínén.
Palásti, Giczi, Hajtó, Németh, Bolla és Erdős. Kisfaludy, Kiss, Kosztolányi, Markó, Dömötör, Göczy, Huszár, Máté, Söprű, Tombor és Tuba. Ott pihentek ti valamennyien a hegytetőn együtt parancsnokotokkal, Othmar Muhr ezredessel, aki után meghalni rohantatok neki a muszka túlerőnek, mert a magyar huszárnak akár sok száz évvel korábban Leonidász hoplitáinak , csak győzni és meghalni lehetett.
Vándor, vidd hírül...
Ők mind megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

 

A szarvasi Othmar Muhr ezredes vezette őket iszonyú rohamra, s golyótól sebesült, de emberei kimentették, sérülten hátravitték meghalni. A helyen, ahol lelke elindult a hosszú úton Teremtője felé egy emlékmű magasodik a feszületek között, szomorú lombkoronák alatt, rajta felirat: 1914. december 1112-én ezredes urunkkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére.
A császári és királyi tízes huszárezredet Beleznay János alapította 1741-ben, s Hadik András lovastábornok volt az alakulat első parancsnoka. Ott voltak a szabadságharcban is: Görgei 1848. december 18-án vetette be Mosonnál az átszervezett tizeseket. Ez természetesen nem ment könnyen: a magyar kormány követelte a császártól az újonnan felállíttandó honvédség kiegészítésére az örökös tartományokban tartózkodó alakulatok hazaküldését. A császári leirat az akkor Tarnopolban állomásozó ezredből csupán két századot irányított Magyarországra, de sokan hazafias érzésektől fűtve, saját elhatározásból, minden vak veszélyt vállalva útnak indultak ezért tiszteleg a Fehérvári Huszárok Egyesülete egy hasonló hazatérő úttal az elődök előtt.
A 10-es huszárok az első világháború galíciai frontján, a limanowai csatában a 11-esekkel együtt harcolva váltak hősökké... Az ezredet a Nagy Háború kitörésekor azonnal bevetették a szerb arcvonalon, majd néhány hónap múlva az orosz hadszíntérre irányították őket. A muszka támadóhullám 1914 decemberében átlépte az OsztrákMagyar Monarchiához tartozó Galícia határát, majd a duklai horpadáson át Magyarország területén egészen Homonnáig hatolt. Nyugat felé a cári seregek Krakkó és a porosz Szilézia felé törtek, hátuk mögött hagyva a körülzárt Przemysli erődöt.
A Monarchia hadvezetősége főként magyar huszárezredek összevonásával Limanowa térségében indított támadást az ellenség további előrenyomulásának megakadályozásáért. József Ferdinánd hadseregének jobb szárnya 1914. december 4-én a 3. orosz hadsereg bal szárnyára tört. Ezt a műveletet kelet felé a magyar lovashadosztály fedezte, amelynek önfeláldozó és veszteségteljes harcokban sikerült az ellenük ellentámadó orosz túlerőt feltartóztatni.
A csata egészen december 12-ig nagy hevességgel dúlt, súlyos áldozatokat okozva mindkét oldalon. Az ütközet végül nagyrészt a 10-es huszároknak köszönhetően a Monarchia sikerét eredményezte, az oroszok megkezdték a visszavonulást, s így elmúlt a veszélye a Krakkó, s Magyarország felé történő további orosz előretörésnek.

 

 

Az oroszok a limanowai ütközetben igen súlyos veszteségeket szenvedtek, s 30 ezer foglyot és jelentős mennyiségű hadianyagot hagytak a csatatéren. Ám ettől eltekintve a győzelemnek nagy hadászati eredményén kívül az erkölcsi hatása is fontosnak bizonyult: ez volt az első alkalom, amikor az osztrákmagyar csapatok az orosz túlerővel szemben kézzel fogható eredményt tudtak elérni, s a kivívott győzelem megerősítette a katonákban a már megrendült önbizalmat. Ezután az arcvonalak megmerevedtek, mindkét fél védelemre rendezkedett be, kiépítette állásait és megkezdődött az állóháború egy olyan hosszú arcvonalon, amilyet a hadtörténelem addig még nem ismert.
A csatára így emlékezett egy szemtanú: Hideg szél fújt, az utak rossz állapotban voltak, magas hó borította őket. A napsütésben gyönyörűen látjuk a Magas-Tátrát... A négy sarokra megvasalt lovak biztosan járnak, de a tüzérek minden emelkedésnél sokáig kínlódnak az ütegekkel. A felderítések, átcsoportosítások, kisebb csatározások után került sor a limanowai küzdelemre, s a lóról leszállt huszárok gyalogharcban, karabélyuk tusával, szuronnyal és sokszor puszta kézzel verték ki a hajnali szürkületben a fák közé bejutott muszkákat. Az orosz hadvezetőség akkor rendelte el a visszavonulást, amikor a magyarok hősi rohamra indultak.

Ezt mondta egy résztvevő:

Ezredesünk lovaglópálcáját magasra emelve kiált: Utánam, előre! Hurrá...! Ő ront elsőnek az ellenségre. Golyótól találva összeroskad. Két huszár a pokoli golyózáporban segítségére siet. A huszárok ezredesük halálhírét hallva, még vadabbul, elkeseredettebben törnek az oroszokra... Már halkul a lövöldözés, s inkább a karabélyok boldogabbik végével törik be a kemény muszka koponyákat... Százhúsz orosz megadja magát... Az állás a miénk, a katonák futva üldözik az ellenséget, majd erősítés érkezik: két század jászkun-huszár.

 

 

Lap tetejére

 

 

 

KEZDŐLAPRA | EGYESÜLETÜNKRŐL | DOKUMENTUMOK | TAGJAINK | HÍREK - PROGRAMOK | FOTÓK | LINKEK | KAPCSOLAT |