Design: Typo Print Stúdió

A Császári és Királyi (K. u. K.) hadseregbeli huszárság 1848-ban érvényes felszerelése

A Császári-Királyi hadseregbeli huszárruha az 1848-ban érvényes (az 1840-ben kiadott legénységi és az 1837-ben kiadott tiszti) öltözködési szabályzatok alapján.

(egybeszerkesztve Irmes István okl. mérnök által 1998. - részlet)

A magyar huszárság a II. Világháborúban még fennállt. A legmagyarabb fegyvernem a huszárság volt. Évszázadokon át világszerte fogalom volt a magyar huszár.

A huszárruha pedig megegyezett az előkelő magyar viselettel. E kettő fejlődése folyamatos kölcsönhatásban állt egymással. Hol egy katonai viseleti szabályzat került ki az utcára, hol egy divatirányzat vonult be a hadseregbe.

A karakteres zsinóros magyar ruhadarabok (mente, dolmány, atilla…) nemcsak a közép-európai nemességre volt jellemző, de a XVIII-XIX. század folyamán a huszársággal együtt világszerte elterjedt. Sajnos az elmúlt fél évszázadban a magyaros motívumok teljesen eltűntek a hétköznapi viseletből.

A hagyományos magyar katonai viselet török és délszláv hatásra a XVIII. század második felében alakult ki. Több országban is elkezdtek kialakulni a huszárezredek és szinte mindenhol a magyar hagyományos katonai ruhákhoz hasonlatos egyenruhát csákót, zsinóros dolmányt, mentét, szűk nadrágot, valamint ívelt torkú sarkantyús csizmát készítettek a huszárok számára. A huszárokat leszámítva azonban más fegyvernemeknél sokáig nem alakult ki a magyar jellegű egyenruházat.

A császári-királyi haderő magyar gyalogezredeit zsinóros, szűk nadrág különböztette meg a német gyalogezredektől, a kabát ujjhajtókáján pedig dísz ékeskedett. E díszt medvekörömnek nevezték, és állítólag Mária Terézia azért vezette be, hogy magyar vitézei ne a kabátujjukba töröljék orrukat.

A sűrű zsinórozás egyik fontos funkciója az volt, hogy a kardcsapástól védjen, ugyanakkor díszként is szolgáljon. Ráadásul ez szolgáltatta a gombolást - a hagyományos magyar ruhán ugyanis nincs gomblyuk. Ez a ruházat azonban egy idő után drága volt, áttértek hát az egyszerűsített formára, a 19 század közepén.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc környékén a rövid derékbeszabott ruhákat felváltották a hosszúak.

A polgárság és a katonaság divatja mindig kölcsönhatásban állt egymással. A 18. század végéig nincs is nagy eltérés a katonai egyenruha és a polgári ruha között.

1848-49-es gyalogos atilla

A 19. század közepén a polgárosodó divattá a régi nemesi öltözet vált, tehát a hagyományos térdnadrág harisnya és frakk, a hosszabb ruhák feltűntek a seregben is.

Megjelent az igény egy jellegzetesen magyar egyenruhára, hiszen többször is megtörtént, hogy a harctéren a császári és a magyar oldalon álló ezredek egyszerűen összekeveredtek.

5. Pesti Tábori tüzérezred zenekarának díszfrakkja

Az egyenruha változások általában politikai változásokhoz is köthetők, tehát szimbolikus jelentőségük is van. Mikor 1848-ban felállítják a magyar honvédséget, újfajta ruha jelenik meg: a hosszabb, atilla-szabású, ritkább zsinórzatú egyenruha.

1848-49-es törzstiszti díszatilla

Az első honvédzászlóaljak megszervezésekor csak barna posztó állt a kincstár rendelkezésére, ezért barna atillát és hagyományos kék nadrágot kaptak a katonák, magyaros zsinórozással.1848-ban még kézzel varrták a ruhákat, így nehéz dolga volt a szabónak, aki a rengeteg zsinórt felvarrta.

1848-49-es legénységi atilla

(http://www.honvedelem.hu)

CSÁKÓ

A csákó az első olyan fejfedő, ami kifejezetten katonai viselet volt és amely a polgári divat változásait követi később; mikor a civilek például magas cilinderben járnak, a katonai csákó is magas lett.

18,5 cm magas, felső átmérője 5 cm-rel nagyobb, mint az alsó, ami pedig a fejmérethez igazodott. A csákó formáját keskeny és vékony falapocskákból hordószerűen összeállított váz adta, amit abroncsként körbefutó drótkarikák tettek ellenállóbbá a kardvágásokkal szemben. A vázat az ezredet jellemző színű posztóból készült bevonat borította. Hátsó részén félkör alakú, felhajtott bőrellenzővel, amit eredetileg le is lehetett hajtani a tarkó védelme érdekében.

A tiszti csákó szemernyőjét 1,3 cm széles aranyhímzés, az illesztéseknél pedig aranyzsinór díszítette. A csákó alsó pereméhez rohamszíj csatlakozott. A felső peremet - attól 1,3 cm-re - közel 3,5 m hosszú sárga - fekete zsinór övezte, amit hátul egy toló gyűrű tartott össze. A fölös zsinórhossz karikába szedve a csákó jobb oldalán, a felső szegélyhez erősítve csüngött, a két végét rojtokkal ellátott lapos, kerekded fonadék (barátcsomós vitézkötés) díszítette. A tisztek csákóján a díszítések aranyfonálból készültek. A feketével átszőtt aranyzsinór - vitézkötésen túl aranyláncocskák is ékesítették, amelyek végeit aranyozott oroszlánfejek tartották a csákó oldalain.

A csákó homlokrészén sárgaréz gombhurok nyúlt le, amely félgömb alakú gombot tartott, s ez 8 cm átmérőjű, sugárszerűen sajtolt sárgaréz kokárda (tarajka) középpontját képezte. A kokárda 2 cm-es középrésze fekete volt. A tiszti csákón a kokárda és a gombhurok rézlemez helyett aranypaszományból készült.

A huszárcsákó kialakulásának fázisai

A csákó felső részén futottak körbe a rendfokozatokat jelző paszományok. A káplár 2,6 cm széles sárga gyapjúpaszományt hordott, a két szélén fekete szállal átszőve. Az őrmester paszománya kétszer olyan széles volt (5,2 cm), közepén egy fekete csíkkal. A hadnagy és a főhadnagy hasonló paszományt hordott mint az őrmester, de aranyszövésűt. A százados paszományáról (5,2 cm széles) hiányzott a középső fekete csík. A törzstisztek (őrnagy, alezredes, ezredes) csákóját a századosi paszomány alatt (5,2 cm) még egy 2,6 cm-es paszomány övezte.

CSÁKÓRÓZSA

A csákó felső peremére tűzték a 7 cm átmérőjű, kívül sárga, középen csákószínű, nyírott gyapjúból készült csákórózsát.

A tiszti rózsa csákószínű bársony középmezejére az uralkodói névjelet hímezték, szélét aranysodralék keretezte.

1848. M honvéd tábori sapka, 1848 M. honvéd gyalogos és huszár tiszti csákó

FORGÓ

A csákórózsa mögött 21 cm magas - hajlékony halcsontra erősített - fekete tollforgó ékeskedett, amelyet alulról 8 cm hosszában sárga tollak öveztek.

A trombitások vörös színű hurokkal tollforgót viseltek.

CSÁKÓHUZAT

A csákóhoz tartozott egy lakkozott, viaszosvászon - huzat, amit díszöltözeten kívül és rossz időben használtak.

E huzat  általában a csákó   színében készült, de más színben is alkalmazták.  Nevezték esőborítéknak is.

TÁBORI SAPKA

A huszárok a laktanyában posztóból készült, puha, tábori sapkát hordtak. A tiszteké sötétszürke volt, továbbá elejét felül kis aranyrózsa díszítette, alatta aranyzsinórból kialakított gombhurokkal. Hasonló zsinór övezte a sapka alját is.

A legénységé dolmányszínű volt. A szemernyő felett elöl fekete bőrszíj övezte, csattal, alját legénységi zsinór (sárga - fekete) szegélyezte.

Tiszti tábori sapka

Legénységi tábori sapka ( 10. Huszár Ezred)

Tábori sapka esőboríték

ING

Fehér, gallér nélküli, hosszú ujjú, vászonból készült. A felszereléshez 3 db tartozott.

NYAKKENDŐ

A huszárok fekete nyakkendőt viseltek. Ez 9 cm széles, fekete gyapjúkendő volt, amelyet többszörösen a nyak köré tekertek. A felszereléshez 7 db tartozott.

DOLMÁNY

A dolmány olyan rövid volt, hogy az alsó széle az öv alól csak háromujjnyira látszott ki, a jobb oldal alul hegyes nyúlványban fedte a balt (csákósra szabott). A mellen három függőleges - az ezredet jellemző színű - gombsor húzódott, soronként 15-17-19-21 gombbal. A középső gömb alakú pitykékből, a szélsők félgömb alakú gombokból álltak. A gombsorokat sárga – fekete, vízszintesen futó zsinórzat kötötte össze. Ugyanilyen zsinór szegélyezte a gallért és az egyéb széleket, s képzett vitézkötéseket a háton valamint a kézelőkön. A tiszti dolmány a gombok színe szerint ezüst- vagy aranyszínű, laposan font lánczsinórzattal volt borítva, a zsinórsorok között pedig még vékony sújtás is futott. Szintén megkülönböztette a legénységi dolmánytól a függőlegesen futó öt gombsor. Továbbá a kézelőit, szegélyét, gallérját és a hátvarrást 1,3 cm széles, a törzstisztek gallérját pedig 5,3 cm-es paszomány szegélyezte. Az utóbbiak esetében a paszomány a mell két oldalán függőlegesen is lefutott.

Ezredesi dolmány

MENTE

A mente 4 cm-rel hosszabb a dolmánynál, fehér báránybőrrel bélelt és feketével szegélyezett. A mellen három függőleges - az ezredet jellemző színű - gombsor húzódott, soronként 15-17-19-21 gombbal. A gombsorokat sárga - fekete, vízszintesen futó zsinórzat kötötte össze. Panyókára vetve a 40 cm hosszú mentekötő zsinór tartotta, minthogy dísz- és menetöltözetben - lovon - nyáron is viselték. A tiszti mente a gombok színe szerint ezüst- vagy aranyszínű, laposan font lánczsinórral borított volt, a zsinórsorok között pedig vékony sújtás díszlett. A legénységi mentétől a függőlegesen futó öt gombsor is megkülönböztette. A kézelők szegélyét 1,3 cm széles paszomány keretezte. A sötétzöld és a sötétkék menteszínhez világosszürke, a világos- és búzavirágkék menteszínhez fekete asztrakánszőrméből való szegély társult. A törzstiszti mentén a hátvarrást 5,3 cm széles paszomány fedte, míg a kézelőket és az egyéb szegélyeket 2,6 cm széles paszomány keretezte, ami a mell két oldalán függőlegesen is lefutott.

Legénységi mente

KÖSÖNTYŰ

 Mente fölé nem, de a dolmányhoz laktanyán kívül mindig a derekukon viselték a kösöntyűt. Ez az öv 50 - 55 szál sárga zsinórból készült, amelyeket elöl három helyen fekete fonatok (gombok) fogtak össze. Az öv hátrészéről a jobb oldalon ívben lelógó 2 db zsinórt két gomb közé fonták be. A zsinórvégek barátcsomós rojtokban (ostor) végződtek. A tiszti zsinóröv szintén sárga fonalakból készült, de gombjai feketével átszőtt aranyfonatokból álltak. Ugyancsak aranyzsinór volt az övközepébe befont ostor is.

Legénységi kösöntyű

SPENCER - ZEKE

 A tisztek a dolmányt kizárólag dísz- és társasági öltözetben viselték, egyébként a dolmányhosszúságú SPENCERT (zeke) hordták. Ennek mellrészén a sűrű lánczsinórzat helyett csak öt sor, feketével átszőtt aranyzsinór volt. A zsinórvégek kétoldalt kettős hurkokat alkottak, amelyek a galambkosárnak nevezett lapos fonatból indultak ki. A spencerhez nem viselték a zsinórövet, viszont a kardtartó szíjat kívülre, tehát az előbbi helyébe övezték.

ALSÓNADRÁG

Fehér, hosszú szárú, vászonból készült, un. gatyamadzag volt a derekában, mellyel rögzítették. Gombnélküli sliccel volt ellátva. A felszereléshez 3 db tartozott.

NADRÁG

A szűk nadrágot úgy szabták, hogy feszesen a lábszárhoz simuljon. A nadrághasítékot egy a nadrág előrészével egybeszabott posztólap fedte, amelynek oldalszéleit kapcsokkal erősítették a nadrághoz. A szegélyeket - úgy a posztólapon, mint a nadrágposztón - sárga - fekete zsinór keretezte. A két zsinór a combok tengelyében 10 cm magasságú vitézkötést képezett. Ugyancsak zsinór takarta a nadrágszárak külső varrását. (Ezt a hadseregben használatos zsinórt 3 mm-es fekete és 4 mm-es sárga szálakból fonták). A tiszti nadrág 12,8 cm magasságú vitézkötése 1,3 cm széles paszományból készült, amit kettős, karikákba szedett sújtás keretezett. A nadrág oldalvarrását takaró paszományt ugyancsak sújtások kisérték. A paszományok és sújtások színe a gombokénak megfelelően arany vagy ezüst volt. Törzstisztek esetében a vitézkötés körött a sújtások egy 5,3 cm szélességű paszománykeretet kísértek.

KAPCA

A kapca szláv eredetű szó, első előfordulása az 1380. év körüli. Eredetileg rövid szárú, harisnyaféle lábbeli neve, amelyet saruval, papuccsal, bocskorral vagy csizmával viseltek. Anyaga szerint lehetett: bőr, szőrös bőr, nemez (vert kapca) és kötött, ill. szövött gyapjú- vagy vászonkapca.   A 19. szd.-tól a kapca mindinkább az a téglalap alakú szőttes vagy vászon textília  amelyet a lábfejre  tekertek  a csizma felhúzása előtt. Néha télen az ilyen vászonkapcára még egy zsíros kapcát is húztak. A kapcához kapcakötőt is hordtak. A huszárok csizmában viselt  rendszeresített, ruhadarabja  volt. A felszereléshez 2 pár tartozott.

CSIZMA

Fekete, taréjos sarkantyús, szárán fekete zsinórral szegélyezett magyar csizma.

Anyaga, a felsőrész: - borjú- vagy marhabox bőr, a bélésanyaga - marha vagy sertésbőr. A talpa kruppon bőrtalp. Hagyományos színe fekete.

Jellemzők:
Szárának a huszár csizmára jellemző íve és kivágása, valamint zsinóros díszítése a jellemző, szármerevítése nem túl kemény. Alacsony kéreggel készül, ezáltal viselése nagyon kényelmes.

LOVAGLÓNADRÁG (REITHOSE)

Díszöltözeten kívül - a legénység és a tisztek egyaránt - sötétszürke lovaglónadrágot hordtak. Ez valójában egy a szárvégein 24 cm-es magasságig bőrrel borított, talpalóval ellátott pantalló volt, amit a huszárnadrág és a csizma fölé húztak.

PANTALLÓ

Csak a tisztek részére engedélyezett, vitorlavászonból készült nyári viselet.

CSATLÉK

A nadrág fölé, de a dolmány alá csatolt 2,6 cm szélességű, vörös bagariabőr szíj a kard és a tarsoly tartására szolgált.

A szíjat fekvő S alakú horog fogta össze.

A tiszti kardtartó skarlátpiros bőrből készült, szélein - a fehérgombos ezredeknél is - aranyfonállal átvarrva, a törzstiszteké kihímezve.

TARSOLY

Ez a huszárkészség felül 28 cm, alul pedig 31 cm széles darab volt. Magassága 40 cm-nek felelt meg. Vörös színű bőrből készült, buzérvörös posztóbevonattal. Fekete és fehér csíkokkal áthúzott sárga paszománykeret közepén a fekete zsinórral szegélyezett, sárga posztó uralkodói névjel (F. I.) és császári korona díszelgett. Egyébként olyan lapos volt, hogy a huszár legfeljebb pipáját, dohányzacskóját és apró kéziszereit tarthatta benne. A tiszti tarsolyt a legénységétől eltérően nem buzérvörös, hanem skarlátpiros posztó fedte. Keretét arany- és ezüstfonalakból hímzett, hullámos minta képezte, közepén az uralkodói névjel (F. I.) 28 cm magas volt. A vegyesen arany- és ezüsthímzés az ezred gombszíntől független viselhetőséget célozta. A törzstisztek tarsolyának díszítését hímzett hadijelvények is gazdagították.

tiszti tarsoly

1848-as tarsoly

Huszárezredek tarsolyai

KESZTYŰ

A tisztek fehér bőrkesztyűt viseltek.

KÖPENY

A huszárok teljes kört alkotó, ujjatlan, fehér köpenyt viseltek, amelynek két gallérja volt: egy 10 cm magas álló- és egy 18 cm-es, vállra boruló körgallér. Használaton kívüli elhelyezése - összehajtogatva - a nyereg előtt, a málhatáskák fölé történt, s mindezt elfedte a nyeregbunda.

KARDSZALAG

A legénység bőrből készült bojtban végződő markolatszíjat hordott. Az altisztek sárga - fekete paszományon lógó, zárt bojtú kardszalagot kaptak. A főtiszti, 5,3 cm magas aranyrojtos kardbojt feketével háromszor áthúzott aranypaszományon csüngött. Gombja egyik oldalára a kétfejű császári sast, a másikra az uralkodói névjelet (F. I.) hímezték.

TISZTI SZOLGÁLATI JELVÉNYEK

Vállszíjas kartus

A vállszíjas kartus (tölténytáska) fekete bőrdobozka volt, amelyet arany kétfejű sas díszített. A fekete vállszíj mellrészén oroszlánfej tartotta a három sor láncocskát, amelyek egy az uralkodói névjellel (F. I.) ékesített pajzshoz csatlakoztak. Ezt a jelvényt mindenféle szolgálati ténykedés alkalmával viselni kellett, a spencer fölött csakúgy mint a felöltött mentén.

Magyar címeres patrontáska Szabadságharc stílusában

1869 mintájú Honvéd Lovastiszti patrontáska

Cs. és Kir. Lovastiszti patrontáska

Cs. és Kir. Lovassági Zászlós patrontáska

Tábori öv

A tábori öv kettős fekete csíkozással átszőtt 6,6 cm szélességű sárga selyemöv volt, amelynek két végéről 24 cm hosszú sárga rojtok lógtak.

Ezek tartógombjának egyik oldalára a kétfejű sast, a másikra az uralkodói névjelet (F. I.) hímezték.

Ezt a szolgálati jelvényt csak a parancsőrtisztek viselték, mégpedig oly módon, hogy a mellett keresztezve, a bal vállon átvetették.

Így a tábori öv voltaképpen a tölténytáska vállszíja alá került.

A 10. Huszárezred öltözetének alakulása

1840

1848-1849

1848-1849

1859-1871 (A  jobbszélső alak.)

A Huszárezredek öltözete

Az ezredek ruházata meghatározó volt, az azonos színű ezredeket a csákó és gombok színe különböztette meg egymástól. Harci erényeiket a török elleni végvári küzdelmekben fejlesztették tökélyre. Mindig színes öltözetet viseltek. Sohasem hordtak azonban zöld nadrágot, mert az Mohamed próféta szent színe volt, s ha ilyen nadrágban a törökök kezére kerültek, azonnal felkoncolták őket. A huszárezredek a szokásoknak megfelelően hadrendi számmal és névvel voltak ellátva. A név az ezredtulajdonos nevére utalt.

Az ezredek ezredtulajdonosai:

1. huszárezred: a birodalom mindenkori uralkodója (1848-ban V. Ferdinánd)
2. huszárezred: Hannover királya (Ernő Ágost)
3. huszárezred: Estei Ferdinánd főherceg, tábornagy
4. huszárezred: Sándor nagyherceg, orosz trónörökös
5. huszárezred: gróf Joseph Radetzky, tábornagy
6. huszárezred: Württemberg királya (I. Vilmos)
7. huszárezred: Reuss-Köstritz hercege (LXIV. Henrik, altábornagy)
8. huszárezred: Szász-Coburg-Gotha hercege (Ferdinánd, lovassági tábornok)
9. huszárezred: I. Miklós, orosz cár
10. huszárezred: IV. Frigyes Vilmos, porosz király
11. huszárezred: Székely (határőr huszárezred)
12. huszárezred: Magyarország nádora (ekkor István főherceg, altábornagy)

A legénység ruházatának zsinórozása sárga-fekete, a tiszti sárga gombos arany zsinórozású, a fehér gombos ezüstzsinórozású volt. A mente fekete prémmel volt szegélyezve.

1848 őszétől a magyar honvédség keretei között is újabb huszárezredeket hoztak létre, melyeket történelmünk kiváló alakjairól neveztek el (Hunyadi-, Mátyás-, Lehel-, Attila-, Bocskai-huszárezred). Később honvéd huszárezred, majd folytatólagos hadrendi számmal huszárezred megnevezést használtak.

A Hunyadi-huszárok különleges helyet foglaltak el közöttük, hiszen nem a zsinóros huszáröltözetet hordták, hanem pörge kalapot és pitykegombokkal díszített dolmányt viseltek. Nem hivatalos fegyverük a karikás ostor volt, amellyel képesek voltak az ellenséges lovast "kiemelni" a nyergéből.

13. Hunyadi-huszár

Az öltözet egyszerűbb lett, mint a régi huszárezredeké. A dolmány és a mente hosszabb lett, valamint csak öt pár zsinór volt rajta a régebbi 15-17 helyett.
Az ezredek felépítése a régi huszárezredekét mintázta, de voltak kisebb eltérések. A Mátyás-huszárezred a többitől eltérően öt osztályból állt.

14.  Lehel-huszárezred

A K. u. K. hadsereg rendfokozatai, jelvények, kiegészítő jelzések.

Források:
http://tudasbazis.sulinet.hu/
http://isaszegihuszar.hu/
http://www.szabosag.com/
http://www.mozaweb.hu/

(Ságvári György, Somogyi Győző: Nagy Huszárkönyv - Magyar Könyvklub, Budapest, 1999)

Lap tetejére