|
A huszárezredek – hasonlóan a császári és
királyi hadsereg egyéb alakulataihoz -
hadrendi számmal és névvel voltak ellátva. A
számozás csapatnemenként külön-külön
történt. Egytől egészen addig terjedt, ahány
ezred alkotta a csapatnemet. A név az
ezredtulajdonos nevére utalt. Az
ezredtulajdonosság rendkívüli
megtiszteltetésnek számított, bár ebben az
időben jórészt már tiszteletbeli funkciót
jelentett, némi előjoggal (pl. századosi
rendfokozat alatti tisztek kinevezése,
kegyelmi jog). Magas rangú s kiváló
szolgálatot nyújtó tábornokok kaptak
ezredtulajdonosi címet, kitüntetésként és
persze a Habsburg főhercegek. Szokás volt
még a szövetséges uralkodóházak tagjait is
megtisztelni e címmel, ilyenkor a jogokat a
másodtulajdonos gyakorolta. A huszárezredek
ezredtulajdonosi címeit gyakorta
adományozták valamelyik baráti uralkodónak.
A (régi) huszárezredek és ezredtulajdonosaik:
1. (Császár-) huszárezred: a birodalom
mindenkori uralkodója (V. Ferdinánd
császár);
2. (Hannover-) huszárezred: Hannover
királya, Ernő Ágost;
3. (Ferdinánd-)huszárezred: Estei Ferdinánd
(Habsburg) főherceg, tábornagy;
4. (Sándor-) huszárezred: Sándor nagyherceg,
orosz trónörökös;
5. (Radetzky-) huszárezred: gróf Joseph
Radetzky tábornagy (az ezredtulajdonosi
címet éppen ebben az időben vették el a
birodalom ellenségévé vált Károly Albert
szárd-piemonti királytól);
6. (Württemberg-) huszárezred: Württemberg
királya, I. Vilmos;
7. (Reuss-Köstritz-) huszárezred:
Reuss-Köstritz hercege, LXIV. Henrik
(császári és királyi altábornagy);
8. (Coburg-) huszárezred: Szász-Coburg-Gotha
hercege, Ferdinánd (császári és királyi
lovassági tábornok);
9. (Miklós-) huszárezred: I. Miklós, orosz
cár;
10. (Vilmos-) huszárezred: IV. Frigyes
Vilmos, porosz király;
11. (Székely-) huszárezred: nincs tulajdonos
(határőr huszárezredként szervezték a
székely határőrvidéken. Innen eredt a neve.)
12. (Nádor-) huszárezred: Magyarország
mindenkori nádora (ekkor István főherceg,
császári és királyi altábornagy).
Az új huszárezredek:
13. (Hunyadi-) huszárezred: 1848 októberében
kezdték szervezni a Hunyadi-szabadcsapat
lovasságából és újoncokból;
14. (Lehel-) huszárezred: 1848 októberében
kezdték az ezredet szervezni a Jászkun
kerületben önkéntes, majd sorozott
újoncokból;
15. (Mátyás-) huszárezred: Az ezred
Erdélyben alakult, a Berzenczey László által
szervezett önkéntes lovasságból, majd a
Székelyföld, utoljára pedig egész Erdély
területéről sorozott legénységből;
16. (Károlyi-) huszárezred: gróf Károlyi
István, a nagybirtokos arisztokrácia jeles
hazafi képviselője tett ajánlatott a
megszervezésére. Anyagi fedezetére
felajánlotta az úrbéri földjeiért járó
kártalanítás összegét;
17. (Bocskai-) huszárezred: Az ezred
felállítása 1848 november végén kezdődöttel,
a Hajdú kerületben alakuló Bocskai önkéntes
csapat lovasságának bázisán;
18. (Attila-) huszárezred: Az ezredet már
1848 novemberében elkezdték szervezni, de
harcba csak 1849 nyarán kerültek. Komáromban
folytak a szervezési munkálatok;
Kress-Svalizsérek: Egyetlen századból
álltak, ami inkább csak fél századnak
tekinthető. Legénységük olasz volt, s a 7. (Kress)
svalizsérezred magyar oldalra állt katonái
alkották, illetve a császári hadsereg olasz
katonaszökevényei, akik lovassági
szolgálatra jelentkeztek.
Az ezredek 4 osztályból az osztályok két-két
századból álltak. Így összesen nyolc század
volt egy ezrednek, ami mellett volt egy
tartalék század, továbbá az ezred törzse,
valamint a hadfogadó állomás, ami a
toborzást végezte. Az osztályok
parancsnokaikról ezredesi, alezredesi, 1.
őrnagyi és 2. őrnagyi voltak elnevezve.
A századok csak az osztályokon belül kaptak
számot (alezredesi osztály 2. szd.)
A századok két szárnyra a szárny pedig két
szakaszra oszlott. A szakasz három
káplárságra tagolódott.
Az alapvető igazgatási egység a század volt
parancsnoka az első kapitány (főszázados), a
másodkapitány a századparancsnok helyettese
volt mindkét kapitány egyúttal vezényelt
egy-egy szárnyat is. Két főhadnagy és két
hadnagy volt a század négy szakaszának a
parancsnoka. Az altisztek közül a két
őrmestert tekinthetjük a legfontosabbnak
szárnyanként egy-egy, ők végezték a század
belső szolgálatának irányítását az első
őrmester (számvivő őrmester) ezen felül még
a század szolgálati iratait vezette, a
számadásokat vezette, felügyelte a század
altisztjeit. A másodőrmester (rendező vagy
vezető őrmester) valamely főtiszt
távollétében annak szakaszát irányította. Az
alttisztikar gerincét a 12 káplár (tizedes)
képezte, szakaszonként 3-3 volt beosztva a
legkisebb szervezeti egységet, a káplárságot
vezényelték A káplárok között szakaszonként
volt egy rangidős, un. zugskorporale
(szakasztizedes) ő volt a szakasz
szolgálatvezetője a szakaszparancsnok
helyettese. Az altisztekhez tartozott még a
század trombitása, valamint a századonkénti
6 vicekáplár (altizedes) akik az őrjáratok
vezetésért voltak felelősök, a századhoz
tartozott még a patkoló kovács. A fentieken
túlmenően a századhoz tartozott 150 lovas és
40 lovatlan közhuszár az utóbbiak létszámát
4főre csökkentették. Az előírt 182 fős
létszámot azonban a szabadságharc alatt a
huszárszázadok nem érték el általában
110-120 fő körül mozgott a létszámuk-
Az ezredtörzs létszáma 48 fő volt Az
ezredparancsnokon és osztályparancsnokon
kívül ide tartozott még a segédtiszt
(rendszerint főhadnagy) aki a parancsnok
hivatali munkáját segítette.
Nagyon fontos beosztás volt a számvevő
főtiszté aki a hozzá beosztott altisztekkel
és legénységgel az ezred ellátását,
gazdálkodását irányította, századosi rangot
viselt, akárcsak a az ezred hadbírója. Az
ezredorvos irányította és felügyelte az
osztályonkénti fő és alorvosok munkáját. A
káplán végezte a lelkészi teendőket. Az
altisztekhez tartozott az ezredtrombitás,
akik a négy osztály és nyolc század
trombitásból zenekart szerveztek. Fontos
altiszti beosztás volt a zászlótartók
funkciója, minden osztálynak külön zászlója
volt az ezredesi osztály zászlója volt az
ezredzászló. A zászló hordásán, védelmén
kívül, a négy zászlótartó felváltva vezette
a szolgálatot az ezred kórházban.
Számos mesterember is tartozott a törzshöz:
nyerges, szíjgyártó, két szabó, főkovács.
Jelentős beosztásnak számított a fogláré
tekintélye vetekedett a főtisztekével.
A fentiek alapján egy huszárezred 1792
emberből és 1388 lóból állt, az egyes
osztályok létszáma 369 ember volt.
|
