|
|
|
|
|
|
|
|
|
NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010
|
|
|
|
 |
|
|
|
68 nap lóháton! Magyar
huszárok Portugáliától
hazáig
3500 kilométer hat
országon keresztül |
|
|
|
|
|
  Nagy
fába vágta a fejszéjét a
Fehérvári Huszárok
Egyesülete, a Honvéd
Zrínyi Sportegyesület
Katonai Lovas
Szakosztálya, valamint a
HM Hadtörténeti Intézet
és Múzeum.
A két hagyományőrző
szervezet - amelyeknek
tagjai között számos
hivatásos katona is
megtalálható -
Nemzetközi Huszár-portya
néven szervezett egy
projektet, amelynek
célja, hogy felhívják a
figyelmet a magyar
huszárok történelmi
szerepére és
népszerűsítsék a huszár
fegyvernemet.
Kezdeményezésüket a HM
karolta fel.
|
|
|
|
Ádám Barnabás alezredes
nyeregbe szállt, hogy
Bugnics Mike Pál
hadnaggyal,
az MH 5. Bocskai István
Lövészdandár
hódmezővásárhelyi
5/62-es zászlóaljának
tisztjével - a Honvéd
Zrínyi Sportegyesület
Katonai Lovas
Szakosztályának tagjával
- keresztül lovagolt fél
Európán.
A közel három
hónapos úton a veszprémi
légtérellenőrző ezred
katonája, Janicska Zsolt
zászlós, valamint egy
nyugállományú zászlós,
Kiss József alkotta
huszár trén vagyis
logisztikai részleg
támogatta a lovasokat ,
akik három portugál
félvér lovat váltva
lovagoltak, melyek
ráadásul autentikus huszár-lószerszámzattal
lettek felszerelve. |
|
|
|
A lovasok: |
|
|
|
 |
 |
|
|
|
|
A magyar huszár járőr
parancsnoka,
Ádám Barnabás ht.
honv. és hö. huszár
alezredes,
a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagja |
Bugnics Mike Pál
ht. honv. és hö. huszár
hadnagy |
|
|
|
|
|
A trén tagjai: |
|
|
|
 |
|
|
Janicska Zsolt ht.
zászlós |
Kiss József
nyugállományú zászlós |
|
|
|
|
|
 A portya fővédnöke Benkő
Tibor altábornagy,
a HM Honvéd Vezérkar főnöke
volt, védnökei között
pedig ott volt
 Fodor
Lajos nyá. vezérezredes,
a Honvédelmi
Minisztérium
közigazgatási államtitkára, a Magyar Huszár
és Lovas-hagyományőrző Társaság
Elnöke, Dr.
Holló József nyá.
altábornagy, a HM
Hadtörténeti Intézet és
Múzeum főigazgatója,
illetve Székely Tibor a
Magyar Huszár és Katonai
Hagyományőrző Szövetség
elnöke.
|
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
A portya 2010. július
15-én kezdődött, és a
történelem során, a
különböző országok
hadseregei által
használt felvonulási
útvonalakat követte. Így
a portyázók
meglátogatták az
útvonalon található, ma
is működő lovassági
alakulatokat és azokon a
csatahelyeken is
tisztelgő látogatást
tettek, ahol -
hadtörténelmi
forrásokban
dokumentáltan - huszár
alakulatok harcoltak. |
|
|
|
NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 - a
kezdetek...
(forrás:
http://www.lovasnemzet.hu/ ; megjelent:
2010. 03. 06) |
|
|
|
 Ádám Barnabás
alezredes mint hivatásos katona NATO
beosztását töltötte Lisszabonban, ahol a
nemzetközi huszár alakulatok rangidősei
vetették fel az ötletet, hogy elevenítsék
fel a huszárportya hagyományát, amire már
közel 60 éve nem volt példa.
"- Három évvel ez előtt történt, hogy egy
dán huszártábornok nagy nyilvánosság előtt
nekem köszönte meg, mint egyetlen magyar
beosztottjának, hogy négy magyar huszártiszt
1762-ben megalapította azt a dán
huszárezredet, amely mind a mai napig aktív
szolgálatban van és ahol Ő és az összes
felmenője szolgálhatott. Mint a Magyar
Honvédség hivatásos tisztjét és mint a
Fehérvári Huszárok Egyesületének
hagyományőrző huszártisztjét e pillanat óta
vezérel az a gondolat, hogy meg kell tennem
ezt az utat, tisztelegvén azok előtt a
magyar elődeink előtt, akik valaha
megreformálták a korabeli lovashadviselést,
tisztelegnem kell mindazon népek fiai előtt,
akik a magyar példát követve huszárként
éltek és haltak a harcmezőn.
- Utunk során olyan helyeket érintettünk,
melyek valami okból kapcsolódtak a
huszársághoz, így jártunk Portugáliában a
lovaskiképző központban, Fatimában a magyar
kápolnánál, a spanyolországi Salamancában,
ahol egykor harcoltak huszárok, aztán
Franciaország következett, ahol Lourdes-ban
a zarándokhelyen jártunk, majd az Alpokon át
Olaszországba érkeztünk és megálltunk
Solferinonál, Doberdonál a magyar katonák
emlékhelyénél, majd Szlovénia következett és
a magyar határt itt a Tenke-hegynél léptük
át - sorolta az állomáshelyeket Ádám
Barnabás alezredes. |
|
|
|
- Valamikor 34 ország hadereje adaptálta ezt
a magyar könnyűlovasságot, annak
harceljárásait, az egyenruháját, a
lókiképzési és lovaglási módszerét és a
"huszár virtust"…
- Napjainkban mi utánozzuk azokat, akik
valaha tanítványaink voltak. Az amerikai
lovasság kiképzője és alapitó atyja,
Fabriczy Kováts Mihály huszárezredes csak
rázná a fejét…. De nem csak ezen! Nincs a
Magyar Honvédségnek egy olyan alakulata,
amely, ha bár feladatrendszerét tekintve
közel azonos, nevében hordozná, hogy huszár;
nincs hazánkban a Magyar Huszárnak múzeuma,
mely a Pákozdi Nemzeti Emlékhelyen méltó
módon állíthatna emléket dicsőségeinek; s
ami talán egyáltalán nem közismert, hogy a
Lovas Nemzeti Díszegységet a rendőrség
működteti és nem a Magyar Honvédség,
tömegoszlatásra kiképzett rendőrök és
rendőrlovak reprezentálják a magyar
huszárságot a nemzeti ünnepeinken. Igaz,
kezdetben voltak benne katonák is, igaz,
hogy annak idején használták a huszárságot
karhatalomra is… Ideje lenne méltó és
szellemiségének megfelelő helyre tenni
ezeket a dolgokat!
 -
E három dolog csak kiragadott példa a célok
közül, melyekért ezen az úton lovagolva
talán tehetek is valamit. De van itt még egy
felismerés is… Mint honvédtiszt megjártam az
összes műveleti területet, szolgáltam
Irakban, Afganisztánban és Koszovóban is
"vendégeskedtem". Mindenhol azt
tapasztaltam, hogy ott az egykori Magyar
Huszár által tökélyre fejlesztett
harceljárásokat, a járőrözést,
konvoj-kíséretet, felderítést, a
meglepetészerű támadást, a rajtaütést és
lesállást használják a szembenálló felek.
Mindenhol találkoztam külföldi
huszártisztekkel, azon aktív külföldi
huszárezredek tagjaival, amelyek megmaradtak
és őrzik a huszárhagyományokat.
- Nagy tiszteletet kaptam a dán huszároktól,
akiket meglátogathattam és lovagolhattam
náluk, rengeteg segitséget adtak a hollandok
és a francia Bercsényi huszárok
Afganisztánban és Koszovóban, de nem szabad
kihagynom a kanadaiakat és az amerikai
lovasság tagjait sem. Ők őrzik azt, amit mi
talán már elfelejtettünk…. Megtapasztaltam,
hogy a NATO-n belül létezik egy láthatatlan
kapocs, mely összeköt minket s ez a
Huszárság szellemisége. Ezért nemzetközi ez
a portya! Útközben a csatlakozó lovasokkal
(katonákkal, hagyományőrzőkkel és
civilekkel) együtt lovagolva hangsúlyozzuk,,
hogy fontos a múlt értékeinek megőrzése,
hogy azokból tanulva megtaláljuk a helyes
választ jövő kihivásaira. Mint ahogy
olvashatjuk az egri 60.
gyalogezredemlékművén:
" Beszél e kő, regéli hősi tetteink, hogy
majd, ha újabb tettekre hív a hon megint,
példánk nyomán könnyű legyen az áldozat."
- Két éve készülök az útra, a Fehérvári
Huszárok Egyesületének és a Honvéd Zrínyi
Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának
jóvoltából megvan minden felszerelésem,
tökéletes egyenruhám. Bízom benne, hogy
saját forrásaim megengedik majd, hogy legyen
a lovaimnak megfelelő ellátása és
szegényesen bár, de az ember se maradjon sem
igével, sem kenyérrel szűkön. Vettem két
gyönyörű lovat itt Portugáliában és a
Balassa Konstantin huszárőrnagy által leírt,
a Bala-Sa Természetes Lovaskör által ápolt
és követett hagyományos magyar lókiképzési
módszer szerint készítem őket az útra.
- Három délceg fiatalember jelentkezett
nálam, - mindannyian hagyományőrző huszárok
-, hogy jönnének. Így alkotnánk a Nemzetközi
Huszár Portya állandó tagjait alkotó Magyar
Huszárjárőrt, de az elszántságukon,
egyenruhájukon, lovukon és a lovastudásukon
kivül nincs meg az anyagi fedezetük. Én
nekik a végrehajtható feladaton kívül ételt,
szállást és a lovuknak abrakot adni nem
tudok. Eddig sem ők, sem én innen a messzi
Portugáliából nem találtunk senkit, aki
szponzorálná ezt az ügyet, aki hajlandó
lenne egy kisérőjárművel (egy lószállító
vontatására alkalmas terepjáró és egy kettes
lószállító), a 4000km-re szükséges
üzemanyaggal és tisztességes ellátásra
elégséges anyagiakkal is támogatni a portyát
egy hat országon átivelő multinacionális
reklámért cserébe. |
|
|
|
A tervezett Magyar Huszárjárőr nevében:
Ádám Barnabás honvéd és hagyományőrző huszár
alezredes
Monte Estoril, Portugália" |
|
|
|
Ezen gondolatok ihlették meg Ádám Barnabás
alezredest, a Nemzetközi Huszárportya
megálmodóját. Szerencsére a fenti
nehéz anyagi helyzet a támogatók
segítségével megoldódott és
Hagyományőrző huszárként egy társával
végiglovagolt Portugálián, Spanyolországon,
Franciaországon, Olaszországon és
Szlovénián. |
|
|
|
|
|
|
|
NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 - a
felkészülés, indulás előtt...
(Forrás: http://www.teol.hu)
|
|
|
|
"A nyár elején megcsörrent Janicska Zsolt
telefonja. A Várdombon élő zászlós -
megannyi veszélyes külföldi katonai küldetés
teljesítője - Ádám Barnabás hangját
hallotta: az alezredes arra kérte, hogy
csatlakozzon a nemzetközi huszárportyához.
Ez az embert és lovat próbáló túra a
portugál fővárosból indul és tart egészen
Budapestig.
- A két lovashoz kellett két biztosító -
mondta el a immár itthon Janicska Zsolt. -
Azaz, a nyeregben ülő Ádám Barnabás
alezredest és Bugnics Mike Pál hadnagyot
kísértük terepjáróval, és gondoskodtunk az
akadálytalan haladásról, valamint a
szállásról és étkezésről. Természetesen
tábori körülmények között.
Janicska Zsolt igent mondott, annak
ellenére, hogy nemrég érkezett haza
Koszovóból, és rövid ideje volt otthon. A
rábólintást az is megkönnyítette, hogy
biztosító társa szintén Tolna megyei,
szekszárdi katona lett: Kiss József zászlós,
akivel együtt szolgált Medinán és Boszniában
is.
Kisvártatva már együtt száguldottak a
honvédelmi minisztérium minden szükséges
eszközzel és élelemmel megrakott
terepjáróján Portugália felé.
- Június 15-én startolt Lisszabonból a
portya, melynek célja a huszárság
népszerűsítése volt. Bizonyítottuk a NATO
számára is, hogy a magyar katona ma is képes
ilyen lovasbravúrra. Kevesen tudják, hogy a
magyar huszárság a világ több mint harminc
hadseregének szolgált mintaként a katonai
alakulatok felépítésében és a
hadieljárásokban. Meglepő, de igaz: Irakban
is a huszár taktika alapján végeztük a
járőrözést, felderítést, a többi nemzet
katonáival együtt.
A négy tagú, gyakorlóruhás, mindössze
Kossuth-karddal, illetve dísztőrrel
felfegyverkezett csapat naponta
negyven-ötven kilométert haladt előre.
Ekkora távot képes megtenni biztonsággal ló
és lovasa, tekintettel nemcsak a modern
világ kihívásaira, hanem a terepviszonyokra
is. |
|
|
|
 |
|
|
|
Janicska Zsolt egyenruhában már itthon,
mögötte a fél Európán baj nélkül átkelt
terepjáró. Fotó: Lehőcz Péter
|
|
A nyári, negyven fokot is elérő, rekkenő
hőség után hegyeken - a hóhatárt elérő
Pireneusokon és Alpokon - kellett átkelni,
az erdei, vízparti táborhelyeken pedig
szúnyogok rajai támadtak rájuk. Ezeket a
kellemetlenségeket azonban sokszorosan
ellensúlyozta a helybeliek barátságos
érdeklődése és segítőkészsége. A magyar
csapat valamennyi országban szenzációt
keltett.
- Megálltunk a híres spanyol zarándokút,
Camino de Santiago egyik pontjánál, ahol
éppen nagy fotózkodás zajlott. A tömeg
azonnal körénk gyűlt, és mindenki velünk
szeretett volna fényképezkedni. Így okoztunk
kisebbfajta torlódást a zarándokúton. Máskor
egy spanyol falu kocsmájában kértünk
tanácsot, hol tudnánk tábort verni.
Miután az ott iddogáló vendégek megtudták,
hogy magyar katonák vagyunk, nem engedtek
bennünket sehová: azonnal odarendelték a
polgármestert és a település első emberének
kalauzolásával kerestünk és találtunk jó
táborhelyet.
Egy francia kisváros éttermének
tulajdonosáról pedig kiderült, hogy egykor
ejtőernyősként szolgált: ez a kapocs
elegendőnek bizonyult arra, hogy vacsorán
lásson bennünket vendégül és nem fogadott el
tőlünk egy fillért sem - idézte fel Janicska
Zsolt.
Franciaországban egyébként a portyázók
találkozhattak a Bercsényi (Bercheny)
ejtőernyős huszárezred képviselőivel is. De
az igazán megkapó találkozás Olaszországban,
a doberdói fennsíkon várta a portyázókat. A
magyar történelemben is nevezetes helyszín -
egykori hadszíntér - egyik településén,
Visintiniben, ahol ma is van egy magyar
kápolna, a helybeliek díszvacsorát adtak a
járőrnek.
Magyar címeres sapkában, pólóban és magyar
zászlókkal érkeztek vendéglátóik a
vacsorára. Ezen a főleg szlovénok lakta
településen máig számon tartják azt, hogy
1917-ben az osztrák-magyar csapatok milyen
nagy sikert értek el áttörésükkel. Az
olaszok számára ez nyilván nem volt kellemes
esemény, de mára ez már elvesztette
jelentőségét: ők is örültek négy napos,
afféle fesztivált hozó jelenlétüknek.
A nemzetközi huszárjárőr Szlovénia felől,
Lendvadedesnél lépte át a magyar határt
szeptember végén. Bár hivatalosan 3500
kilométer volt a megtett út, ha minden
kisebb távot összeadunk, akkor Janicska
Zsolt számításai szerint nem kevesebb, mint
18 ezer kilométer jön ki. Sem a ló, sem az
autó nem hagyta cserben a csapatot
Az óceántól indultak haza a kalandozók
utódai
A huszárportya résztvevői Portugálián,
Spanyolországon, Franciaországon,
Olaszországon és Szlovénián át érkeztek
szeptember végén Magyarországra,
Lendvadedesnél. A csapat a határ átlépése
után Nagycenk felé folytatta útját, ugyanis
megemlékeztek gróf Széchenyi István néhai
huszárkapitány halálának 150. évfordulójáról
is. Az emléktúra védnöke a Honvédelmi
Minisztérium volt. Hende Csaba honvédelmi
miniszter már fogadta mind a négy résztvevőt
és elismeréssel nyugtázta kiemelkedő
teljesítményüket." |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részlet 2010. 07. 10. |
|
|
|
 A
három "hölgy" néha összevész. Ahogy történt
ma is. Kritikus a harmadik lovunk, a Csinos,
aki alapvetően a legfiatalabb és éppen ezért
piszkálódásnak van kitéve.
A piszkálódástól pedig kettős kötélsor védi,
melyek között fél méter van. Ennek ellenére
ma megrúgták, de oly módon, hogy Brunó, a
CHCE lovasiskola állatorvosa egy órán
keresztül varrta a sebet.
 Délelőtt
az állatorvos nem jött el, hiába vártuk,
hogy megnézze Csinos műtétjének gyógyulását,
mert sürgősségi esethez kellett mennie. Mi
kötöttük át a sebet felhasználva az előző
kötést.
A seb szépen gyógyul és talán kedden ki
lehet venni a varratot.
Egykor tudtunk elindulni a célul kitűzött
helyre, a kontinens legnyugatibb pontjára.
Lépésben mentünk szinte végig és 18 órára
értük el a kijelölt helyet. A tábor állt, a
 paprikáskrumpli
kész volt. Egy nagy csoport török turista
látogatta meg az épülő tábort és nagyon sok
sikert kívántak az útra.
Elképesztően hideg szél fúj. A lovak nagyon
idegesek voltak a szél és szokatlan hely
miatt. Széplány elszakított egy négy centi
vastag gumikikötőt. Hihetetlen volt és mégis
képes rá. Ma éjjelre két kötőfék van rajta.
Majd megszokja a változást. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 Indulás!
Nyeregbe!
(Forrás: http://huszarportya.blogter.hu/
http://5mp.eu/web.php?a=huszarportya&o=ZKzh_QOml1)
|
|
|
|
1. szakasz - PORTUGÁLIA
A portugál lovasság és a Luzitano lovak
tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
MONSANTO - Szimbolikus járőrparancs vétele
és búcsúztató a JALLC-ban
AMADORA - Tisztelgő látogatás a Portugál
Katonai Akadémia amadorai lovassági
kampuszán
QUELUZ - Tisztelgő látogatás a portugál
“Escola Portuguesa de Arte Equestre”
lovasiskolában
MAFRA - A mafrai convent megtekintése,
tisztelgő látogatás és lovaglás a portugál
Hadsereg Rekreációs és Lovaskiképző
központjában
SANTAREM, GOLEGA - Lovaglás Ribatejo vidékén
a Luzitano hazájában
FATIMA - A istentiszteleti részvétel fatimai
kegyhelyen és Fatimai Magyar Keresztút és
Kálvária végigjárása |
|
|
|
 |
|
|
|
Az 1.szakasz és a 2. szakasz I. etap
útvonala: Monsantotól Aldea del Obispoig
|
|
|
|
ÚTVONALTERV
1. nap (2010. 07. 15.)
Monsato - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~
össz. megtett: 0 km
Amadora - 8 km ~ napi össz.: 8 km ~ össz.
megtett: 8 km
Queluz - 3 km ~ napi össz.: 11 km ~ össz.
megtett: 11 km
2. nap (2010. 07. 16.)
Negrais - 15 km ~ napi össz.: 15 km ~
össz. megtett: 26 km
Mafra - 10 km ~ napi össz.: 25 km ~ össz.
megtett: 36 km
3. nap (2010. 07. 17.)
Milharado - 14 km ~ napi össz.: 14 km ~
össz. megtett: 50 km
Vila Franca de Xira - 21 km ~ napi össz.: 35
km ~ össz. megtett: 71 km
Azambuja - 18 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz.
megtett: 89 km
4. nap (2010. 07. 18.)
Santarém - 28 km ~ napi össz.: 28 km ~
össz. megtett: 117 km
Golegá - 32 km ~ napi össz.: 60 km ~ össz.
megtett: 149 km
5-6. nap (2010. 07. 19-20.)
Fatima 35 km ~ napi össz.: 35 km ~ össz.
megtett: 184 km
1. szakasz összesen: 184 km |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010.
07. 15.
Korán kezdődött a nap. Kirobogtunk a farmra
és előkészítettük a lovakat, Széplányt és
Mimot a Portya indítására. Mint tartalék
Csinos maradt a CHCE-ben.
10.30-ra beérkeztünk a JALLC-ba ahol szinte
mindenki várt minket. Beleértve azt a 4
nemzeti gárdistát is akik a portya
indításától csatlakoztak hozzánk és a
monsanto-i erdőben együtt lovagoltunk.
11.45-kor megkezdődött a program, átvettük a
szimbólikus járőrparancsot és 12.00-kor
megkezdtük a potyát. Felemelő érzés volt
lóra szállni és megtenni az első lépéseket…
Széplányt és Mimot is vissza kellett fogni,
annyira mentek volna.
A JALLC-ból kiléptettünk a Monsanto-i erdőbe
a Pereira szds vezette GNR kisérettel és az
É-i széléig lovagoltunk, ahol már várt ránk
a lószállító. Amadora következett, a Katonai
Akadémia, ahol a PK.H fogadott minket,
tájékoztatott a lovassági kampusz
működéséről és elbeszélgettünk, hogy
mennyire fontos a lovas- és vívóképzés a
jövő tisztjeinek. Érdemes lejegyezni Moreira
alez. a lov. kampusz parancsnokának szavait:
"Ha egy tiszt nem képes egy állatnak
parancsolni, akkor nem képes egy katonának
sem." Megtekintettük az istállókat és a
gyönyörű lovaikat.
Ezután Queluz következett, ahol már várt
ránk a lovasiskola ig. h.-e. Átadtuk az
ajándékainkat és rohantunk a Lé.tü.e.-hez,
mert vártak ránk a Lé.tü.e.-nél, ahol
szállásoltunk.
 Ez
után visszamentünk a CHCE-ba hogy elhozzuk a
Csinost. Azonban a kiképzetlensége és a
sérülése miatt erre nem került sor. A sebe
nem gyógyult még meg és ráadásul újabbakat
is szerzett, mert balra lelépett a rámpáról
és leszakította a lószállító élét ami
felsértette a fejét. Nagyon szomorúak
vagyunk, de így nem számíthatunk rá. Ott
hagytuk a CHCE-ben, hogy ha meggyógyul adják
el, mert visszamenni érte már nem tudunk. |
|
|
|
2010. 07. 16. péntek
Korán akartunk indulni a légv. tüzérektől,
de nem tudtunk csak 10-kor, mert a EPK.
lejött elköszönni és elbeszéltük az időt.
A terv 25km megtétele volt Mafrába. Alig
értünk ki a lakott településről három lóval
találkoztunk, melyből egy csődör volt. Igaz
fiatal csődör, de egyből halálosan
beleszerett a Mimo-ba és szerelmi vágyát
azonnal ki is akarta fejezni. A Mimon lovagó
Bugnics hdgy kardot rántott megakadályozandó
a manővert, de a csődör meg akart harcolni a
Mimoért. Végül a Pali kardja elgörbült és a
szerelem tárgya a Széplány lett. Két órás
párbaj után, melyet felváltva vívtunk a
csődörrel a kancáinkért megállapítást nyert,
hogy a kardjaink szégyenletesen elgörbültek,
de sikerült elkergetni a szerelmes lovagot.
A csata hevében letértünk a tervezett
útvonalról és követnünk kellett a forgalmas
N117-es utat Mafrába.Délután 5.30-kor
érkeztünk meg a CMEFD-be ahola pk.h már várt
ránk. |
|
|
|
2010. 07. 17. szombat
Reggel kilenckor tudtunk elindulni a mafrai
lovassági központból gépjárműves kísérettel
a kerítéssel körbevett gyakorlóterük hátsó
kapuján. Azonban nem az uticél felé vettük
az irányt, mert a reggelinél megtudtuk, hogy
a napoleoni időkben épített védvonal egyik
erődje a gyakorlótér területén található és
feltétlenül meg akartuk látogatni a helyet.
Egy domb tetején található erődmaradvány
turistalátványosságnak is beillik a szépen
rendbe hozott környékkel. 380 katona
elhelyezésére alkalmas erőd mára egy
sáncárokkal körbevett földvárrá nemesült,
ahonnan gyönyörű tájkép tárult elénk.
Miután elköszöntünk a kísérőinktől a kapunál
a volt királyi vadászterületen haladtunk a 3
m magas kőkerítést követve. Végül
találtunk egy elhagyatottnak tűnő nagy
házat, ahonnan egy kis soványka fehér kutya
ugatott meg minket. A logikai következtetést
követve, ahol kutya van ott embernek is kell
lennie...
...Miután az ajtó kinyílt hatan rohantak ki
a házból, mert még nem láttak magyar
huszárokat. Nem rossz eredmény a ház
méreteihez képest. Kiderült, hogy angolul is
beszél az egyikük és némi telefonálgatás
után az igazgatóságra kinyílt a kapu és mi
elhagyhattuk a vadászterületet. Ám ekkor
kerítéssel találtuk magunkat szembe megint,
de a drótkaput simán kinyitottuk és
visszazártuk.
Párszáz méter után egy bikával találtuk
magunkat szembe és a tegnapi csatából
tanulva, illetve a helyiek tanácsát követve
diszkréten hátraarcot csináltunk és
elhagytuk a bikalegelőt. Kicsit
meggondolatlanok voltunk, de sikerült
elkerülni a bikaviadalt.
Erdős-hegyes terepen haladva olyan ösvényen
haladtunk, ahová lóval bemenni még senki sem
merészelhetett. Lóról szálltunk mert a
növényzet már lógott a kengyelen, de hűséges
lovaink követtek minket a sziklák között is.
A logisztikai részlegnek is nagy élménye
volt, amikor egy kis falun áthaladva egy
ember rohant elébük magyarul kiabálva.
Kiderült, hogy egy erdélyi magyar ember aki
ott dolgozott és mindkét fél végtelen
megörült a találkozásnak. A Tejo-hoz vezető
patak melletti tábort sötétedéskor értük el
és megkezdtük a harcot a szúnyogokkal. |
|
|
|
2010. 07. 19. hétfő
Aránylag nyugodtan aludtunk, a lovaink is
hamar megszokták a körülöttünk folyó
vasárnap esti lövöldözést. A közelben
vadászat lehetett, mert éjjel is
folyamatosan lövéseket hallottunk.
Korán indultunk és a lovak is pihentebbek
voltak. Tapasztalatunk szerint pihent
állapotban képesek 35-40 kilométer
megtételére, de többre nem. Igaz, még
szokniuk kell a portyázó életmódot. Víz és
itatás nélkül nem mennek jól és feltétlenül
kell nekik vizet találnunk vagy kérnünk a
nagy meleg miatt. Eddig mindig előttük volt
a víz, de most mindig abrakoltatás előtt
kell inniuk és nagyobb mennyiséget, hogy
kitartsanak vele, ha nincs más mód.
Kora délután érkeztünk a tegnapi nap
célállomására és tökéletes tábort találtunk.
Mondhatni ideálist. Egy holtág mellett
vagyunk, fű és víz van bőven. Lemostuk a
lovakat és áttekintettük a felszerelésünket.
Be kellett indítanunk a varró-szakkört, az
elmúlt napokban gombok szakadtak a mentéről,
nyeregtáskát kell varrnunk, a lószerszámot
kell javítanunk és karbantartanunk. Így nem
mehetünk be Fatimába, ezért az oda tervezett
pihenőnapot itt fogjuk eltölteni. |
|
|
|
 |
|
|
|
Estére palacsintát ettünk!!!!! |
|
|
|
|
|
|
|
2. szakasz - PORTUGÁLIA - I. etap
Az 1808-1813 közötti Félszigeti háború
hőseinek és a spanyol lovasság tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
BUÇACO- Tisztelgés és koszorúzás Buçaco-ban
az 1810. szeptember 27.-i csata emlékhelyén. |
|
|
|
|
|
|
|
Az 1. szakasz és a 2. szakasz I. etap
útvonala: Monsantotól Aldea del Obispoig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
6. nap (2010. 07. 20.)
Fatima - 41 km ~ napi össz.: 41 km ~
össz. megtett: 225km
7. nap (2010. 07. 21.)
Pombal - 41 km ~ napi össz.: 41 km ~
össz. megtett: 225km
8. nap (2010. 07. 22.)
Coimbra - 45 km ~ napi össz.: 45 km ~
össz. megtett: 270 km
9. nap (2010. 07. 23.)
Buçaco - 30 km ~ napi össz.: 30 km ~
össz. megtett: 300 km
Santa Comba Dao - 25 km ~ napi össz.: 55 km
~ össz. megtett: 325 km
10. nap (2010. 07. 24.)
Nelas - 34 km ~ napi össz.: 34 km ~ össz
megtett: 359 km
Torre de Tavares - 31 km ~ napi össz.: 65 km
~ össz. megtett: 390 km
11. nap (2010. 07. 25.)
Casas do Soeiro - 27 km ~ napi össz.: 27
km ~ össz megtett: 417 km
Cerejo - 26 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz.
megtett: 443 km
12-13. nap (2010. 07. 26-27.)
Pereiro - 25 km ~ napi össz.: 25 km ~
össz megtett: 468 k
Vale da Mula - 30 km ~ napi össz.: 55 km ~
össz. megtett: 498 km
Aldea del Obispo (ESP) - 3 km ~ napi
össz.: 58 km.
2. szakasz I. etap összesen: 317 km
1.-2. szakasz Portugáliában összesen: 501 km |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010.
07. 21.
Fárasztó nap van mögöttünk. Szinte végig
betonúton haladtunk lépésben és kőszállító
kamionok húztak el mellettünk. A lovak hamar
megszokták, de számunkra elég félelmetes
volt egy-egy száguldó kamion.
Kisebb látványosságot okoztunk Fatimában,
mivel a rádiónk a „rávezetés” pillanataiban
merült le és telefonon kaptuk az infót, hogy
a tervezett táborhely nem alkalmas és másik
helyet talált a log. rlg. A tájékozódási
pont egy toronydaru volt, de mi, lovasok
másik irányból jöttünk és másik
toronydaruhoz mentünk, mivel volt még három
a városban és mind a szentély közelében. Nem
volt egyszerű megtalálni a tábort, de végül
sikerült.
A vacsora után megérkezett Joao négy
forcados-sapkával és egy hatalmas sózott
tőkehallal. Sajnos csak elköszönni jött. Az
itteni programon Bugnics hdgy úr képviselte
a járőrt. |
|
|
|
2010.
07. 23.
Ez volt eddig a leghosszabb nap, de lovaglás
szempontjából talán a legélvezetesebb.
Nemcsak Fatimaból, de Pombalból is nehezen
verekedtük ki magunkat, mert az utcanevek
nem voltak feltüntetve és csak irányba
tudtunk tájékozódni. A városból kiérve egy
folyó melletti talajúton jó ütemben
haladtunk. Rengeteg gólyát láttunk és halat
is, mert nagyon tiszta volt a folyó vize.
Egy vasútállomáson megitattuk a lovakat és
amikor elköszöntünk, egy fiatalember szaladt
utánunk kezében egy tálca süteménnyel.
Nagyon megörültünk a váratlan ajándéknak és
a Pali a kezében hozta egészen addig, míg
meg nem álltunk a déli etetésre...
Épp egy nagyobb forgalmú úton haladtunk,
amikor egy idős néni egy hatalmas kék
esernyővel tűnt fel a távolban az út szélén
bandukolva. Lakott településtől távol,
száguldó kamionok és más gépjárművek mellett
sétálgatva kedélyesen tartotta a feje felett
a hatalmas esernyőt a Nap elleni
védekezésül. A Széplány teljesen kivetkőzve
vezető kancai mivoltából megtorpant és
ellentétes irányban el akart menekülni. A
szomorúságra már ekkor nem volt időnk, mert
a kanca erényes parancsokra sem reagált és a
közvetlen halálveszély biztos tudatában
harcolt, hogy elszaladhasson a rettegett kék
esernyőtől.
Közben a pánik átragadt Mimora is, aki
mindig gyermeki ragaszkodással másolja a
Széplány viselkedését. Kamionok jöttek
mentek és a néni átszaladt a túloldalra,
amivel nemcsak minket, de a sofőröket is
meglepte. Ez és a sarkantyú hatott a
Széplányra és sikeresen elhaladtunk a néni
mellett. Állítólag a lovak látják a
boszorkányokat….
Nagyon késő érkeztünk meg a táborba, mert az
eredetileg tervezett táborhelyünkből azóta
kukoricás lett, ezért öt kilométerrel
távolabb talált a log. rlg. újabb
táborhelyet. |
|
|
|
2010.
07. 24.
Mimo hátán egy seb van és az éjszakai menet
során sebes lett a lába is. Ez nem jó hír,
mert nincs tartalék lovunk és vigyáznunk
kell minden apróságra, ami a lovak
állapotában változást okozhat.
Lekezeltük a sebet és úgy határoztunk, hogy
ellovagolunk Bucaco-ig és ott újra
áttekintjük a helyzetet. A lovaink a
lenyergelés után mindig megfürdenek a porban
és éjszaka rendszeresen lefekszenek.
Lehetséges, hogy egy kő okozhatta a sebet
vagy a nyereg, a hosszú menet során. Bucaco
felé egyszerű volt az út, végig aszfalt és
hegymenet. Csodálatos kilátás nyílt
előttünk, de a csodálkozásra nem volt időnk,
mert a log. rlg. azzal a hírrel futott be,
hogy a Katonai Múzeum be van zárva és nem
találtak alkalmas táborhelyet. Végül
feljöttünk az emlékhelyhez és itt
táboroztunk le.
Megnéztük a sebet, teljesen megkeményedett
Bruno, a cascais-i állatorvosunk
csoda-gyógyszerének köszönhetően. A gond az,
hogy a seb környéke megdagadt és Mimo
hevesen ellenáll, ha érintjük és ez arra
utal, hogy fájdalmai vannak. Egy másik
esemény is felborzolta a kedélyünket. Épp
öltöztünk át a koszorúzáshoz, amikor
Széplány, aki egy fához volt kikötve
hirtelen eldőlt és teljesen mozdulatlanul,
teljesen természetellenes pózban feküdt. El
kellett vágni a kötelét, hogy fel tudjon
állni, mert a hátsó lábát vakarászta a
fogával és az beakadt a kötőfékbe, de az
ijedtségen kívül nagyobb baj nem történt.
Teljesítettük amiért ide jöttünk,
lovagoltunk a csata helyszínén és
elhelyeztük a tisztelet virágait az
emlékműnél. |
|
|
|
2010.
07. 25-26.
Ma váratlan esemény történt, amire nem
számoltunk, de Portugáliában a nyári
időszakban sajnos gyakori. Reggel a portugál
POC telefonált, hogy a teljes Sera Estrela
nemzeti park területét (Nerlas-Mangualde-Garda)
lezárták erdőtűz miatt, és javasolta, hogy
semmi esetre se menjünk a tervezett
útvonalon. Nem lehetett mit tenni, rövid idő
alatt át kellett dolgozni az útvonaltervet
és kihagyni a veszélyeztetett területet.
Nagyot kellett autóval is kerülnünk.
Szívszorító látvány a füst és a tűz,
fölöttünk pedig vízszállító helikopterek
próbálják oltani a zsírként égő erdőt. Mimo
sebe szépen gyógyul, a daganat csökkent, de
mivel a tűz miatt tovább kellett jönnünk a
tervezetnél és így időt nyertünk ezért
holnapra még pihenőt kapott, mi pedig
karbantartó napot tartunk.
A karbantartónap gyorsan eltelt. Javítgattuk
a lószállítót, új kikötőköteleket
készítettünk, tisztítottuk a felszerelést és
mostunk. Zab beszerzésére tettünk
kísérletet, de csak a következő táborhelyen
Spanyolországban van remény, hogy
kiegészítsük a lovak élelmezését.
11 óra körül Észak és Nyugat felől hatalmas
füstfelhőt láttunk és nagy a valószínűsége,
hogy megint erdőtűz volt. A lovak nagyon
nyugtalanok voltak, mert a tűz irányából
fújt a szél. Széplány elszakított egy
kötelet, de a biztosító kötél épen maradt. A
menekülési ösztöne dolgozott… utána meg mi a
kötélen.
Mivel el kellett térnünk az eredeti
tervektől és egy másik határátkelőnél
vagyunk át kellett dolgoznunk a következő
napi útitervet is. Nem volt egyszerű, mert
nincs turista térképünk, és nem is lehet
venni. A kiküldött felderítő járőr rossz
híreket hozott, itt nincs az autópályával
párhuzamosan futó talajút. Megint
aszfaltúton kell haladnunk és nem a
haladósabb földúton.
Holnap átlépjük a portugál-spanyol határt és
nekivágunk az Ibériai-félsziget legforróbb
területének. |
|
|
|
2010.
07. 27.
Reggelre Mimo a bal hátsó lábát a kötéllel
felhorzsolta. Rövidre volt kötve és
fogalmunk sincs, hogy mi történhetett.
Egész nap térkép nélkül lovagoltunk,
hatalmas kövek és sziklák között és
tulajdonképpen észre sem vettük, hogy mikor
léptük át a határt. Szinte csak idős
emberrel találkoztunk, akik csodálkozva
bámultak meg minket. A menet során arra
kellett ügyelnünk, hogy az A-62 autópályát
mindig kövessük, de ez elég nehéz volt, mert
a szögesdrótból készült kerítések
korlátoztak a haladásban.
Széplányt sajnos egy darázs csípte meg, ami
egy rendkívül veszélyes dolog a lóra és a
lovasra is nézve. Sikerült megnyugtatni,
majd a menetet folytatva kiértünk az N 620
útra. Innen ezen haladtunk és harcoltunk a
40 fokkal és a még forróbb aszfalttal. Mit
nem adtunk volna egy jó kis talajútért.
Megérkezve a táborba alig nyergeltünk le,
amikor megérkezett a csendőrség és közölték,
hogy ott nem táborozhatunk. Miután
tisztáztuk, hogy kik vagyunk és felhívták
telefonon a spanyol összekötőnket
Valladolidban, teljesen megváltozott a
helyzet. Elkérték a spanyol szakasz tervét
és ígéretet tettek, hogy ők kiértesítik az
útvonalunkon található csendőrőrsöket.
Miután elmentek a csendőrök mi nyugovóra
tértünk, de a helyi fiatalok úgy gondolták,
hogy jobb nekik ha mi nem alszunk. Nagy zajt
csaptak és csak a karikás ostor látványa
fékezte meg őket a további rendbontástól. . |
|
|
|
|
|
|
|
2. szakasz - SPANYOLORSZÁG - II. etap
Az 1808-1813 közötti Félszigeti háború
hőseinek és a spanyol lovasság tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
SALAMANCA - Tisztelgés és koszorúzás
Salamanca-ban az 1812. július 22.-i csata
emlékhelyén
SANTOVENIA DE PISUERGA, VALLADOLID -
Tisztelgő látogatás a 12. "Farnesio"
Könnyűlovassági Ezrednél
VITORIA-GASTEIZ - Tisztelgés és koszorúzás
Vitoria-ban az 1813. június 21.-i csata
emlékhelyén |
|
|
|
 |
|
|
|
A 2. szakasz II etap útvonala Aldea del
Obispotól Ziordiáig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
14. nap (2010. 07. 28.)
Aldea del Obispo (ESP) - 0 km ~ napi
össz.: 0 km ~ össz megtett: 501 km
Sancti-Spíritus - 55 km ~ napi össz.: 55 km
~ össz megtett: 556 km
15. nap (2010. 07. 29.)
Rodasviejas - 36 km ~ napi össz.: 36 km
~ össz megtett: 592 km
Salamanca(Aldeatejada) - 45 km ~ napi össz.:
81 km ~ össz megtett: 637 km
16. nap (2010. 07. 30.)
Herrados (Híd) - 10 km ~ napi össz.: 10
km ~ össz megtett: 647 km
Moriscos - 20 km ~ napi össz.: 30 km ~ össz
megtett: 667 km
17. nap (2010. 07. 31.)
Cantalapiedra - 45 km ~ napi össz.: 45
km ~ össz megtett: 712 km
Medina del Campo - 33 km ~ napi össz.: 78 km
~ össz megtett: 745 km
18-19. nap (2010.-08. 02.)
Valladolid - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~
össz megtett: 791 km
20. nap (2010. 08. 03.)
Tariego de Cerrato - 42 km ~ napi össz.:
42 km ~ össz megtett: 833 km
21. nap (2010. 08. 04.)
Palenzuela - 52 km ~ napi össz.: 52 km ~
össz 885 km
22. nap (2010. 08. 05.)
Burgos - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~
össz megtett: 931 km
23. nap (2010. 08. 06.)
Briviesca - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~
össz megtett: 974 km
24. nap (2010. 08. 07.)
Burgueta - 55 km ~ napi össz.: 55 km ~
össz megtett: 1029 km
25. nap (2010. 08. 08.)
Vitoria-Gasteiz (Mendiola) - 28 km ~
napi össz.: 28 km ~ össz megtett: 1057 km
26-27. nap (2010. 08. 10.)
Ziordia - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~
össz megtett: 1100 km
2. szakasz II. etap (Spanyolország) szakasz
összesen: 599 km |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010.
07. 28.
Rettentő unalmas kilométereken keresztül a
leállósávban lépésben lovagolni egy
főútvonalon és nyugtatni a lovakat az elhúzó
kamionok miatt. Elképesztő sebességgel
mennek és nem igazán vannak tekintettel
ránk. Nagyon örülünk, amikor a vezető a ló
fejénél elhaladva dudaszóval fejezi ki
érzéseit. Mások integetnek és távolról
dudálnak, nagyon jól esik az ilyesmi.
Nagyon szenvedünk a melegtől. A lovak is
nehezen bírják a hőséget és ha benzinkutat
találunk akkor betérünk itatni. Érdekes
látvány vagyunk a tankoló autósok és a
benzinkút személyzete számára az
összecsukható vödörrel és a vízért veszekedő
lovainkkal. Képtelenség ebben a hőségben 40
km-nél többet lovagolni naponta.
Ma a táborhely közelében lévő benzinkútnál
találkoztunk a kisbéri illetőségű,
pontosabban tatai Szabó Sándor úrral, aki
épp Lisszabon mellé vitt árút a furgonjával.
Először megijedt amikor magyarul szólítottuk
aztán nagyon megörült nekünk. Hihetetlennek
tartotta, hogy magyar huszártisztekkel
találkozik egy tankolása során. Csinált egy
csomó képet rólunk és ígérte, hogy eljön
Nagycenkre, hogy újra találkozzon velünk. Mi
úton vagyunk arra felé. |
|
|
|
(Forrás: http://www.szechenyiemlekbizottsag.hu) |
|
|
|
Magyar lovas huszárok spanyol földön |
|
|
|
Nemzetközi gépkocsivezetőként július 30-án,
a portugál határtól 80 km-re éppen megálltam
tankolni (a spanyol Aldehueja de la Bóveda
faluban, Hegyeshalomtól pontosan 2.660
km-re), amikor egy fa árnyékában két
felnyergelt almásderesre lettem figyelmes. A
lovakat szeretvén közelebb mentem, s igazán
akkor döbbentem meg, amikor a gazdáikat
meglátva két magyar lovas huszár állt
előttem egyenruhában, karddal az oldalukon
és magyar nemzeti színű kokárda díszelgett a
mellükre tűzve.
Rövid bemutatkozás után megtudtam, hogy Ádám
Barnabás honvéd alezredes és társa, Bugnics
Mike Pál honvéd hadnagy huszár járőrök a
Lisszabonhoz tartozó Monsantóból indultak,
és mintegy napi 40-45 km portyázás után
október 6-ra szeretnének megérkezni
Nagycenkre, a Széchenyi-emléknapra. |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
A nemzetközi huszár portya két tagjától
megtudtam azt is, hogy az alezredes úr a 10.
Vilmos huszárok, míg a hadnagy úr a 11.
Székely honvéd ezred tábori egyenruháját
viseli. A beszélgetés során felfigyeltem
arra, hogy bár láthatóan baráti kapcsolat
volt kettőjük között, mégis egymást
alezredes úrnak és hadnagy úrnak
szólították. Búcsúzásukkor egy kitűzővel
ajándékoztak meg, melyet azóta is viselek.
eSZeS |
|
|
|
2010.
07. 29.
Ma folytatódott az N 620 út követése, majd
lovagoltunk a salamanca-i csata helyszínén
és tábort ütöttünk herradosi hídnál. Az
átöltözés után innen akartunk átlovagolni
Arapilesbe, ahol az emlékmű található, de
végül autóval tettük meg a kb. 15 km-es
távot, mert sötétben érkeztünk volna vissza
a táborhelyre.
Felemelő látvány volt a csatatér, ami
abszolút kedvezett a Brit - Spanyol
-Portugál győzelemnek. A faluban nagyon
kedvesen útbaigazítottak minket, igaz
először olaszoknak, majd a huszárruha miatt
franciáknak gondoltak minket, de sikerült
tisztázni, hogy magyarok vagyunk. Teljesen
ledöbbentek, hogy Lisszabonból jöttünk és
lovagolunk haza Magyarországra. Hát itt
tiszteletünket tettük és haladunk tovább….
Csak az ad okot az aggódásra, hogy a lovak
patkói mennyire elkoptak a sok aszfaltúton
való lovaglástól. Már újra kellene cserélni
őket, de még messze vagyunk Valladolidtól.
|
|
|
|
2010.
08. 01.
A harcot elvesztettük az éjjel a
vérszívókkal. Nem segített semmi sem távol
tartani őket a lovaktól, akik egy percet sem
aludtak a kis bogaraktól és a furcsa
vérszívóktól. Ezek olyanok mint a
kullancsok, de szárnyuk van és a lábaikkal
is nagyon gyorsan el tudnak szaladni. A
lágy, szőrtelen bőrre települnek pl. a farok
alá és a ló nem tudja őket lesöpörni a
farkával. Agyoncsapni sem tudjuk őket csak
kézzel lesöpörni.
A legénység is kapott bőven a muslica
nagyságú vérszívóktól. A lábaink
bárányhimlősek a sok csípéstől és igen
fájdalmasan viszketnek a marások helyei. A
netünk nem működött este és a nap közbeni
telefonhívásokra sem válaszolt senki a
spanyol POC-ok közül ezért felderítésre
indultunk, hogy hol található az "El
Empecinado" laktanya Valladolidban. Nagy
nehézségek árán megtaláltuk, de nem
Valladolidban és délutánra el is foglaltuk a
szállásainkat.
Mivel vasárnap van, csak a szolgálat várt
minket, de nagyon kedvesek voltak. A lovak
sokkal nyugodtabbak és Mimo lába is szépen
gyógyul a körömvirág-kezelésnek
köszönhetően. Holnap sűrű programunk lesz,
de már türelmetlenül várjuk. Ettünk finom
vacsorát és zuhanyoztunk. Ma este ágyban
alszunk. Íme az élet igazi örömei. |
|
|
|
2010.
08. 02.
Már korán megkezdődött a program, legalábbis
spanyol viszonyokhoz képest. Reggeli után
Santana kapitány várt minket és elkísért a
12.Farnesio kö. lov. felderítő ezred
csapatmúzeumába, ahol megismerkedtünk az
ezred történetével.
Az ezred 1678-ban Flandriában alakult és a
legkorábban alapított lovassági ezrednek
tartják. Nagyon hosszú története során
dicsőséges és vesztes csatákban vett részt,
de katonái mindig kitűntek hősiességükkel a
spanyol haderő többi alakulatától. Legutolsó
ezredtulajdonosuk II. Miklós cár volt, aki
személyesen is ellátogatott az ezredhez és
egy "charovkát" adományozott, melyet mind a
mai napig az ezredparancsnok az asztalán
tart és az ezredhez helyezett tisztek
avatására használják.
A múzeum után Jesus Truchueto Lago ezredes,
ezredparancsnok köszöntött minket az
irodájában. Nagy lelkesedéssel beszélt a
híres magyar huszárságról, mely nagy
befolyást gyakorolt a spanyol lovasságra is.
Habár az ő alakulata a mi fogalmaink szerint
ulánus (dzsidás), számos hadjáratban a
magyar huszárságtól tanult módszerekkel
harcoltak. Az ezredes úr felvetette, hogy
feltétlen szükségesnek látná, ha a NATO
tagországok lovassági alakulatai közvetlen
kapcsolatban lennének egymással és egy
„lovassági” konferencia keretében
tapasztalatot tudnának cserélni a jelenleg
folyó műveletekben szerzett
tapasztalatokról. Az ezredes úr nagyon
fontosnak tartaná, ha a légierő által
szervezett repülőnap mintájára a lovassági
alakulatok is tudnának szervezni egy
nemzetközi lovassági eseményt bemutatva a
tradicionális és a modern lovasságot.
A találkozó után állófogadást adott a
tiszteletünkre, majd megszemlélte a
lovainkat és felszereléseinket. Ezt követően
beutaztunk Valladolidba a Lovassági
Akadémiára, ahol az akadémia parancsnoka és
törzsfőnöke fogadott, majd megtekintettük az
akadémia múzeumát. A számtalan látnivaló
közül kitűnt, hogy számos magyar vonatkozású
huszárruhával és nyereggel rendelkeznek,
köztük egy kiváló állapotú favázas füredi
nyereggel a XVIII. századból.
Visszaérkezve a bázisra tapasztaltuk, hogy
lovaink nagy népszerűségnek örvendenek az
ezred katonái körében, számtalan fotó
készült és rengetek simogatást és
kedvességet kaptak. Széplány szinte fürdött
a népszerűségben, pózolt és előnyösen akart
mutatkozni a fotókon, míg Mimo nem igazán
örült, hogy sokan veszik körül.
Délután megérkezett a kovács és átcseréltük
a patkókat. A legénység ma estére kimenőt
kapott és városnézésen vesz rész Santana
kapitány kíséretével. Holnap reggel
folytatjuk a portyázást Burgos irányába. |
|
|
|
2010.
08. 03.
Nehéz volt elköszönni a zuhanytól és az
ágytól, de legfőképp a vendéglátóinktól.
Szép számban összegyűltek a búcsúztatásunkra
és újra csak újra újabb képeket készítettek,
amikor már lovon ültünk. Nem győztünk eleget
tenni a kéréseiknek, de úgy gondoltuk
ennyivel tartozunk a spanyol bajtársaknak a
szíves vendéglátásért. Kilenc óra jóval
elmúlt, amikor kilovagoltunk a bázisról és
egy kicsit sajnáltuk, hogy nem hamarabb
indultunk, mert oly rövidnek tűnt a nap és
oly hosszúnak a távolság a következő
táborig. Újra kint voltunk a forgalomban és
teherautók és kamionok száguldottak el
mellettünk.
Alig értünk be Cabezónba mikor látjuk, hogy
egy rendfokozat nélküli csendőr somfordál
elénk csípőre tett kézzel és nagyon
elégedett arccal, hogy most milyen jó fogást
csinál. Spanyolul szólított és angolul
válaszoltunk, mire a határozottsága egy
kissé lelohadt, majd ő is próbált váltani és
megkérdezte, hogy miért viselünk ilyen
ruhát. A válasz az volt, hogy talán tilos,
mire felszólított, hogy kövessük. Röviden
szólva le lettünk tartóztatva. Besétált
előttünk a csendőrőrs szűk kapuján, mire mi
is követtük és az épület előtt lóról
szálltunk.
Felszólított, hogy igazoljuk magunkat és
különben is mit keresünk mi erre, majd
amikor átadtuk az iratainkat és elmondtuk,
hogy kik vagyunk kicsit megdöbbent. Nem
akarta felfogni, hogy magyar huszárok
vagyunk, akik Lisszabonból lovagoltak idáig
és persze máris mennénk tovább
Magyarországra. Amikor megértette, újabb
furfangos kérdéssel állt elő és azt
kérdezte, hogy hol töltöttük az éjszakát.
Amikor megtudta, hogy a 12. Farnesio ezred
vendégei voltunk a bázison teljesen
összeomlott. Közben az iratainkat elvitték
és pár perc múlva kijött a főnök, aki pár
szót váltott megzuhant beosztottjával és
visszaadta az igazolványainkat. Udvariasan
elköszöntünk és kilovagoltunk a
"tiszteletünkre" kinyitott nagy kapun. Jó
poén volt, de értékes időt vesztettünk.
A leleményesség segített, ugyanis
észrevettük, hogy levághatjuk a távolságot,
ha kihasználjuk egy folyó autópálya építés
során nyitott utat. Csak a kamionokkal
kellett harcolnunk, meg Széplány
hisztijével, aki valami okból kifolyólag
rádöbbent, hogy nem szereti a fehér színű
kamionokat. A többi színnel nincs baja csak
a fehérrel…
Közben a logisztikai részleg megérkezett a
kijelölt helyre, ahol találtak egy
parkosított területet, majd egy emberrel
előállíttatták a polgármestert és a
ledöbbent hivatalos ember kellő tanácsokkal
ellátta a fiúkat, hogy hol található
szúnyogmentes terület a folyóparton. Ez most
már alapvető kérdéssé vált az eddigi
tapasztalatok alapján.
A táborba érkezés után lenyergeltünk és a
szokásos pataellenőrzés során kiderült, hogy
Széplány bal hátsó patkójából kiesett a
vídiás sarokcsavar. Tegnap patkoltunk és
mára már gondunk is van. Sajnos nem tudtuk
pótolni, mert a menet teljesen
eldeformálódott a patkóban. Ennek ellenére
sikeres napot tudhatunk magunk mögött és
bizakodva nézünk a szúnyogoktól mentes
viszont erősen szeles és hideg táborunkban
egy búzatarlón a holnap elé. |
|
|
|
2010.
08. 07.
Nyugodtan aludtunk és aránylag korán
elindultunk. Az úton már haladtak a
zarándokok és teljesen olyan volt, mintha
egy nagy akadályverseny résztvevőit látnánk
egy honvédelmi napon. A feltűnő az volt,
hogy sokan voltak és csapatostól haladtak.
Alig láttak meg minket, máris harsant a "Bueno
Camino" köszöntés, amit mi is átvettünk.
Először mindenki spanyolul köszön aztán a
visszaköszönéstől függ a kommunikáció. Ha
pösze a válasz, akkor maradunk a spanyolnál,
ha nem pösze, akkor angolra váltunk.
Lépésben haladtunk, amikor egy bueno camino
után magyarul szólalt meg valaki. "Istenem,
kokárda, ezek magyarok, magyar huszárok" és
a végén már hatalmas kiáltássá vált a
mondat. Hirtelen heten szaladtak oda hozzánk
és egyszerre kezdtek el beszélni.
Leszálltunk a nyeregből és igyekeztünk
megválaszolni a kérdéseket. Kik vagyunk,
miért visszafelé haladunk stb. és fényképező
gépek kerültek elő. Hihetetlen élmény több
ezer kilométerre a hazától magyarokkal
találkozni, akik nem is hallottak még magyar
huszárokról. Ígérték, hogy eljönnek
Nagycenkre, de ha nem akkor is megérte, hogy
erre folytattuk tovább az utunkat.
Lassan tapasztalatot szereztünk arról, ki az
igazi zarándok és ki a turista vagy
sportoló. Az igazi zarándok gyalog jár,
pontosabban sántikál vagy nagyon lassan
megy, a turista fényképez, a sportoló meg a
legmodernebb sportfelszerelésben izzad és
nézi az óráját. Út közben udvariasan
megállunk ha fényképeznek, elmagyarázzuk kik
vagyunk és megyünk tovább. Nagyon jó, hogy
kis falvakon vezet át a Camino, ahol van víz
és tudunk itatni és inni is. Atapuercában
történt, hogy itatás közben lerohant minket
a helyi juhász és meghívott, hogy itassunk
nála, de mi nem akartunk visszafelé menni,
erre előkapta a táskájából a fényképalbumát
és az 1500 birkájáról készült képeket
mutogatta. Több száz kép és mindegyiken
birkák. Nem tudtunk tőle megszabadulni és
végig kellett nézni az albumot. Elismerően
bólogattunk és az őrülteknek kijáró
tisztelettel néztük a rendkívül érdekes
fotókat.
 San
Juan de Ortegaban ebéd alatt egy ír újságíró
csinált velünk interjút s közben egy ember
jött oda hozzánk egy magyar vizslával és
angolul kezdett beszélni. Mi angolul
válaszoltunk, mire Ő magyarra váltott.
Kiderült, hogy a magyar nagykövetasszony
férje majd pár perc múlva megérkezett Bucsi
Szabó Edit nagykövetasszony is, aki
zarándokként járja a Caminot a szabadsága
alatt. Nagy lett az öröm a hihetetlen
találkozásnak köszönhetően.
A nagykövet asszony tudott rólunk és nagyon
örült, hogy találkozott velünk. Sokáig
beszélgettünk és elég késő hagytuk el a
helyet. Igyekeznünk kellett, hogy sötétedés
előtt beérjünk a táborba, ahol a log.
részleg várt minket egy meglepetéssel.
Egy magyar párról, Béláról és Éváról van szó
akik szintén szekszárdiak és a Kiss J. zls
majdnem szomszédai. Hihetetlen találkozás
volt ez is. Nagyon örültünk, már az első
napon a Camino-n sok magyarral találkoztunk. |
|
|
|
2010.
08. 10.
Ma reggel Logrono egy rémálom volt. Széplány
úgy táncolt a buszok és a teherautók között,
hogy a spanyol lovasiskola lovai is
megirigyelhették volna. Egyszerűen
megszerette a vidéki lovak életmódját és nem
akarja megszokni a belvárosi kancák
benzingőzös életét. Minden áron menekülni
akart a városból és a közlekedési lámpák
állandóan változó színvilágától. Bemutattunk
helyben vágtát, volt piruett és oldaltvágta
is. Hihetetlen volt hogy miket ki nem tudott
hozni magából. Szakadt róla a víz, de
engedelmeskedett minden utasításnak és
sikeresen áttörtünk a városon. Ekkor
megkezdődött a hullámvasutazás a dombok
között.
Hol fent voltunk a csúcson, hol pedig lent
és nem is láttuk a következő domb tetejét.
Lovainkat ez nem érdekelte, csak mentek
rendületlenül. Széplány felvette azt a
szokást, hogy ha éhes, akkor ezt úgy jelzi,
hogy egy pillanatra megáll, majd megy
tovább. Átlagosan másfél óra után tartunk
„tankolási pihenőt” s ekkor a lovaink esznek
az útszéli fűből. Mimo csak csipeget, míg
Széplány fel sem emeli a fejét úgy eszik.
Amikor "tele a tank", egyszerűen megindul és
ez a jel, hogy mehetünk.
Ma az olaszok domináltak a Caminon és 45-ig
számoltuk a fényképezőket, majd feladtuk.
Találkoztunk egy furcsa zarándok-párossal,
melyet egy szamár és egy férfi alkotott. A
szamár ment elöl és tradicionális zsákokban
vitte a málhát, majd a vezetőszárat a
kezében tartó férfiú következett a
legmodernebb sportfelszerelésben. Teljesen
úgy tűnt, mintha a szamár lenne a főnök és
őt hűségesen követi a szolgája.
Érdekesek ezek a zarándokok! ...
Sajnos Széplánynak mindkét hátsójáról
hiányzik egy-egy sarok ezért imbolyog a
lépése a betonon, Mimonak csak a bal eleje
billegős. Sokat emlegetjük Pedrót a
kovácsot, aki leköszörülte a sarokvasak
menetét, hogy könnyebben be tudja csavarni
őket a patkókba. Ez okozza a problémát, hogy
kilazulnak vagy kifordulnak a vídiás sarkok
a patkóból. Talajúton nem érezni, de a
kemény felületen az imbolygás nagyon
kellemetlen lehet a lovaknak.
A magyar zarándokok száma, akikkel eddig
találkoztunk ma elérte a 21-et.
Ez nyerő szám! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3. szakasz - FRANCIAORSZÁG
Az elesett hősök és katonai zarándokok
tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
PAMPLONA - ST. JEAN-PIED-DE-PORT - LOURDES -
Zarándoklat az elesett hősök és katonai
zarándokok tiszteletére Lourdes-ba a Szent
Jakab zarándok útvonalon haladva
LOURDES - Istentiszteleti résztvétel a
Lourdes-i kegyhelyen |
|
|
|
 |
|
|
|
A 3. szakasz útvonala Pamplonától Lourdesig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
28. nap (2010. 08. 11.)
Ziordia - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~
össz. megtett: 1100 km
Berrioplano - 53 km ~ napi össz.: 53 km ~
össz. megtett: 1153 km
29. nap (2010. 08. 12.)
Zubiri - 24 km ~ napi össz.: 24 km ~
össz megtett: 1177 km
Roncesvalles/Orreaga(ESP) - 26 km ~ napi
össz.: 50 km ~ össz. megtett: 1203 km
30. nap (2010. 08. 13.)
St. Jean-Pied-de-Port (FRA) 28 km ~ napi
össz.: 28 km ~ össz. megtett: 1231 km
31. nap (2010. 08. 14.)
Montory - 45 km ~ napi össz.: 45 km ~
össz. megtett: 1276 km
32. nap (2010. 08. 15.)
Castet - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~
össz. megtett: 1322 km
33. nap (2010. 08. 16.)
Arthez-d'Asson 23 km ~ napi össz.: 23 km
~ össz megtett: 1345 km
Lourdes - 25 km ~ napi össz.: 48 km ~ össz.
megtett: 1370 km
3. szakasz összesen: 270 km |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010.
08. 11.
A legnehezebb terepet kaptuk mára.
Hihetetlen változások találhatók a Caminon,
néhol aszfalt, ami kocsival is kényelmesen
járható, máshol pedig szikla és egy gyalogos
is kapaszkodik rajta. Igaza volt a Csepin
Péternek, néha úgy összeszűkül, hogy egy
ember alig tud elmenni rajta. Mára
hegymenetet kaptunk és a lovaink küzdöttek
az emelkedőkkel és a lejtőkkel. Az utolsó
hegy a tábor előtt megkínzott minket. Lóról
szállva, a lovak sörényébe kapaszkodva
tudtunk csak feljutni a sziklás-köves úton.
Mivel már késő volt nem találkoztunk szembe
jövő zarándokokkal és ez volt a szerencsénk,
mert különben kapjuk a követ a nyakunkba.
Nagyon nyugodt helyen van a táborunk, egy
tóhoz közel, de szúnyogokat még nem láttunk.
Reméljük a legjobbakat… Ma találkoztunk egy
felvidéki magyar orvostanhallgatóval és már
22-nél járunk a magyar zarándokok számát
illetően |
|
|
|
2010.
08. 14. Saint-Michele
Nagy búcsúzkodást rendeztek nekünk a baszk
tűzoltók indulás előtt. Meg kellett néznünk
a laktanyájukat, technikai eszközeiket és
elláttak időjárás előrejelzéssel is. Ennek
örültünk a legjobban meg a forró kávénak.
Bár ezt utóbbit egy kicsit túlzásba vitték,
mert két deci koffeinkoncentrátumnak is
beillő fekete levest kaptunk. Kicsit
dobogott a szívünk a búcsúzás után, de ez
nem a meghatottságtól volt, hanem a sok erős
kávétól.
Oly sietős volt a búcsúzás, hogy a
parancsnoki kard lemaradt a járőrtől, de a
logisztikai részleg ünnepélyes keretek
között szállította a szökevényt a következő
táborhelyre, természetesen sűrű röhögések
közepette.
A tűzoltóparancsnoknak igaza volt az
időjárást illetően, hogy eső és hideg
várható a csúcson, de nem csak ebben lett
igaza, hanem a terepet illetően is. Három
kilométernyi 10%-os emelkedő várt ránk, ami
hol csúszott a sártól, hol a frissen rakott
fényes térkő késztetett minket korcsolyázó
tudományunk nyári gyakorlására hegynek
felfelé. A lovak szenvedtek a patkósarkok
hiánya miatt, mi pedig az oxigén hiányától
amikor a lovak mellett gyalog küzdöttük fel
magunkat a csúcsra, ahol nem láttunk semmit,
csak tej fehér ködöt.
Aztán eleredt a hideg eső és hiába vettük
fel az esővédőket, nem bírták a víz
mennyiséget és bőrig áztunk. A csizmák
tocsogtak a beléjük folyt víztől és a zsebek
belseje sem maradt száraz. A lovak lehajtott
fejjel mentek és állukon folyt le a víz, de
mentek rendületlenül, mert ők is ki akartak
kerülni ebből a novemberi esőből. Mivel az
orrunkig is alig láttunk,néha majd
lesodortunk egy két meglepett zarándokot az
ösvényről, de számuk lényegesen kevesebb
volt mint a már megszokott.
Nem tudjuk mikor értünk át a határon, mert
nem láttunk határkövet, csak az tűnt fel,
hogy franciául köszönnek vissza a zarándokok
a spanyol helyett. Ahogy ereszkedtünk lefelé
a keskeny beton úton lovak körvonalai
bontakoztak ki és egy húsló-ménes közepén
találtuk magunkat. Kicsit melegünk lett,
mivel rohantak felénk, de a két kancánk
figyelemre sem méltatta őket. Jöttek egy
darabig, majd lemaradtak. Később megint egy
ménes és ennek sem volt csikósa, viszont
csődöre igen, aki döngő léptekkel
közeledett, hogy elűzzön bennünket. A vér
meghűlt az ereinkben, amikor az a kb. 800 kg
húsos tömeg támadott és egy ilyen testes
férfiú a tapasztalataink szerint nem
tréfadolog. A karikás ostor jó szolgálatot
tett volna, de tegnap reggel feleslegesnek
ítéltük, kardunk is csak egy volt, de a
virtus nem hagyott el minket. Ordítani
kezdtünk és a francia szóhoz szokott
hústömeg megtorpant és félreállt,
valószínűleg megdöbbentette a magyar nyelv
obszcén szókincse.
A hegyről leérve csak szabadon legelésző
birkákkal találkoztunk, akik között
felfedeztünk öt racka-juhot is. Hiába,
közeledünk a magyar határhoz…
Később egy póni ménes csatlakozott hozzánk
és az apró lovak lelkesen követtek minket
tisztes távolságot tartva. A hegy lábánál
lévő menedékhelyen megálltunk és
megfigyeltük az ott elhaladó illetve
várakozó zarándokokat. Nagyon feltűnő volt,
hogy mennyire kipihentek, fittek voltak és a
hátukon cipelt hatalmas hátizsákok mutatták,
hogy még az út elején vannak.
Láttunk olyat is, aki tangóharmonikával
indult neki. Andrzej Wózniak úrról van szó,
aki nyugdíjas főiskolai tanár és zarándok.
Azt nem tudjuk mikor őrült meg, hogy
harmonikával akar 800 km-t gyalogolni, de az
biztos, hogy szépen játszik, ami nagy előny
lehet egy zarándokszálláson. Örültünk,
amikor letértünk a Caminóról, de
Saint-Michele előtt a logisztikai részleg
jelentette, hogy még nincs táborunk, mert a
tervezett helyet bekerítették és egyszerűen
nincs hely a kerítések miatt, ahol tábort
üthetnénk. Bezzeg a Caminon ezzel nem volt
gondunk. Végül a járőr talált egy kis szabad
területet, ahol letáborozhattunk a
domboldalban. A pataszemlén egyértelművé
vált, hogy ezekkel a patkókkal nem jutunk el
Tarbesig, ahol tudunk patkoltatni és ezért a
lószállítót kell igénybe vennünk, hogy
eljussunk legalább Lourdesba.
Természetesen az eső megint rákezdett és
sírós éjszakának nézünk elébe. Ma három
magyarral találkoztunk és ha a rackajuhokat
nem számoljuk, akkor összesen 28 magyarral
találkoztunk a Caminon Burgostól visszafelé. |
|
|
|
2010.
08. 16. Loubajac
A karbantartás nagyon jól sikerült,
megolajoztuk a lószerszámokat, megvarrtuk az
elszakadt ruhákat, nyerget
javítottunk,csizmát sarkaltunk és az
aggregátor is új olajat kapott. A lovak
egésznap legelésztek a jó magas fűből és
élvezték a pihenőnapot. Főleg Mimo örült,
hogy csak a tízméteres kötelet kellett
húznia, egyébként teljesen szabadon járt
kelt a mezőn. Széplány futót kapott két fa
között, mert a virgonc hölgyben nem bíztunk,
hogy nem kell majd rohanni utána. Az elázott
felszerelés is megszáradt és felkészültünk,
hogy holnap "lábújjhegyen" átlovagolunk
Tarbesba. A patkóknak legjobb lenne, ha nem
mennénk, hanem repülnénk.
Telefonon bejelentkeztünk Szedlacsek Róbert
ezredes úrnál, párizsi attasénál, aki nagyon
örült, hogy elértük Franciaországot. |
|
|
|
|
|
|
|
4. szakasz - FRANCIAORSZÁG
A Napoleon-korabeli huszárok tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
TARBES - Látogatás és koszorúzás a gr.
Bercsényi Miklós által alapított 1.
ejtőernyős huszár ezrednél, Huszár-múzeum
megtekintése
CARCASSONE - ARLES - SALON DE PROVENCE -
MANOSQUE - BARCELONNETTE - CUNEO- MARENGO -
Napoleon- korabeli hadjáratok felvonulási
útvonalának követése Marengo-ig |
|
|
|
 |
|
|
|
A 4. szakasz útvonala Lourdestől Larcheig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
34-35. nap (2010. 08. 18.)
Lourdes - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz
megtett: 1370 km
Tarbes - 23 km ~ napi 23 km ~ össz megtett:
1393 km
36. nap (2010. 08. 19.)
Miélan - 36 km ~ napi össz.: 36 km ~
össz megtett: 1429 km
37. nap (2010. 08. 20.)
Riolas - 54 km ~ napi össz.: 54 km ~
össz megtett: 1483 km
38. nap (2010. 08. 21.)
Carbonne - 31 km ~ napi össz.: 31 km ~
össz megtett: 1514 km 39. nap (2010.08.22.)
Molandier - 52 km ~ napi össz.: 52 km ~ össz
megtett: 1566 km
40. nap (2010. 08. 23-25.)
Bram (CdM=Canal du Midi) - 43 km ~ napi
össz.: 43 km ~ össz megtett: 1609 km
Carcassonne-Montredon(CdM) - 26 km ~ napi
össz.: 69 km ~ össz megtett: 1635 km
41-42. nap (2010. 08. 25-27.)
Homps(CdM) - 33 km ~ napi össz.: 33 km ~
össz megtett: 1668 km
Béziers(CdM) - 45 km ~ napi össz.: 78 km ~
össz megtett: 1713 km
43. nap (2010. 08. 28.)
Méze - 40 km ~ napi össz.: 40 km ~ össz
megtett: 1753 km
44. nap (2010. 08. 29.)
Saint-Nazaire-de-Pézan - 55 km ~ napi
össz.: 55 km ~ össz megtett: 1808 km
45. nap (2010. 08. 30.)
Garons - 35 km ~ napi össz.: 35 km ~
össz megtett: 1843 km
Tarascon(híd) - 24 km ~ napi össz.: 59 km ~
össz megtett: 1867 km
46. nap (2010. 08. 31.)
Cavaillon(híd) - 34 km ~ napi össz.: 34
km ~ össz megtett: 1901 km
Gargas - 33 km ~ napi össz.: 67 km ~ össz
megtett: 1934 km
47. nap (2010. 09. 01.)
Séderon - 54 km ~ napi össz.: 54 km ~
össz megtett: 1988 km
48. nap (2010. 09. 02.)
Sisteron- 40 km ~ napi össz.: 40 km ~
össz megtett: 2028 km
49. nap (2010. 09. 03.)
Tallard- 39 km ~ napi össz.: 39 km ~
össz megtett: 2067 km
La Bréole- 23 km ~ napi össz.: 23 km ~ össz
megtett: 2090 km
50. nap (2010. 09. 04.)
Barcelonnette- 35 km ~ napi össz.: 35 km
~ össz megtett: 2125 km
Larche (FRA)- 30 km ~ napi össz.: 65 km ~
össz megtett: 2155 km
4. szakasz összesen: 785 km |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010. 08. 19. - Tarbe
Korán indult a nap és rövid volt az éjszaka
a mosás miatt. Hajnali fél kettőre végeztek
a masinák és mi addig kitartottunk régi
kabarékat nézve. Most volt először időnk,
hogy filmezzünk egy kicsit. Jó volt megint
ágyban aludni, de az ablakok tárva-nyitva
voltak, mert megszoktuk az állandó friss
levegőt.
A program laktanya bemutatóval indult,
amelyen CPT de Coincy vezetett minket végig,
majd B. de La Rocque alezredes ezredpk.h
fogadott minket és rögtön átadta a
szabadságon lévő ezredparancsnok szívből
jövő üdvözletét.
Majd sor került a koszorúzásra és
megtekintettük az ezred csapatmúzeumát.
Ledöbbenve álltunk a rengeteg magyar
vonatkozású tárgy előtt, amelyek szinte
betöltötték a teljes múzeumot. Jó sok időt
töltöttünk a múzeumban és az idő oly gyorsan
repült, hogy már ebédelni kellett menni az
ezred tisztikarával.
A díszteremben szolgálták fel a sok fogást
és mi órákig ettük az ételeket, melyek a
francia konyha ínyenceinek is kivívták volna
a megelégedését.
Az ebéd után került sor a patkolásra, melyre
már igen nagy szükség volt.
A kovács profi munkát végzett és a log. rlg.
állománya is jelesre vizsgázott ugyanis ők
voltak jelen a műveletnél és kezelték a
lovakat a kovács utasításait követve. Még a
vasalás befejezte előtt, kettéoszlott a
járőr, mivel a lovagló állomány hivatalos
programon vett részt a városházán, ahol
teljes díszben jelentünk meg és rövid
várakozásunkkal nem kis felfordulást
okoztunk a főtéren felállított sátorban
folyó tangó-fesztivál táncosai között.
Fogadott minket a város vezetésének teljes
kara, sőt majdnem a teljes hivatalnoki kar
ott tolongott, hogy lásson minket.
Majd a rendezvény sajtótájékoztatóval
folytatódott és érdekes kérdéseket kaptunk
az utunkkal kapcsolatban. Még a lovainkról
is kikérdeztek, de álltuk a rohamot.
Bejelentették, hogy holnap a helyi rendőrség
és a Bercsényi huszárezred képviselőivel
közösen fogunk kilovagolni a városból és
ennek nagyon megörült mindenki. Ez után a
sajtót csak a felszolgált itallal és
süteményekkel lehetett megfékezni, persze mi
is fellélegezhettünk és örömmel
fogyasztottuk a finomságokat. Ezt követően
vacsora, majd a vendéglátók éjszakai
városnézésre vittek minket. |
|
|
|
Molandier, 2010. 08. 23.
Tegnap este takarodó előtt a két ló
összeveszett. Mindketten futóra voltak
kötve, ami azt jelenti, hogy két fa közé
kifeszítünk egy kötelet és egy nagy
karabinerrel arra rögzítjük a lovak
köteleit. Tehát két fa között tudnak kedvenc
foglalatosságuknak hódolni, legelészni és
sétálni. Azonban a tegnap esti hatókörben a
hátsójukkal elérték egymást és az eddig
békésen meglévő lovaink összevesztek és
közelharc bontakozott ki, melyben Mimo
kapott egyet a bal hátsó combjára az élesre
vasalt patkókkal. Azonnal szétválasztottuk
őket és távolabb kötöttük őket egymástól.
Egy kicsit sántikált majd mintha semmi sem
történt volna tovább legelészett. Még
egyszer nem bízunk meg bennünk, hiába álltak
egymás mellett, hiába nem tudnak meglenni
egymás nélkül hamar összekapnak.
Hiába volt a korai ébresztő és indulás nem
tudtunk tovább menni a jelenlegi helyünknél.
Hozzá kell tenni, hogy Mimo lépésben nem, de
ügetésben sántikált és nem tudtunk haladni.
A terep megint nagyon nehéz volt és az
emelkedők és lejtők okozta
hullámvasutazásból nagyon elegünk van.
Egyszerűen hihetetlen, hogy nem volt egy
kilométernyi egyenes útszakasz az elmúlt
napokban. Csak délután kezdett egyenesedni a
terep, de akkor meg nagyon forgalmas úton
haladtunk. Kőszállító kamionok száguldoztak
mellettünk figyelmen kívül hagyva a lovakat.
Széplány azóta nem igazán szereti őket mióta
Spanyolországban a feje mellett dudált egy
kamionos. Mindig nagyon figyel, de a
nyugtató beszéd általában hat rá. Mimot nem
a kamionok zavarják csak mindig másolja
Széplány viselkedését. Így el vagyunk
foglalva a csitítgatásukkal.
Miután átértünk egy másik megyébe szemmel
láthatóan szegényebb vidékre érkeztünk és az
emberek már nem integetnek nekünk csak
csodálkozva elhaladnak mellettünk. Eddig ha
megláttak minket lehúzódtak az autóval, sőt
néha meg is álltak megvárva míg elhaladunk
mellettük. Most nincs lehúzódás csak
száguldás. Reméljük dudálni nem fognak, mint
a spanyolok.
A táborhelyünk egy kastély mellett van egy
ligetben, ahová a kastély tulajdonosa
invitált minket és biztosított zuhanyozási
lehetőséget is. Elmondta, hogy ők párizsiak
és az itteni népek nagyon zárkózottak és ne
számítsunk hasonló fogadtatásra. Majd
meglátjuk… |
|
|
|
2010. 08. 25. - Marseillette
Egyszerűen kifejezve, nagyon élvezetes a
Canal du Midi partján lovagolni. Bramot
elhagyva a csatorna elénk tárta minden
szépségét és csúnyaságát.
A szépsége abban nyilvánul meg, hogy árnyas
platánfák alatt lovagolunk, kedvünk szerint
váltogatva jár módokat. Nincs aszfalt,csak
sima ösvény és mosolygós emberek sétálnak
vagy kerékpároznak óvatosan és rendkívül
udvariasan bánva a másikkal. Hatalmas hajók
úsznak a csatornán rajtuk napozó vagy csak
pihenő emberekkel, akik kedvesen integetnek
nekünk. A hajók bárhol kiköthetnek, de
legtöbbjük csak dokkolásokkor áll meg, akkor
viszont elég rémisztő látni a kis helyre
bemerészkedő hajókat. Mint ahogy megtudtuk a
hajók 90%-a bérelt, a fennmaradók pedig
saját tulajdonban vannak.
A csatorna csúnya oldala ott van, hogy nem
tudtuk melyik oldalt fut a nyerő ösvény.
Reggel az északi oldalon kezdtünk és balgán
azt hittük, hogy csak ott fut a csodaösvény.
Annyira elégedettek voltunk a megtett
kilométerekkel, hogy egy dokkolónál lévő
étteremben meghívtuk magunkat egy francia
palacsintára. Aztán Carcasson-nál
beszaladtunk a csőbe. A dokkoló után mindkét
oldalon futott az ösvény és mi az északin
mentünk tovább, de csak 2 km-ig volt jól
járható, aztán az ösvényen egy táblát
találtunk. Mivel a franciánk nem a legjobb
folytattuk az utunkat és így kitettük
magunkat annak a szégyenletes dolognak, hogy
az alacsony és sűrű szederfák miatt, melyek
tele voltak túlérett gyümölccsel úgy
összekentük a szpenszerünket, hogy az hittük
soha sem tudjuk kimosni. Az ürömben annyi
öröm volt, hogy az említett növény vörös
nyomot hagyott és úgy néztünk ki, mintha egy
csatából érkeztünk volna és a levágott ellen
vére lenne látható a ruháinkon. Végül le
kellett szállnunk a lovakról és gyalog
vezetni át őket a véres szakaszon. A
legborzasztóbb volt számunkra azt látni,
hogy a déli oldalon az ösvény tiszta és
száguldoznak rajta a kerékpárosok, míg mi
gyalogolva verekedtük át magunkat a
bodzás-szedres poklon.
Aztán elértük a következő hidat és
felszabadulva lovagoltunk át a jó oldalra.
A nap végén egy tökéletes tábort találtunk
egy borászati szövetkezet mellett, ahol a
csapot is használhattuk zuhanyozásra, sőt
sima vízzel sikerült lemosnunk a "bodzavért"
és nagyon meg voltunk elégedve. Még lucernát
is találtunk, ami Mimo kedvence és így
alapvetően pozitívan zártuk volna a napot,
ha a szúnyogok meg nem támadtak volna
minket. Hirtelen leptek meg és
összecsipkedték a csapatot, de a fő csapást
a lovainkra mérték. Aránylag hamar el is
tűntek, biztos újabb áldozatokat találtak
valahol a környéken. Tanultunk megint
valamit, a legjobb tábor is tartogathat
meglepetéseket. Mi most meg lettünk lepve. |
|
|
|
2010. 08. 26. - Truillas
Reggel épp végeztünk a szokásos
eligazítással, amikor megérkezett a
borászati szövetkezet elnöke a 11 éves
fiával és a legényke teljesen
elvarázsolódott a ruháinktól és a
felszereléseinktől. Beöltöztettük az
egyenruhánkba és még a Bugnics hadnagy úr
kardja is kézébe került. Kijelentette, hogy
ő is katona akar lenni, olyanok mint mi és
ha így lesz, akkor ma toboroztunk egy
katonát a francia hadseregnek. Bárcsak
otthon magunknak, magyar katonának tudnánk
ilyen stram kis legényeket így elvarázsolni,
nem lennének létszám gondjai a
Honvédségünknek.
Elköszöntünk, hogy indulnunk kell, de az
első dokknál ott vártak minket és a legényke
sokáig integetett még nekünk. Jó tempóban
haladtunk, de a hajósok meg-meg állítgattak
minket, hogy fényképet csináljanak rólunk.
Egy néhányszor elhangzott a "Vive la Guarda"
Napóleon korabeli köszöntés is, de amikor
elmondtuk, hogy mi magyar huszárok vagyunk
és honnan tartunk hová, akkor a csalódással
teli döbbenetet láttuk az arcokon. Csak négy
embert tettünk ma büszkévé, ugyanis egy
hajóról hallottuk, hogy mondják, "Itt vannak
a magyar huszárok". Egy székesfehérvári
család hajózott éppen és beszédbe is
elegyedtünk pár percre. Nagyon jól esett,
hogy büszkék ránk, de jobban esett volna, ha
azt mondják "Itt vannak a mi huszárjaink".
Talán meg ezt is megérjük majd valamikor.
Sajnos történt velünk kellemetlen dolog is.
Mimo bal első lába egy ösvényre való
kanyarodáskor megcsúszott a sima betonon és
az éles járdaszegély megvágta a lábát.
Elláttuk és bekötöttük a hevesen vérző
sebet, de erőt vett rajtunk az aggodalom,
hogy komolyabb a baj. Örömmel konstatáltuk,
hogy nem sántít és még a kötés is jól áll
neki, de a tempót vissza kellett vennünk,
biztos ami biztos.
Időközben a log. rlg is harcolt egy
problémával, a lószállító bal első kereke
durrdefektet kapott és kereket kellett
cserélniük. Végül kárpótlást kaptunk a
gondviseléstől. Egy hatalmas kastély hátsó
udvarán kaptunk helyet a táborunknak egy 150
hektáron gazdálkodó földbirtokostól, aki még
zuhanyozót és wc-t is bocsátott a
rendelkezésünkre. Tiszta idill, a lovak
előtt friss széna, mi jóllakva és
megtisztálkodva, körülöttünk pedig nincsenek
szúnyogok. |
|
|
|
|
|
|
|
5.
szakasz - OLASZORSZÁG
A XVIII. és XIX. században az itáliai
hadszíntéren harcolt huszárok tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
MARENGO - Tisztelgés és koszorúzás az 1800.
június 14-i Marengo-i csata emlékhelyén
LODI - Tisztelgés és koszorúzás az 1796
május 10-i Lodi-i csata emlékhelyén
CASTIGLIONE - Tisztelgés és koszorúzás az
1796 augusztus 5-i Castiglione-i csata
emlékhelyén
SOLFERINO - Tisztelgés és koszorúzás az
1859. június 24-i Solferino-i csata
emlékhelyén, koszorúzás az emlékműnél |
|
|
|
 |
|
|
|
Az 5. szakasz útvonala Larchetól Doberdóig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
51-52. nap (2010. 09. 05.)
Larche (FRA) - 42 km ~ napi össz.: 42 km
~ össz megtett: 2197 km
53. nap (2010. 09. 06.)
Aisone (ITA) - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~
össz megtett: 2155 km
54. nap (2010. 09. 07.)
Montanera - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~
össz megtett: 2243 km
55. nap (2010. 09. 08.)
Roddi - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~ össz
megtett: 2286 km
56. nap (2010. 09. 09.)
Calamandrana - 42 km ~ napi össz.: 42 km
~ össz megtett: 2328 km
57. nap (2010. 09. 10.)
Marengo - 37 km ~ napi össz.: 37 km ~
össz megtett: 2365 km
58. nap (2010. 09. 11.)
Casteggio - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~
össz megtett: 2408 km
59-60. nap (2010. 09. 12-13.)
Copiano - 34 km ~ napi össz.: 34 km ~
össz megtett: 2442 km
Lodi - 22 km ~ napi össz.: 56 km ~ össz
megtett: 2464 km
61. nap (2010. 09. 14.)
Bordolano/híd - 47 km ~ napi össz.: 47
km ~ össz megtett: 2511 km
62. nap (2010. 09. 15.)
Castiglione - 49 km ~ napi össz.: 49 km
~ össz megtett: 2560 km
63. nap (2010. 09. 16.)
Solferino - 8 km ~ napi össz.: 8 km ~
össz megtett: 2568 km
Valeggio sul Mincio(híd) - 13 km ~ napi
össz.: 21 km ~ össz megtett: 2581 km
Zevio(híd) - 36 km ~ napi össz.: 57 km ~
össz megtett: 2617 km
64. nap (2010. 09. 17.)
Montebello Vicentino - 26 km ~ napi
össz.: 26 km ~ össz megtett: 2643 km
Fontaniva(híd) - 38 km ~ napi össz.: 64 km ~
össz megtett: 2681 km
65. nap (2010. 09. 18.)
Istrana Trevise - 30 km ~ napi össz.: 30
km ~ össz megtett: 2711 km
Cimadolmo(híd) - 27 km ~ napi össz.: 57 km ~
össz megtett: 2738 km
66. nap (2010. 09. 19.)
Sesto al Reghena - 40 km ~ napi össz.:
40 km ~ össz megtett: 2778 km
Rivignano - 21 km ~ napi össz.: 61 km ~ össz
megtett: 2799 km
67. nap (2010. 09. 20.)
Vilesse(híd) - 39 km ~ napi össz.: 39 km
~ össz megtett: 2838 km
Doberdo del Lago/Visintini (ITA) - 11 km ~
napi össz.: 50 km ~ össz megtett: 2849 km
5. szakasz összesen: 694 km |
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010. 08. 31. - Générac
Döbbenetes, hogy e hó 17.-én patkoltattuk át
a lovakat Tarbesben és már elkopott öt
patkónk a nyolcból. E mellett mind a két ló
bicegett egy-egy lábra az elkopott sarokvas
miatt. Gyakorlatilag olyan volt, mintha
megint kiesett volna, mint amivel már volt
gondunk. A kovács véleménye szerint a sűrű
patkolás miatt olyan a lovaink patája mint
egy tésztaszűrő és azt a tanácsot adta, hogy
egy hónapig semmi esetre se vasaltassunk
újra. Miközben a tábori kovácsműhely
dolgozott kamionok száguldoztak a lovak
mögött fokozva a porvihart és a lovak
feszültségét.
Míg a kovács dolgozott a log. rlg. próbálta
megjavítani a lószállítón a defektes
gumikat, de sikertelenül jártak, így csak
felfújatni tudtuk a gumikat és a vasalás
végeztével azonnal indultak a Francois által
leszervezett gumishoz, hogy ott
megjavíttassák a defekteket. Francoisról
kiderült, hogy újságíró is a helyi lapnál,
rengeteg fényképet készített és interjút is
kért a helyi rádiónak, ami rengeteg időbe
telt. Mivel nagyon segítőkész volt, hálából
viselhette a parancsnoki szpenszert, majd a
nyergelés után fel is ülhetett Mimora.
Nagyon élvezte a dolgot és alig bírtuk
lepiszkálni a nyeregből, hogy már késésben
vagyunk...
...Vacsora után befutott a csendőrjárőr is,
akik a megyei csendőrfőnök meghívását
hozták, hogy holnap reggel lovagoljunk át
hozzá és reggelizzünk nála a hivatalában,
ami csak 15 perces autóútra van. Gyors
számvetés következett, hogy lóháton mennyi
idő az a 15 perc és a kalkuláció eredménye
az lett, hogy mi hívtuk meg a
csendőrparancsnokot egy reggelire és kávéra.
A járőrnek megmutattuk a tervezett
útvonalunkat a francia-olasz határig és
kértük, hogy nézzenek utána van e valami
befolyásoló tényező a haladásunkat illetően.
Ekkor kb. félórás telefonálás után azt a
rossz hírt kaptuk, hogy Cavaillon-nál nagyon
nagy a forgalom, mivel az autópálya
felüljáróját átépítik, a folyó feletti híd
pedig felújítás alatt van és óriási a
kamionforgalom. Azt tanácsolták, hogy ha
lehet inkább szállítsuk át lovakat a
kritikus szakaszon, illetve csak hétvégén
menjünk a D900 úton az Alpokban, mert hét
közben nagyon nagy a kamion forgalom a
keskeny úton. Ráadásul a jövő héten már
kezdik a felkészülést a télre az Alpokban és
útlezárások lesznek Tallard és La Larche
között. Megköszöntük a jó tanácsokat és úgy
döntöttünk, hogy a holnaputáni menet után
áttekintjük a lehetőségeinket.
 |
|
|
|
2010. 09. 03. -
Saint-Vincent-les-Forts
Világosodás után azonnal indult a log. rlg a
meghatározott helyre, míg Bugnics hdgy. a
lovakkal maradt a tegnapi táborban. A
cavailloni hídon araszolva jutottunk át a
korai idő ellenére is. Majd az A 51-es
autópályára tértünk rá és jutottunk el az
Alpokba. Út közben telefonált Szedlacsek
ezredes úr a táborhelyeket illetően és
segítségével sikerült jó táborhelyet
találnunk a hegyek között. A lovakat
szállító második lépcső egy órát állt a
dugóban, de 21 órára beérkeztek a táborba és
holnap innen folytatjuk a menetet a határ
felé.
 |
|
|
|
2010. 09. 04. - La Larche
A reggel rövid tervezéssel indult.
Részleteiben át kellett terveznünk az
olaszországi utunkat, hogy időben, vagyis
néhány nappal korábban a magyar határon
legyünk.
A nap óriási forgalmat hozott a D 900-on,
motorosok és lakókocsi karavánok rótták az
utat, a kamionok csak színesítették a
palettát. A tervezett táborhelyünkön, a
barcelonnettei használaton kívüli katonai
objektumba nem tudtunk bejutni, ezért tovább
kellett jönnünk a határ felé a következő
táborhelyre, melyet épp sötétedés előtt
értünk el.
Nagyon hideg van, de melegít a tudat, hogy
holnap átléphetjük az olasz határt és egy
országot magunk mögöttünk tudhatunk. A
lovakat letakartuk, elosztottuk az összes
nyereg pokrócot, hogy azok is melegítsenek
és várjuk a reggelt
 |
|
|
|
2010. 09. 04. - Marengo
Hiába tettük fel a lovakra az esővédőt,
reggelre teljesen átáztak és a sebeknek ez
nem tett jót. Bugnics hdgy. úr, önkéntes
lódoktor rendelni kezdett és újra lekezeltük
a sebeket. A felszerelésünk nem ázott át, a
sátrak is bírták az özönvizet, csak mi
nézünk ki úgy mint egy ázott veréb.
Körös körül nehéz esőfelhők miatt remény sem
volt arra, hogy kisüssön a Nap, amikor
elkezdtünk készülődni a múzeumlátogatáshoz.
Megdöntöttük a csizmapucolás és az átöltözés
rekordját a lószállítóban, majd elindultunk
tiszteletünket tenni a múzeumba. A tegnapi
személyzet nem változott, csak a
hozzáállásuk, az is csak akkor, amikor
leszurkoltuk a belépők árát.
Érdekességeket találtunk a múzeumban, ami a
modern kor világát idézték meg. Hatalmas
plazmatévéken nézhettünk filmjeleneteket a
marengo-i csatáról és csak két dolog szúrt
szemet, a filmrészletek valószínűleg a
Háború és Béke c. filmből valók voltak, de
az biztos, hogy nem erről a csatáról
forgatták őket, a másik dolog, hogy az
akkori Európai államokat megjelenítő modern
képeken "Germániát" is megtaláltuk és az
Osztrák Birodalom helyett a "Holy Roman
Empire" felirat szerepelt, amit mi nem
tudtunk mire vélni. Természetesen, minden
teremben találtunk 1 (azaz egy) angol nyelvű
lapot, ami egy általános szöveg volt és nem
a tablók fordítása. Elhatároztuk, hogy ideje
olaszt is tanulni és újra visszajönni, hogy
értsünk is valamit a pénzünkért a
szövegekből.
Számunkra a leghasznosabb egy terepasztal
volt a csata helyszínéről és örömmel
állapítottuk meg, hogy a táborunk pont jó
helyen van, a lovasság helyén. Mindig érik
örömök az embert. Egyébként ez a csata
tipikus példája, hogyan lehet elveszteni egy
megnyert csatát a fegyelmezetlenség miatt.
A múzeumból kilépve egy öt fős családdal
találkoztunk, akik nagyon örültek, hogy
ingyen láthattak magyar huszárokat eredeti
másolatú egyenruhákat viselve. Az eső esett
és mi mentettük a ruháinkat, így hosszasabb
beszélgetésre nem került sor.
Az eső most is esik és ázunk. |
|
|
|
2010. 09. 04. - Solferino
Az éjjel megint esett, de most ütemezve.
Egyszer szakadt, aztán hirtelen elállt és a
bogarak megint előjöttek, majd kezdődött
elölről a művelet. Reggel lekezeltük a lovak
sebeit és a táborbontás után megkezdtük a
menetet Castiglioneba. A tervezett
táborhelyen, egy tó mellett éppen
előkészültek a hétvégi horgászversenyhez és
mi nem kívántunk részt venni a rendezvényen.
Tovább kellett mennünk Solferinoba, ahol
sikerült jó táborhelyet találnunk egy
lovardában. A lovak fedett helyre kerültek
és nem volt légy sem, így biztosítottnak
látszik, hogy gyorsul a gyógyulásuk.
Bementünk felderítésre Solferínóba, ahol
legnagyobb megdöbbenésünkre a "Lovasoknak
behajtani tilos!" táblát találtuk. Nem
értettük, hogy miért, de talán azért mert az
illetékes a polgármesteri hivatalban nem
szeretik a lócitromokat. Nagyon sok
kutyagumit láttunk és minden bizonnyal az
nem zavarta a helyi hatóságot, talán a
méretkülönbségek miatt. Illatra a kutya
nyer, az biztos. Holnap tehát ló nélkül
tesszük tiszteletünket Solferinóba. |
|
|
|
2010. 09. 05. - Solferino
Egyik legkellemesebb napunk volt ma.
Bementünk Solferinoba szépen
kikenve-kifenve, bajusz kipederve és
meglátogattuk a csata múzeumát. Már a
bejáratnál a nyakunkba ugrott a tárlatvezető
hölgy, aki olasz dámához méltóan heves
érzelemkitöréssel adta tudtunkra, hogy
mennyire örül nekünk. Éltes kora és termetes
megjelenése lévén csontjaink is veszélybe
kerültek ezért igyekeztünk tőle elszakadni
és bemenni a múzeumba ahol újabb veszély
leselkedett ránk.
Az történt, hogy a múzeumban éppen
adatgyűjtést végzett egy nyugállományú
haditengerész kapitány, aki könyvet ír a 19.
szd-i egyenruhákról és meglátva minket
mindent elhajítva rohant hozzánk, hogy mi
magyarok vagyunk és micsoda öröm számára,
hogy igazi magyar huszáron láthat
huszáregyenruhát. Elmondta, hogy nagy
tisztelője Magyarországnak és nagyon szereti
a magyar embereket, az egyenruhák közül
pedig a magyar huszárruha a kedvence.
Meglepetésünkre nagyon jól beszélt angolul,
ilyennel még Olaszországban nem találkoztunk
és pillanatok alatt ezernyi kérdés zúdult
ránk az egyenruháinkról. Álltuk a rohamot,
de a kérdések száma hirtelen megnőtt, amikor
megtudta, hogy honnan jövünk. Előkerült a
felesége is és már ketten támadtak, mi pedig
menekülőre fogtuk a dolgot élénk érdeklődést
színlelve a kiállított tárgyak iránt.
Az elszakadó hadműveletekre jellemző hosszú
utóvédharcok után sikerült megtekintenünk a
kiállítást, majd igyekeztünk a kijárathoz,
ahol az érkezésünkkor oly lelkes hölgy
lesből támadva elkapta a csapatunkat és
nyakbaugrós puszit adott mindenkinek
búcsúzóul. Súlyával és parfümjének illatával
a padlóra küldött minket és alig bírtunk
egyszerre kiszaladni a keskeny ajtón. Az
utcán sikerült letörölni a rúzst a képünkről
és rendeznünk öltözetünket, majd elindultunk
a Vörös Kereszt emlékhelyéhez. A hegy
tetején lévő emlékhelynél leróttuk
tiszteletünket, de nagyon hivatalosnak
tűnhetett a jelenlétünk, mert az ott lévő
turisták csak fényképeztek minket. |
|
|
|
|
|
|
|
6. szakasz - OLASZORSZÁG - SZLOVÉNIA
A XX. század huszárjai tiszteletére |
|
|
|
PROGRAM
DOBERDO DEL LAGO - Koszorúzás Visintiniben
az isonzói csatákban elhunyt hősök emlékének
szentelt Magyar Kápolnánál
GORJANSKO - Az Ismeretlen katona sírjának
megkoszorúzása Gorjanskoban az olasz fronton
elesett hősök temetőjében
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS FELVONULÁSI ÚTVONAL
követése Lendváig - kombinált menet lovon és
szállitással |
|
|
|
 |
|
|
|
A 6. szakasz útvonala Doberdotól Lendváig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
68. nap (2010. 09. 21.)
Doberdo del Lago/Visintini (ITA) - 0 km
~ napi össz.: 0 km ~ össz megtett: 2849 km
Gorjansko(SLO) - 16 km ~ napi össz.: 16 km ~
össz megtett: 2865 km
69-70. nap (2010. 09. 22-23.)
Ledva(Lendava SLO) - 307 km ~ napi
össz.: 307 km ~ össz megtett: 3172 km
6. szakasz összesen: 323 km |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010. 09. 12. - Visintini
Sikeresen végrehajtottuk a menetet és
sikerült tábort találnunk néhány méterre a
Magyar Kápolnától. A faluba érkezésünk
kisebb felfordulást okozott, mert mindenki,
aki otthon volt kijött és nagyon lelkesen
magyarázott olaszul. Mivel e nyelven éppen
nem beszélünk, ők pedig nem törték még az
angolt sem, így közös nyelvet találtunk, ami
a lengyel lett. Az egész falu lakossága
szlovén, kivéve egy olasz családot, így a
szláv nyelvcsaládba tartozó lengyellel egész
jól el boldogultunk.
Egy fiatal ember engedte meg, hogy a
kaszálóján táborozzunk és szénát is
biztosított számunkra, ami igen értékes
ajándéknak minősül. A lovak sebei lassan
gyógyulnak, de a friss réti széna biztos
elősegíti a gyógyulásukat. Egyre nőtt a
tömeg és előkerült egy helybéli is kezében
egy karikás ostorral és bemutatót kívánt
nekünk tartani a tudományából. A Balatonnál
vette valamikor a kirakatban szépen mutató
darabot, de pattintani vele sajnos nem
tudott. Miután mi is elővettük a saját
"csődörriogató" karikásunkat és megmutattuk
annak igazi hatását azonnal beloptuk
magunkat a szívükbe.
Azonnali idegenvezetést tartottak a magyar
vonatkozású kaszálóról, ahol valamikor
katonatemető volt és 1450 magyar katona volt
ott eltemetve. Előkerültek első világháborús
ereklyék is és mi meghatódva nézegettük az
átlőtt kulacsokat, és gránátrepeszeket.
Nagyon nagy szeretet kaptunk és mivel a kis
faluban csak 52 lélek lakik és hirtelen
örömünkben meghívtuk másnapra az egész falut
egy gulyáslevesre. |
|
|
|
|
|
|
|
NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 -
HAZAÉRTÜNK!
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010. 09. 18. - Lendvadedes
Szabadi Tamás polgármester úrral nem messze
a 487-es számú határkőtől, már magyar
oldalon találkoztunk és nagyon örültünk
egymásnak. Dagonyáztunk a sárban, ázott
verebek voltunk, de a szívünk öröme
feledtetett minden nehézséget. Az egyesült
csapatot gyorsan a szállásunkig vezette, a
lovak istállóba, mi pedig Szekeres Endréné,
Margit néni szárnyai alá kerültünk, aki
nagyon örült nekünk. Van ágyunk és
zuhanyozni is tudunk, ami nem kis szó a
sáros és ázott hadfiaknak. Amikor
bemutatkoztunk már tudtuk, hogy Margit néni
felejthetetlen élmény lesz, mert ízes zalai
tájszólását latba vetve egymaga többet
beszél, mint mi eddig összesen a portya
alatt. Furcsán hangzott az "illen", "ollan",
"millen" és a "hülle" a mi fülünknek, mert
ezeket eddig csak "ly"-vel hallottuk.
Az eső szakadatlanul esik, de a lovak is és
mi is fedett helyen vagyunk. Nincsenek
rovarok és a sebek sem áznak. Nagy dolog ez!
A falusiak nagyon kedvesek, kaptunk rengeteg
paprikát és paradicsomot, a lovak pedig
friss szénát és alomnak szalmát. Furcsán
néztek ránk, hogy a szalma alájuk kerül,
mert Portugáliában az abrak mellé csak
szalmát kaptak és megszokásból azt kezdték
enni, de aztán rájöttek, hogy a széna sokkal
jobb. De sokszor elmondtuk nekik, hogy itt
Magyarországon kövér a fű és jó réti széna
van s most ígéretünk valóra vált. Holnap
talán eláll az eső és lovagolni is tudunk. |
|
|
|
 |
|
|
|
Hazaérkeztek Magyarországra a Portugáliából
indult huszárportya tagjai. A Zala megyei
Lendvadedesnél szeptember 20-án, hétfőn
léptek Magyarország földjére.
|
|
|
|
 |
|
|
|
68 nap alatt tették meg
lóháton a Portugália és
Magyarország közti
mintegy 3.100
kilométeres távot. Ádám
Barnabás alezredes,
Bugnics Mike Pál hadnagy
és a trén
fáradtan, de élményekkel
telve ért Lendvadedesre
. |
|
|
|
 |
|
|
|
A két katona ünnepélyes fogadtatásán
részt vett Orosz Zoltán vezérőrnagy, a
vezérkari főnök helyettese és dr. Holló
József altábornagy a Hadtörténeti
Intézet és Múzeum főigazgatója Fodor Lajos,
a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási
államtitkára.
|
|
|
|
 |
|
|
|
A Dedesi-tó partján
hagyományőrzők várták
őket. |
|
|
|
 |
|
|
|
A fogadó ünnepségen a
Himnusz után Fodor Lajos
mondott köszöntőt.
|
|
|
|
 |
|
|
|
Fodor Lajos
közigazgatási
államtitkár
köszöntőjében arról
beszélt, hogy a az
alezredes és kísérője
nemcsak a huszár virtus
szép példájának adták
jelét, de bizonyították
azt is, hogy a katonai
hagyományápolás bár nem
olyan mértékben, mint
más európai államokban
hazánkban is jelen van.
|
|
|
|
 |
|
|
|
A közigazgatási
államtitkár kiemelte:
dr. Hende Csaba
honvédelmi miniszter
nagyra tartja azt a
teljesítményt, amit a
huszárok a portyán
véghezvittek.
Hozzátette: Ádám
Barnabás alezredes nem a
megszokott módját
választotta
hazajövetelének. Amíg
mások a NATO-beosztásból
hazaindulva gépkocsival,
vagy repülőgéppel teszik
meg ezt a távolságot,
addig a portya vezetője
huszár egyenruhában,
lóháton tette meg a
Portugáliából
Magyarországra vezető
utat.
- A haditechnika olyan színvonalat ért el,
hogy az ellenség nem is látja egymást,
viszont a szellemisége, ez a fontos üzenet a
számunkra, hogy a katonáknak ugyanavval a
szellemi és fizikai felkészültséggel kell
rendelkezni, mint annak idején huszár
elődeinknek - értékelte a küldetés sikerét
Fodor Lajos közigazgatási államtitkár. |
|
|
|
 |
|
|
|
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg az
elsőként érintett magyarországi település
polgármestere, Szabadi Tamás. Mint elmondta:
a "világvége után még két lépésre" található
kis községben élők csak tisztelegni tudnak a
huszárok teljesítménye előtt. Portugáliától
több, igen magas hegységen kellett ahhoz
átkelniük, hogy végre megérkezzenek a
hazájukba. "Csak azok tudják átélni, hogy
milyen érzés újra hazai földre lépni, akik
nagyon messziről jönnek! A történelemben
voltak katonák, akik messzi csatahelyekről
elgyötörve érkeztek haza, ők jól ismerik ezt
a felemelő érzést" - fogalmazott a
polgármester.
|
|
|
|
 |
|
|
|
A köszöntők után Ádám
Barnabás alezredes
jelentett a portya
tapasztalatairól.
Elmondta: útjuk során
két-három naponta
részletes
"hadijelentésben"
tájékoztatták a hazai
katonai vezetést a kis
csapat helyzetéről.
Tizenhét helyen
köszöntötték őket és
nagyon jó érzés volt azt
megtapasztalni, hogy sok
helyen él még a huszárok
emléke. A NATO-n belül
közel húsz huszárokhoz
kötődő alakulat van, de
sok esetben nem is
tudják, hogy ez a
hagyomány magyar
eredetű.
Jó volt megérkezni a
hazai földre - folytatta
az alezredes - Lenkei
huszárcsapatában lévők
érezhették ezt, amikor
hazajöttek az 1848/49-es
forradalom és
szabadságharc csatáit
megvívni. "Jó napot! A
magyar huszárjárőr
hazaérkezett!" - fejezte
be jelentését Ádám
alezredes. |
|
|
|
 |
|
|
|
Bátorság, bajtársiasság, a parancshoz és
parancsnokhoz való hűség, leleményesség és
kiváló fizikai erőnlét. A huszárságra
kiemelten jellemző katonaerkölcsi erények a
mai honvédek számára is követendő példát
jelentenek. Ló és lovasa megpihent, de csak
egy időre. Ismerve egyesületi társunk
elkötelezettségét, aktivitását rövidesen új
kalandokba vág. Tovább folytatják a
történelmi helyek felkeresését, és október
hatodikán, Nagycenken tisztelegnek az aradi
vértanúk emléke előtt.
|
|
|
|
|
|
|
|
7. szakasz - SZLOVÉNIA - MAGYARORSZÁG
Magyar huszárok hazai földön |
|
|
|
PROGRAM
LENDVA - A lendvai 1848-49-es emlékmű
megkoszorúzása
LENTI - A portya résztvevőinek köszöntése az
államhatáron
PÁKOZD - Koszorúzás és tisztelgés a Mészeg
hegyi Katonai Emlékhelyen és az 1848.
szeptember 29-i pákozdi csata emlékművénél
NAGYCENK - A huszár-portya zárása az aradi
vértanúk napján gróf Széchenyi István, néhai
huszárkapitány, a "legnagyobb magyar"
nagycenki kastélyánál
BUDAPEST - Jelentéstétel a Vezérkari Főnök
Úrnak, a Nemzetközi Huszár-Portya
Fővédnökének |
|
|
|
 |
|
|
|
A 7.szakasz útvonala Lendvától Mikófalváig |
|
|
|
ÚTVONALTERV
71-72. nap (2010. 09. 24.)
Ledva(Lendava SLO) - 0 km ~ napi össz.:
0 km ~ össz megtett: 3172 km
Rédics (HUN) - 4 km ~ napi össz.: 4 km ~
össz megtett: 3176 km
Lenti - 12 km ~ napi össz.: 16 km ~ össz
megtett: 3188 km
73. nap (2010. 09. 25.)
Pölöske - 37 km ~ napi össz.: 37 km ~
össz megtett: 3225 km
Rezi - 38 km ~ napi össz.: 75 km ~ össz
megtett: 3263 km
74. nap (2010. 09. 26.)
Tapolca - 25 km ~ napi össz.: 25 km ~
össz megtett: 3288 km
75. nap (2010. 09. 27.)
Veszprém - 47 km ~ napi össz.: 47 km ~
össz megtett: 3335 km
76. nap (2010. 09. 28.)
Székesfehérvár - 46 km ~ napi össz.: 46
km ~ össz megtett: 3381 km
77-81. nap (2010. 09. 29-10. 02.)
Pákozd - 8 km ~ napi össz.: 8 km ~ össz
megtett: 3389 km
82. nap (2010. 10. 03.)
Kisbér - 57 km ~ napi össz.: 57 km ~
össz megtett: 3446 km
83. nap (2010. 10. 04.)
Pápa- 53 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz
megtett: 3499 km
84. nap (2010. 10. 05.)
Beled - 40 km ~ napi össz.: 40 km ~ össz
megtett: 3539 km
85. nap (2010. 10. 06.)
Nagycenk- 36 km ~ napi össz.: 36 km ~
össz megtett: 3575 km
7. szakasz összesen: 403 km
A teljes út hossza 3575 km, mely a
helyiekkel egyeztetve, az útvonal-tervet
követte.
Az érintettek egyetértésével az egyes
útszakaszok megtételére fordított idő és a
tervezett útvonalat rugalmasan kezelhetük,
figyelembe véve az időjárás, a
terepviszonyok, rendezvények, esetleges
rendkívüli események miatti módosítások
szükségességét. |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
2010. 09. 20. - Lendvadedes
Nagy napra virradtunk, hisz ma köszöntöttek
minket hivatalosan a határon egy kisebb
ünnepség keretében. A rendezvényen megjelent
a Fővédnök képviseletében Orosz Zoltán vörgy
úr a HM HVKF helyettese, Fodor Lajos nyá.
vezds., a HM Közigazgatási államtitkára, Dr.
Holló József altbgy. a Hadtörténeti Intézet
és Múzeum Főigazgatója, Székely Tibor hő.
hu. ezds a Magyar Huszár és Katonai
Hagyományőrző Szövetség elnöke is. Számos
hagyományőrző szervezet és csapat
képviseltette magát a helyi és környékbeli
emberekről nem is szólva. Nagyon megható
volt számunkra ez a figyelem és kedvesség,
mellyel elhalmoztak minket. Valójában ma
tudatosodott bennünk, hogy hazaértünk és
innentől hazai földön portyázunk tovább.
A lovaink először nem értették a
történéseket, aztán büszkén állták a
rohamot, vagyis a simogatásokat és
paskolásokat. Valójában ők az igazi
ünnepeltek, akik már most megérdemelnék a
pihenést, de még nem vagyunk a portya végén.
Sajnos Széplány megint alakított… amikor
levettük a nyerget, hogy az ünnepség után
lecseréljük a díszes lószerszámot megint
megfürdött és a szépen gyógyuló seb megint
felszakadt ezért nem indulhattunk azonnal
tovább Rádiházára. |
|
|
|
|
|
|
|
Galéria a megérkezésről, az ünnepi
fogadtatásról |
|
|
|
|
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
Rádiháza: 2010. szeptember 21.
A program keretében tisztelgő látogatást
tettünk a rádiházi Kabala-ménes KFT
tulajdonában lévő egykori állami
ménesbirtokon, ahol Dr. Török László úr, a
KFT igazgatója fogadott minket. Az igazgató
úr rövid tájékoztatást adott a ménesbirtok
történetéről és a magyar lótenyésztésben
játszott szerepéről. Ezt követően
megtekintettük az egykori ménesbirtok
örökségét képező objektumokat, istállókat és
kiképzési pályákat. Nagy megtiszteltetés
volt számunkra, hogy az igazgató úr
elismeréssel szólt a MHJ állományának lovas
teljesítményéről és annak fontosságát
hangsúlyozta, hogy a magyar lótenyésztés
jövője szempontjából az egységes
követelmények megfogalmazása mellett a
miénkhez hasonló, ám magyar tenyésztésű
lovakkal teljesített hosszútávú lovaglás
elősegítheti a magyar lovak hírnevének
növelését a világban.
Veszprém: 2010. szeptember 23.
Késő este érkeztünk meg Veszprémbe, ahol az
ezred tisztikara ünnepélyes vacsorán
köszöntött minket. Másnap, 24.-én
udvariassági látogatást tettünk a MH 54.
Légtérellenőrző ezrednél, ahol Szűcs József
ezredes úr, az ezred parancsnoka fogadott
minket. A járőr állománya köszönetet mondott
az ezredes úrnak Nemzetközi Huszár Portya
támogatásáért. Az ezredes úr kifejezte
elismerését a járőr állományának
teljesítményéért és külön gratulált az
ezredtől résztvevő katonáknak, Janicska
Zsolt zls.-nak és Kiss József nyá. zls-nak.
Személyes elismerését tolmácsolta, hogy a
járőr állománya teljesítményével bizonyságot
tett arról, hogy a mai kor katonái ugyanazon
képességekkel bírnak, mint a híres elődeink.
Pákozd: 2010. szeptember 25
Nevezett napon a Nemzeti Emlékparkba
érkeztünk, ahol részt vettünk a MH ÖHP által
szervezett rendezvényen, majd karbantartást
hajtottunk végre és felkészültünk a másnapi
programokra. 26.-án reggel az éjszaka esett
esőt kihasználva lovaink szokásosan
megfürödtek a sárban és a programokra való
felkészülés ló-mosással kezdődött. A Nemzeti
Emlékhelyen jelentkeztünk a Miniszter úrnál
és a Vezérkari Főnök úrnál, majd részt
vettünk a koszorúzáson. A pákozdi csata
újrajátszása előtt a Nemzeti Lovas
Díszegység kíséretében jelentést tettünk a
Miniszter úrnak, majd csatlakoztunk a
hagyományőrzők csapatához, hogy részt
vegyünk a csatában. Az alakzatban állva a
reggeli esőnek és a lovak idegeskedésének
köszönhetően a parancsnoki disz-lószerszám
egyik szárának varrása felfeslett és
Széplány kontrolálása bizonytalanná vált
ezért nem tudtunk részt venni a csatában és
elhagytuk a rendezvény helyszínét. A
felszakadt varrás megjavításra került.
Kisbér: 2010. szeptember 27
E napon átlovagoltunk Kisbérre, ahová késő
este érkeztünk meg, mert a reggeli lószemlén
megállapítást nyert, hogy Mimo sebei a
tegnap reggeli fürdés hatására elfertőződtek
és a hátára nyereg nem tehető, ezért Bugnics
hdgy úr szőrén lovagolta végig a 60 km-es
távot. A nagyközség teljes képviselő
testülete, élén Udvardi Erzsébet
polgármester asszonnyal, az utcán várakozott
és köszöntött minket, majd a lovak
elhelyezése után közös vacsorára került sor,
melyet éjszakába nyúló kötetlen beszélgetés
követett. A képviselő testületnek
jelentettük azon tapasztalatainkat, melyeket
a portugáliai Golega-ban és a spanyolországi
Canizal-ban szereztünk, ahol hasonló, az
önkormányzat által működtetett vagy
koordinált vállalkozások meglátogatása során
szereztünk.Másnap reggel a polgármester
asszony végigvezetett minket a kisbéri
ménesbirtokon. A önkormányzat áldozatos
munkájának eredménye képen a volt
ménesbirtok épületei tökéletesen felújításra
kerültek és minden feltétel adott, hogy a
ménesbirtok újra régi fényében ragyogjon. Az
önkormányzati képviselőkkel folytatott
beszélgetés során elmondtuk
tapasztalatainkat, melyek hasznosak lehetnek
a hazai lovasélet, a lovasturizmus és
egyúttal a település fejlődéséhez. Ezen
program után a nemzetközi elismertséggel
bíró lószállító járműveket előállító Lehel
Coachbuilder egyik társtulajdonosa, Jámbor
Vilmos úr hívott meg minket egy
gyárlátogatásra, ahol betekintést
nyerhettünk a járművek építésének
folyamatába. Jámbor úr nemzetközi szintű
fogathajtó is és bemutatta azt a nemrég
elkészült postakocsit, mellyel a 2012
fogathajtó világbajnokságra szóló meghívókat
szeretnék egy egyéves európai körúton
fogattal eljuttatni. A rendkívül figyelemre
méltó ötlet, tapasztalataink alapján nagyban
hozzájárulna hazánk népszerűsítéséhez.
Komárom: 2010.szeptember 28.
Ebben a városban a Lovasszinház
tulajdonosának, a Nemzeti Lovas Díszegység
alapító tagjának, Márkos Attila úrnak
vendégei voltunk. Megismerkedtünk a
Lovasszinház és a rendőrség támogatását
ellátó, egyesületi szinten működő Lovasőrség
működésével. A lovasszinház, mint nemzetközi
szinten is egyedülálló kulturális
kezdeményezés, melyben a lovak kiemelt
szerepet játszanak, havi egy előadást
szervez elsősorban hazai közönség számára. A
lovak kiképzését is megfigyelhettük és arra
a következtetésre jutottunk, hogy a
tradicionális és a modern lókiképzési
módszerek együttes alkalmazása vezetett
ahhoz az állapothoz, hogy a lovak alkalmassá
váltak egy színielőadáson való, művészi
szintű részvételre. A Lovasőrség működése
pedig fontos szerepet játszik a város és
körzetének bűnmegelőzésében. A lovasőrök a
rendőrséggel együtt közös járőr szolgálatot
látnak el, illetve önállóan lovas díszjárőr
szolgálatot hajtanak végre a belvárosban. A
Lovasőrség szervezetében,
feladatrendszerében és fegyelmezettségében a
néhai huszárságot tekinti mintának. Az
egyesület, melynek tagja Hatala József r.
tábornok úr, Országos Rendőr-főkapitány is,
a turisták és a helyi lakosság körében is
nagy népszerűségnek örvend. További terveik
között szerepel egy állandóan működő huszár
alakulat (kb egy szakasz erőben) felállítása
az erődben meglévő objektumok
kihasználásával. A huszárok napi életét,
elhelyezését és kiképzését, kívánják
megjeleníteni, mellyel a hagyományőrzés
mellett a turizmus további fejlesztését
céloznák meg. Kötetlen beszélgetés
formájában átadtuk azon tapasztalatainkat,
melyeket hasonló magán vagy egyesületi
szinten működő szervezetek (Golega,
Portugália, Canizal, Spanyolország,
Solferino, Olaszország) meglátogatása során
szereztünk.
Bábolna: 2010. szeptember 29.
Bábolnán Müller Béla igazgató úr, Bábolna
Nemzeti Ménesbirtok Kft igazgatója fogadott
minket és röviden tájékoztatott a
ménesbirtok működéséről. Az igazgató urat
röviden tájékoztattuk a Nemzetközi Huszár
Portya eseményeiről illetve azon
tapasztalatainkról, melyet a hasonló
intézmények látogatásakor ( Alte Real,Portugália,
Harras de Tarbes, Franciaország) szereztünk.
Ezt követően lehetőségünk volt meglátogatni
a ménesbirtok objektumait és a híres Shagya
(ejtsd:Ságia) lovakat és a múzeumot, melyben
részletes tájékoztatást kaptunk a birtok
történetéről. Lovaink állatorvosi
vizsgálaton vettek részt, melynek során a
fertőzött sebek kitisztításra kerültek és
kisebb műtét került végrehajtásra az elhalt
bőrrészek eltávolítása céljából. A műtét
után hűséges bajtársaink regeneráció
céljából felszállításra kerültek
Szentendrére a Honvéd Zrínyi Sport egyesület
Katonai Lovas Szakosztályának istállójába. A
bábolnai program zárásaként megkoszorúztuk a
csatákban elesett katonalovak emlékművét.
Pápa:2010. október 1.
Pápán a Pápai Huszárok Egyesületének
vendégei voltunk. Megismerkedtünk az
egyesület tevékenységével és objektumaival.
Bizonyságot nyertünk arról, hogy méltó
örökösei a híres pápai huszároknak és
színvonalas hagyományőrző munkájukkal
nagyban hozzájárulnak, hogy a
huszárhagyományok ápolásához. A látogatás
során, október 2.-án megkoszorúztuk a 7.
honvéd huszárok emlékművét, majd közös
beszélgetésre került sor, melynek során
átadtuk a portyán szerzett tapasztalatainkat
a bajtársaknak
Nagycenk: 2010. október 5.
A Soproni Huszárok Egyesületének
képviselője, Varga Róbert hő. hu. kapitány
köszöntött minket, amikor késő este
megérkeztünk Nagycenkre. A szállás
elfoglalása után közös vacsorán vettünk
részt a Kastélyszálló éttermében. Másnap,
október 6.-án a soproni huszárok
társaságában a polgármesteri hivatalba
mentünk, ahol fogadott minket Ivánkovics
Ottó úr, a község polgármestere. Ezt
követően megtekintettük a helyi általános
iskola műsorát, melyben megemlékeztek az
aradi vértanúinkról. A műsor után rövid
élménybeszámolót tartottunk a gyerekeknek a
portyáról, majd megkoszorúztuk gróf
Széchenyi István szobrát. A koszorúzás után
a Széchenyi család kriptájába kalauzoltak
minket, ahol leróttuk kegyeletünket a
legnagyobb magyar előtt. |
|
|
|
|
|
|
Megjelenés dátuma: 2010.
10. 09.
Szerző: szerkesztőség
|
|
|
|
Magyar Huszárokkal közösen emlékeztünk meg
az aradi vértanúkról Nagycenken
|
|
|
|
A Magyar Huszár Járőrök a Nemzetközi
Huszárportya végállomásaként érkeztek meg
Nagycenkre, hogy a Legnagyobb Magyar előtt
tisztelegjenek.
Az aradi 13 tábornok közül 5 volt huszár! |
|
|
|
 |
|
|
|
A Huszárportya vezetője, Ádám Barnabás
alezredes, járőrparancsnok elbeszélését nagy
figyelemmel hallgatták a gyermekek, sőt még
a huszárcsákókat is a fejükre tehették. |
|
|
|
 |
|
|
|
Ádám alezredes úr beszámolt a közel 3.600
km-es út szépségeiről, és arról is, hogy
különbözõ nehézségekkel - és természetesen
az időjárás viszontagságaival is - meg
kellett küzdeniük. Július 15-én indultak a
portugáliai Lisszabonból, és Spanyolország,
Franciaország, Olaszország, Szlovénia
érintésével érkeztek meg Magyarországra.
Küldetésüknek több célja is volt. A magyar
huszár hagyományokat, jellegzetességeket
átvéve 34 országban vannak 150-200 év
elteltével is huszár alakulatok - a NATO-ban
közel 20 -, de sajnos Magyarországon
jelenleg nincs! Ezt a huszárcsapatok közötti
"láthatatlan kapcsolatot" tették így
láthatóvá, érzékelhetővé az említett
országok felkeresésével.
Útvonalukat úgy választották meg, hogy minél
több katonai csata helyszínét is
felkereshessék, az ott hősi halált halt
katonákra, huszárokra emlékezve. Tettükkel
felhívták a külföldiek figyelmét a magyar
katonai hagyományokra és remek
teljesítőképességükre is, továbbá
csatlakoztak a Széchenyi Emlékévhez is.
A Nemzetközi Huszárportya minden egyes tagja
több külföldi NATO békefenntartó-helyszínen
is szolgált: Afganisztánban, Irakban,
Boszniában, Koszovóban. A csapat további
tagjai: Bignics Mike Pál hadnagy, Janicska
Zsolt zászlós-logisztikai parancsnok és Kiss
József zászlós. |
|
|
|
 |
|
|
|
Az élménybeszámoló után a huszárok koszorút
helyeztek el Gróf Széchenyi István szobrának
talapzatánál, majd a Széchenyi Mauzóleumban
főhajtással tisztelegtek a Legnagyobb Magyar
sírboltja előtt.
A huszárok kiemelkedő teljesítményéhez és a
küldetésükben megfogalmazott céljukhoz
gratulálunk! |
|
|
|
|
|
|
 |
Megjelenés dátuma: 2010.
10. 09.
Szerző: Tihanyi Tamás
|
|
|
|
Szép lány hozta haza idegenből
|
|
|
|
Nyolcvanöt nap és csaknem 3500 kilométer:
számokban így lehet röviden rögzíteni a
teljesítményt, amely Ádám Barnabás és társai
nevéhez fűződik. A nemzetközi huszárportya
során két huszártiszt (és két segítő) azért
lovagolt hazáig Portugáliából, hogy
népszerűsítse a fegyvernemet, és büszkén
emlékeztessen annak fényes történelmi
szerepére. |
|
|
|
Beszéljünk teljesítményéről először a
számok nyelvén. Úgy tudom, meghökkentő
kilométereket tettek meg.
- Magunk után hagytunk 3412 kilométert. Öt
országban, Portugáliában, Spanyolországban,
Franciaországban, Olaszországban és
Szlovéniában lovagoltunk és eközben húsz
különböző programban vettünk részt.
- Hogyan kezdődött?
- Tartottak egy hivatalos búcsúztatót július
17-én a NATO Összhaderőnemi
Tapasztalatgyűjtési és Információelemző
Központjában, ahol négy évig dolgoztam. Ez a
katonai szervezet egyébként a
NATO-parancsnokság közvetlen
alárendeltségében tevékenykedik. Ez a
magyarázata annak, miért Portugáliából
indult a portya: ugyanis 2007-ben egy dán
huszártábornok lett ennek a katonai
szervezetnek a parancsnoka. |
|
|
|
 |
|
|
|
Ádám
Barnabás útja során katona- és lovassági
iskolákban, szenthelyeken és egykori
csatatereken is járt csapatával |
|
|
|
-
Hagyományőrző huszártábornokról beszél?
- Nem, hiszen vannak még ma is aktív
huszárok.
- Mondjon erről valamit, mert szerintem
sokan felkapják a fejüket erre a 21.
században!
- El kell hinnie, húszhoz közeli a
huszárezredek száma ma a NATO-ban. Például a
hollandoknak négy, a franciáknak három ilyen
alakulatuk van, és lehet sorolni...
- Nyilván nem lovakkal harcolnak már, ugye?
- Persze hogy nem, de hagyományőrzésből
azért van lovuk bőven. Nem lovakkal, hanem
harcjárművekkel mennek csatába. Lovagoltam
például egy dán ezredben, amely a
legmodernebb haditechnikai eszközökkel van
felszerelve, egy századuk azonban
lovasított, még mindig.
- Mire lehet büszke a magyar huszár még ma
is?
- Harmincnégy ország adoptálta a magyar
huszár öltözetét, harceljárását, lovaglási
stílusát, kiképzési módszerét, mindent.
Forradalmaink után az üldözés elől sok-sok
magyar került külföldre, olyan katona,
akiket rögtön elfogadtak azért, mert
csinálni akartak valami hasonlót, mint ami a
magyar lovasság. Rettegéssel ejtették ki a
nevét például a napóleoni időkben is a
magyar huszárnak, mert olyat tudott a
csatában, amit senki más a világon.
- Mi volt ez? Virtus?
- Ma Afganisztánban, Irakban, Koszovóban a
gyalogság műveli harcjárművekkel azokat a
harceljárásokat, amiben a magyar huszár volt
a legjobb. Sőt, fejlesztette tökélyre. Ilyen
például a konvojkíséret, a járőrözés, az
irányfelderítés és a váratlan,
meglepetésszerű támadás. Ez mind-mind magyar
találmány. Érdekes módon a külföldiek nagyon
jól tudják azt is, hogy Kováts Mihály magyar
huszárezredes alapította meg az amerikai
lovasságot.
- Merre jártak a lovasportya során?
- Portugáliában meglátogattuk a tisztképzés
fellegvárát, a lovasságot. Az országban mai
napig nem avatnak fel olyan tisztet, aki nem
tud vívni és lovagolni. Amikor négyszemközt
erről beszélgettünk a tanszékvezető
professzorral, meglepődött: miért éppen én
kérdezek ilyet? Ha egy tiszt nem tud bánni
egy lóval, hogyan tudna egy emberrel? Utunk
során jártunk katona- és lovassági
iskolákban, szenthelyeken és egykori
csatatereken Spanyolországban,
Franciaországban, Olaszországban,
Szlovéniában. Voltunk a Bercsényi gróf által
alapított francia ejtőernyős huszárezrednél,
amely őrzi a tradíciókat, díszegyenruhájuk
fantasztikusan hasonlít a magyar
huszáregyenruhára. És magyarul is énekelnek.
Szeptember 18-án léptük át a magyar határt,
ahol fogadott minket többek között Fodor
Lajos államtitkár.
- Bemutatná a csapatot?
- Igyekeztünk a régi hadrakelt huszárok
életformáját követni, azaz teljes katonai
rendben és fegyelemben jöttünk végig. Én
képviseltem a Fehérvári Huszárok
Egyesületét, illetve a Magyar Honvédséget.
Járőrtársam a 62-es hódmezővásárhelyi
lövészzászlóaljtól Bugnics Mike Pál hadnagy
volt. Ő a 11-es székely huszárezred
egyenruháját viselte az út során. A
logisztikai biztosítást Janicska Zsolt
zászlós és Kiss József nyugalmazott zászlós
végezte, mindketten az 54. légtérellenőrző
ezred tagjai. Ők biztosították a tábort,
vártak étellel, amíg megérkeztünk a 40-45
kilométeres napi lovaglásból.
- A mai, 21. századi útviszonyok között
nagyon sok gondjuk volt az úton?
- Sok múlott a lovakon. Két portugál félvért
vettünk odakint, egy nyolc- és egy
kilencéves kancát. Igyekeztünk őket
kiképezni amennyire lehetséges volt, de ezt
a munkát nem tudtuk befejezni, azaz mindenre
nem lehetett felkészíteni a lovakat, ami
útközben, a 3500 kilométer során előfordult.
Kamionok dudáltak, haladtak el mellettünk
szűk utakon, és ritkán tudtunk rendes
talajon lovagolni. Adódtak veszélyes
helyzetek is, sokszor az időjárás
nehezítette a dolgunkat. Sok bajunk volt a
szúnyogokkal és más vérszívókkal is, mert
élénk érdeklődést mutattak ember és állat
iránt egyformán.
- Azt hiszem, mindenképpen megérdemlik,
ezért megkérdem: beszélne a lovakról?
- Az én lovam neve Széplány, aki egy 158
centis magasságú, szürke, kemény karakterű
hölgy. Finoman fogalmazva be kellett törnöm,
mert nem volt ember, aki lovagolt volna
rajta. Lényegében, ha lehet így fogalmazni,
összerázódtunk az út során. A másik ló Mimó
névre hallgat, ő egy jó hosszútávfutó. Képes
egy adott sebességet nagyon hosszú időn át
folyamatosan tartani, így fantasztikus
teljesítményeket várhattunk tőle. A lovak
határozták meg minden esetben a
menettávolságot, mert lehetett látni, mikor
fáradtak el: egyik pillanatról a másikra
megállt a ló, ezzel jelzett. Döntő részben
zabbal etettük őket, éjszaka annyit ettek,
amennyit akartak, nappal erre nem volt
lehetőség.
- Hol folytatja a pályáját?
- A Honvéd Vezérkar hadműveleti és kiképzési
főosztály felderítő osztályán. Korábban négy
évet szolgáltam Fehérváron, a szárazföldi
parancsnokság felderítő főnökségén. Sok
minden köt a városhoz, barátaim,
huszárbajtársaim és volt kollégáim is
Fehérváron élnek. Jóformán nem ismerek
senkit Budapesten, ezért kicsit félve
megyek. |
|
|
|
Napló részletek |
|
|
|
Budai Vár: 2010. október 15.
A Nemzetközi Huszár Portya zárásaként a
Hadik András huszárgenerális születésének
300. évfordulója alkalmából rendezett
ünnepség keretében Fodor Lajos ny.
vezérezredes úr, HM KÁT a Hadik szobornál,
ünnepélyesen visszafogadta a Magyar Huszár
Járőrt majd más közügyi méltóságokkal együtt
a járőr megkoszorúzta az egyik legnagyobb
"portyázó" emlékművét. Ezzel a Magyar Huszár
Járőr befejezte küldetését. |
|
|
|
|
|
|
|
Megalakult a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység |
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
 |
2011. augusztus 20.-a óta
Ádám Barnabás honvéd koronaőr ezredes, a MH
Támogató Dandár
32. Nemzeti Honvéd Díszegység, Honvéd Korona
őrség parancsnoka |
|
|
|
|
|
|
|
Fotók: Gyuricza Ferenc, Tóth László, Lehőcz
Péter |
|
Források:
http://zalaihirlap.hu/fokusz/20100920_huszarok;
http://www.regiment.hu/hirek/kultura/hazaerkezett_a_lovas_jaror
http://magyar-lovaskultura.hu/pages/patrol.htm
http://huszarportya.blogter.hu/archive
https://plus.google.com/photos/108329735064502095744/albums
http://www.fmh.hu/cimlapon/20101008_szep_lany_hozta_haza
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Lap tetejére |
|
|
|
